Francia lapban értekezik a rendszerváltás óta eltelt időszakról Dragomán György

A Philosophie magazine című francia havilap novemberi számában a populizmusról olvasható összeállítás, Magyarországról Dragomán György írót szólaltatták meg a téma kapcsán.

Dragomán elmondja: Máglya című, franciául néhány hete megjelent regényében azt próbálja bemutatni, hogy születik meg egy új radikális populizmus. Hangsúlyozza: talán Magyarország volt a legpopulistább a szocialista diktatúrák közül, mivel az állampolgárok egy viszonylagos jólétet élvezhettek, a rendszerváltás után pedig mindegyik kormány ennek a populista hagyománynak a taktikáit vetette be, a jobboldal és a baloldal kölcsönösen populistának minősítette a másikat.

„Fontos megjegyezni, hogy az ország elszigetelt, a magyarok hatvan százaléka egy idegen nyelven sem beszél, a médium pedig könnyen politikai ellenőrzés alá vonhatóak. Attól a pillanattól kezdve, hogy az egyik párt szétesett, semmi akadálya nem volt többé a populista taktikák bevetésének” – jelenti ki Dragomán, hozzátéve: ezután semmilyen politikai csoportosulás nem volt elég erős ahhoz, hogy hatékonyan szembeszálljon az „izolacionista populizmus régi ideológiájának újjászületésével”.

Dragomán szerint a rendszerváltás utáni elitek legnagyobb hibája az volt, hogy nem néztek szembe a kommunista múlttal. Az ügynökaktákat nem hoztak nyilvánosságra, a régi hatalmi struktúrák fennmaradtak a háttérben, az új eliteknek pedig nem sikerült létrehozni a független intézmények stabil rendszerét. A másik nagy hiba az volt, hogy anélkül tértünk át a kapitalista rendszerre, hogy megoldottuk volna a korrupció problémáját – fejti ki az író.

A magyar politikusok hagyományosan ellenségekként tekintettek az értelmiségiekre, művészekre és gondolkodókra. Ezek az elnyomott értelmiségi elitek rövid időre hatalomra kerültek a rendszerváltás után, ám hamar kiszorultak, az új elitek a hataloméhes technokratákból képződtek – vélekedik Dragomán, aki szerint Magyarországon most minden a politikai dominancia megtartásáról, a társadalom egészének ellenőrzéséről és az Orbán Viktorhoz megszállottan hű elit megteremtéséről szól.

„Ez paradoxnak tűnhet, mivel egy valóban hatékony elitet nem lehetne puszta szeszélyből lecserélni, ám amikor a feltétetlen hűség az egyetlen szempontja az ehhez az állítólagos elithez való tartozásnak, az elit nem tud normálisan működni, és nem több dísznél” – zárja gondolatait Dragomán.

(Kép: Meglepetés)