A másik a kényszer hagyománya, a pártosság, amikor a lap cikkei parancsra születnek. A 80 éves történetben találhatóak ilyen időszakok is. A legsúlyosabban 1949 és 51 között, Mihályfi Ernő főszerkesztése alatt, majd 1957 után.
A könyvben is szerepel, és Stumpf András is rákérdezett a nagyapa, idősebb Pethő Tibor titkosszolgálatoknak tett szóbeli jelentéseire. A szerző ezt kontextusba helyezve leszögezte, hogy mivel az ország a hivatkozott időszakában szinte végig diktatúráról diktatúrára bukdácsolt, elkerülhetetlennek tűnt, hogy nagyapja kompromisszumokat vállaljon. Ennek a minősége lehet kérdéses, de kutatásai szerint soha nem volt becstelen, nem ártott másoknak. Vezető pozíciójánál fogva részt kellett vegyen a Magyar Népköztársaság szocializmusának építésében, ő pedig ezt vállalta; ahogy a könyv szerzője fogalmazott: egy világháború előtti ember, akit belekényszerítettek egy kommunista ketrecbe.
Azért nem sikerült személyesen is tisztázni nagyapa és fiú között a múlt kérdéseit, mert amikor a ’90-es évek második felében, amikor kezdtek felnyílni egyes akták, id. Pethő Tibor meghalt. Így maradt a levéltár, mely csak róla szóló jelentéseket tartalmazott, illetve Borvendég Zsuzsanna kutatásai, melyek szintén a szóbeli információ átadásokat erősíti meg.
Érdekes módon épp a nagyapa első főszerkesztőségének idejét, a ’70-es, ’80-as éveket nevezte a lap egyik jó korszakának. Ekkor sikerült Ruffy Péterrel és Mátrai-Betegh Bélával közösen megnyerni Illyés Gyulát állandó szerzőnek, aki nagy lélegzetvételű, irányt adó cikkeiben olyan tabu témával is foglalkozott, mint a határon túli magyarság helyzete a Kádár-rendszer idején.
A beszélgetésen felszólaló Martin József, a Magyar Nemzet egykori főszerkesztője, aki 1967-től dolgozott az újságnál, rendkívül heterogén összetételű szerkesztőségről tett említést: polgári jobboldali nézetektől a kommunistákig különböző meggyőződések egyszerre lehettek jelen, a regnáló főszerkesztő pedig a közösség minden tagjáért szavatolt. Még akkor sem hullottak fejek, amikor Kádár János beszédének idézésekor („az imperializmus szélsőséges erői újra teret nyernek…”) a szedő internacionalizmusra cserélte az imperializmus szót.