Zombik a szomszédban: mit lehet tenni az újabb droghullám ellen?

A BAGázs Közhasznú Egyesület drogkonferenciáján jártunk a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A konferencia témája a cigány szegregátumokban tapasztalható drogfertőzöttség volt.

A rendezvény első részében a dányi helyzetet vesézték ki a vendégek – erről szóló tudósításunkat itt olvashatják.

Fotó: BAGázs Közhasznú Egyesület

A második részben a probléma kezelésének lehetséges megoldásait vitatták meg, a rendőrség, a BAGázs és egy fővárosi ifi-drogterápiás otthon munkatársai beszélgetett a témáról.

A kerekasztal-beszélgetést Sivadó Máté rendőrőrnagy vezette fel. Nem lepődött meg azon, hogy az előző beszélgetés során felmerült:a drogproblémákat nem lehet pusztán a rendőri jelenléttel megszüntetni – ezt a nemzetközi szakirodalom is megerősíti. Úgy véli, ennek ellenére a magyar társadalomban gyakorta felfedezhető az az attitűd, hogy a droggal fertőzött régió problémáit úgy kell megoldani, hogy „sok rendőr kell, menjenek oda, foglalják le a drogot, tartóztassák le az érintetteket”. Miközben ez olykor csak súlyosbítja a bajokat és ehelyett valódi együttműködés és összefogás tud eredményt hozni. Szerinte meg kell értenünk, hogy ezek az emberek miért menekülnek a droghasználatba: ezerféle stigma van rajtuk, nem tudnak beilleszkedni, vagy felzárkózni és el nem ítélhető módon egyszerűen csak jobban akarják magukat érezni. Kiderült, hogy egy kutatás szerint a szabolcs megyei szegregátumokban a 10-15 év közötti gyerekek 50 százaléka érintett ezeknek a szereknek a használatában. „Mi lesz tíz év múlva?” – tette fel a kérdést. Kijelentette: országosan akkora a probléma, hogy még felmérni sem lehet,

és fogalmunk sincs, ennek mi lesz a kimenetele – hiszen a klasszikus drogfogyasztással szemben, ebben az esetben nincs tapasztalatunk.

Ha a tüneti kezelések nem hatékonyak, akkor mi a megoldás?

Both Emőke, a BAGázs elnöke először kiemelte, hogy nem minden szegregátumban ugyanaz a helyzet, ezért olyan átfogó stratégiát kellene létrehozni, amely bár hasonló, de nem ugyanolyan szituációk esetén is hatékony lehet. A dányi telepen például még nem olyan súlyos a helyzet, mint Bagon, ahol rendszeresek a dílerek közötti leszámolások, a verekedések és Dánnyal ellentétben sok nő is szerhasználó.

Úgy véli, a társadalom általában csak akkor kezd el reagálni a szegregátum bajaira, ha azok már kigyűrűztek onnan és leképeződnek az iskolában is – ahogyan ez Bagon is történt –, erőszakos viselkedést visznek be azok a gyerekek, akiknek a családjuk érintett a droghasználatban.

Az egyesület elnöke elmondta, hogy először prevencióban kezdtek gondolkozni, tehát a gyerekeknek akartak új esélyt adni – de rájöttek, hogy ez önmagában édeskevés. Ahol mindkét szülő droghasználó, ott kicsi az esély arra, hogy felnőttként ne váljon szerhasználóvá a gyermek, sőt már nyolc, kilenc, tíz éves aktív droghasználókkal is találkozhatunk. Kifejtette, hogy sok esetben a gyermek kiemelése vált ki egy olyan motivációt a szülőkből, hogy elkezdenek küzdeni a függőségükkel. Emiatt kezdett az alapítvány az intézmények felé is nyitni, partnereket keresni az ellátórendszerben – bár először voltak akadályok. Mostanra kezdi néhány intézmény elhinni, hogy

Both Emőke szerint vannak hibák a gépezetben. Példának hozott fel egy tömegverekedést – ami ráadásul ötven gyermek szeme látára történt –, ahová a rendőrség mégsem érkezett ki. Kovács Dorottya főhadnagy szerint amennyiben a rendőrségnek bejelentést tesznek garázda tevékenység miatt, akkor eljárnak – viszont elmondta, hogyha történt értesítés és nem érkeztek ki, akkor valóban hiba csúszott a rendszerbe.

Burai Csaba, a ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonának munkatársa kijelentette, hogy a droghasználat nem kizárólag a cigány gyermekekre jellemző: a rehabon részt vevő 200 gyereknek a 30 százaléka volt roma származású, és nem pusztán mélyszegénységből jövő fiatalokkal volt dolguk. Szerinte a családi problémák és feszültségek jelentik az igazi veszélyt a gyermekre, és hozzátette, a legtöbben először az iskolában találkoznak a szerekkel. Az általuk kezeltek 80 százaléka a „dizájnerdrognak nevezett patkánymérget” használta.

Kovács Dorottya a rendőrségre érkezett kritikákkal kapcsolatban elmondta: évente egymillió gyermekhez jutnak el a drogprevenciós előadásokkal, és kábítószer-egyeztető fórumok is működnek. Egyetértés született abban, hogy a rendőrségnek elsősorban a drogvilág kínálati oldalával kell folyamatosan küzdenie, míg a keresleti oldallal – tehát, hogy egyre kevesebben tartsanak igényt ezekre a szerekre –a többi intézménynek és szervezetnek kell hadakoznia.

A kerekasztal-beszélgetés végén Both Emőke kijelentette:

és ehhez állami akaratra és segítségre van szükség, mindamellett, hogy az intézmények összehangolják a munkát.