„Említette az interjú előtt, hogy nem olvasta a kormánypárti Origo hosszú jellemzését, úgyhogy ha nem bánja, idéznék belőle. Ennél a portálnál sosem lehetünk elég körültekintőek, így a biztonság kedvéért megkérdezem, hogy igaz-e az első mondat. Tényleg 1958-ban született?
Ez éppenséggel igaz.
Akkor ugorjunk egy izgalmasabb állításra: Soros György embere?
A CEU alapítását követő körülbelül másfél évtizedben voltam közeli munka- és személyes kapcsolatban vele, de természetesen nem vagyok Soros György »embere«, és főleg nem az »összekötője«. Az utóbbi időben egyébként ritkán is találkoztunk, az elmúlt egy-két évben pedig nem is láttam.
És milyen véleménnyel van róla?
Nagyon nagyra tartom azt, amit az oktatásért és a kultúráért tett. Hogy csak egy tevékenységét említsem: lehetőséget biztosított sok olyan tehetséges, de egyszerű háttérrel és ezért hendikeppel induló fiatalnak a továbbtanulásra, mint például Orbán Viktor.
Nyilván a kormány nem éppen ezt emeli ki a róla szóló kommunikációban, ahogyan a rendszerváltás után indított iskolatej-programról vagy a vörösiszap-károsultaknak felajánlott egymillió dolláros gyorssegélyről is ritkán hallani fideszes politikusok megnyilatkozásaiban. Sokkal inkább az ugrik be ma már szinte mindenkinek róla, ahogyan a migrációhoz és a bevándorláshoz viszonyul. Azt is nagyra tartja?
A bevándorlásról vallott nézeteivel nem értek egyet, én teljesen más állásponton vagyok ebben, mint ő. Szerintem ezt a kérdést rosszul látja. Nem tartom jónak a tömeges bevándorlást, függetlenül attól, hogy kontrollált-e vagy sem. Egyébként nem is beszéltünk soha erről, én is csak a sajtóból ismerem az ezzel kapcsolatos gondolatait.
És a pénzügyi spekulációiról, amely kapcsán lenyilatkozta, hogy nincs tekintettel a szociális körülményekre?
Pénzügyi dolgokról sem beszéltem vele, csak a könyvét olvastam erről, miután nekem is van pénzügyi végzettségem, és érdekelt. Én alapvetően az egyetemének a létrehozásán munkálkodtam. Egyébként akkor még a bevándorlás sem volt ennyire téma. Nem úgy, mint 2016-ban, amikor egy konferencia kezdeményezője voltam, aminek a címe az volt, hogy Európa válaszúton, és a Magyar PEN Club rendezésében került sor a megrendezésére a PIM-ben. Azon a közép- és kelet-európai régió nyolc országából érkezett írók, költők - Kertész Imre és Konrád György korábbi fenntartásaihoz hasonló - komoly aggodalmakat fogalmaztak meg a bevándorlással kapcsolatban.”