Férfimentesítés

„Kitiltották a férfiakat egy svéd rockfesztiválról, mondván, sok volt mostanában a nemi erőszak és a zaklatás a svédországi fesztiválokon. 

Mindig felidegesít, amikor a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenség ellen nemi alapú diszkriminációval küzdenek. Amikor kiderül, hogy vannak, akiknek nem az elvekkel és a rendszerrel van bajuk, hanem csak azzal, hogy eddig nem ők voltak a haszonélvezői. Az ilyen emberek ugyanazt a rendszert akarják megtartani, ami ellen „küzdöttek”, csak ők akarnak a tetejére ülni. 

Mintha Martin Luther King ma élne, és azzal küzdene a feketék egyenlőségéért, hogy megpróbálná a fehéreket mindenhonnan kitiltatni. Persze vannak, akik azóta a nevében ezt teszik, de ezek az emberek nem az ő örökösei, hanem sokkal inkább a Ku-Klux-Klané. 

Vagy számunkra közelebbi példa a kommunista rendszer: szó sem volt itt a nép uralmáról, csupán olyan emberek ültek a rendszer tetejére, akik addig alul voltak. Már az elnevezés is árulkodó: proletárdiktatúra. 

A feminista mozgalmak történetük során elvitathatatlan érdemekkel bírnak a nők egyenjogúságának kivívásában. A probléma az, hogy mint szinte minden társadalmi és politikai mozgalom, ez is kitermelte a maga szélsőségeseit, a „feminácikat”, akik nem a nemek társadalmi egyenlőségére törekszenek, hanem a férfiak elnyomására, bosszúra saját rossz élményeik miatt, vagy valamiféle hamis kiválasztottságtudattól vezérelve a férfinem kollektív megbüntetésére a nők korábbi hátrányos helyzetéért. Csak idő kérdése, hogy a maguk képére alakítsák a nácik egyik jelmondatát: A férfiak a mi szerencsétlenségünk!”