Benkő Tibor: 1848. szeptember 29-én a győzelem a lelkekben született meg

2018. szeptember 29. 16:31

1848. szeptember 29-én a magyar katonák győzelme a lelkükben született meg – fogalmazott a honvédelmi miniszter a pákozdi csata 170. évfordulója alkalmából rendezett szombati ünnepségen Pákozdon.

2018. szeptember 29. 16:31

1848. szeptember 29-én a magyar katonák győzelme a lelkükben született meg – fogalmazott a honvédelmi miniszter a pákozdi csata 170. évfordulója alkalmából rendezett szombati ünnepségen Pákozdon, a katonai emlékpark nemzeti emlékhelyénél.

A honvédelmi miniszter is beszédet mondott Pákozdon

Benkő Tibor Dobó István egri várkapitányt idézve azt mondta: a vár ereje nem a kövekben van, hanem a védők szívében és lelkében; az önálló magyar honvédségnek sem fegyverzetében, felszerelésében és kiképzésében volt az ereje, hanem lelkében és elkötelezettségében. A miniszter felidézte, hogy a közeli Mészeg-hegy tövében vívta első győztes csatáját a „szinte a semmiből felépült" honvédsereg, hogy Magyarország és a magyarok függetlenségét, szabadságát kivívja. Azért harcoltak Pátka, Pákozd és Sukoró térségében, hogy „a magyar magyarnak maradhasson" – fogalmazott.

Benkő Tibor szerint a pákozdi emlékpark nagyon jól szimbolizálja azt a történelmi utat, melyet a magyar honvédség a 19., 20. és 21. században bejárt: hűen tükrözi az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eszmeiségét, őrzi az első és a második világháború emlékeit, a huszárság történelmét, felidézi 1956 emlékét, bemutatja a sorkatonai szolgálatot és a békefenntartó katonák hősiességét. Ez a hely méltó ahhoz, hogy üzenjenek vele a ma élő nemzedékeknek: „hős elődeink a mi érdekünkben hozták véráldozatukat" – jelentette ki. A szabadság drága dolog, de „szabadok csak akkor lehetünk, ha ezért megharcolunk", a magyar honvédség pedig csak akkor lehet erős, ha a társadalom támogatása van mögötte. Az emberek álljanak a katonák mögé, segítsenek az új, korszerű és erős magyar honvédség megteremtésében – kérte Benkő Tibor. Az ünnepség végén a jelenlévők megkoszorúzták az emlékparkban álló obeliszket. 

A programok azonban nem értek véget ezzel, hiszen kora délután zenés történelmi játékkal emlékeznek a pákozdi csata 170. évfordulójára az 1848-as ütközet helyszínén és időpontjában.

Mit jelent a pákozdi csata?

Az újonnan felállított magyar honvédsereg a szabadságharc első ütközetében, a százhetven éve, 1848. szeptember 29-én megvívott pákozdi csatában legyőzte a forradalom eltiprására induló Josip Jelacic (a magyar nyelvben Petőfi verse nyomán Jellasicsként ismert) horvát bán csapatait. A bán mintegy ötvenezres, nem kellően felszerelt serege két oszlopban, a Balatontól délre tört előre és a kiürített Székesfehérváron szeptember 25-én egyesülve folytatta a lassú előrenyomulást Buda felé. Az új hadseregparancsnok, Móga János altábornagy a Velencei-tó északnyugati partvidékére húzódott vissza csapataival. Jellasics szeptember 29-én erőfölényében bízva támadást indított. A császáriak ismételt rohamait azonban sorra visszaverték, támadásaik rendre összeomlottak a magyar ágyúk tüzében, ezért a bán elrendelte a visszavonulást, és három nap fegyverszünetet kért, ami lényegében magyar győzelmet jelentett.

A pákozdi csata, a magyar szabadságharc első ütközete politikai-erkölcsi hatása révén jelképpé vált: az új nemzeti honvédsereg megmentette a fővárost és a forradalmat, Magyarország megőrizte az áprilisi törvényekkel kivívott szuverenitását. A győzelemmel ugyanakkor a béke reménye végleg elveszett, Széchenyi félelmei beigazolódtak. Megkezdődött a szabadságharc heroikus küzdelme, a Habsburgoknak csak egyévi vérontás után, orosz segítséggel sikerült eltiporniuk a magyar függetlenség ügyét.

Petőfi A vén zászlótartó című versében örökítette meg a diadalt, a szállóigévé vált sorral: „Fut Bécs felé Jellasics, a gyáva". A pákozdi csata helyén 1889-ben emlékművet, 2010-ben katonai emlékparkot hoztak létre, amelyet az Országgyűlés 2011-ben nemzeti emlékhellyé nyilvánított.

Az 1848-49-es asszonysorsokat a Nemzeti Múzeum programja idézi meg 

Rendhagyó előadásokon és tárlatvezetéseken mutatja be az 1848-49-es korszak történetét a forradalom hősei helyett most azok szerelmeinek, özvegyeinek sorsán keresztül a Magyar Nemzeti Múzeum október 3. és 17. között meghirdetett sorozata. Szerelmes asszonyok, akiket a forradalmárok maguk mögött hagytak – Női történetek az aradi vértanuk idejéből címmel rendezett programon eddig kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert történeteket, személyiségeket vehet górcső alá a közönség – olvasható a kiállítótér közleményében.

A korszak jeles kutatói, Ajkay Alinka, Csorba László, Hernády Zsolt és M. Lovas Krisztina bemutatják, hogyan hat egymásra a magán- és a közélet, milyen terheket viselt egy-egy híresség családja, vagy hitvese. Az előadásokon, tárlatvezetéseken megjelenő női alakok, karakterek ugyanakkor nemcsak férjük miatt érdemelnek figyelmet, hiszen a fennmaradt emlékek, források, történetek alapján olyan különleges személyiségeket, női sorsokat ismerhet meg a közönség, akik saját jogon is önálló fejezetet érdemelnek a közemlékezetben. 

Október 3-án M. Lovas Krisztina történész és Ajkay Alinka irodalomtörténész előadásán kiderül, hogy miért aggódott Petőfi már a nászútjuk alkalmával Júlia esetleges „hűtlensége" miatt, igazak-e a vádak, amelyekkel az utókor illette a 21 éves fiatal özvegyet, vagy csak a reménytelenség, a magány, az üldöztetés fenyegetettsége hajtotta Horvát Árpád karjaiba. A résztvevők megismerhetik Júlia valódi személyiségét, lelki gyötrelmeit és aggódását szerelme, Petőfi elvesztése miatt.

Október 5-én és 6-án Négy nő egy órában címmel Petőfi Sándor Szendrey Júliája, Batthyány Lajos gróf felesége, Zichy Antónia grófnő, Kossuth Lajos felesége, Meszlényi Terézia és Széchenyi István felesége, Seilern Crescence grófnő különlegességnek a nyomába eredhetnek a résztvevők egy rendhagyó tárlatvezetés során.

A Batthyányné és az aradi özvegyek című előadáson október 10-én M. Lovas Krisztina partnere Hernády Zsolt történész lesz, aki arról beszél, mit lehet tudni az Aradon kivégzett tábornokok hátra maradt asszonyairól, szerelmeiről, mi lett későbbi sorsuk és hogyan viselték az özvegység megpróbáltatásait.

A két nagy rivális - Széchenyi és Kossuth felesége című programon Csorba László történész október 17-én a finom arisztokrata szépség Seilern Crescence, és a sokak szerint nyers modorú Meszlényi Terézia alakját idézik fel M. Lovas Krisztinával. A szakértők többek közt arról is mesélnek, milyen volt a két legismertebb magyar történelmi személyiség feleségeikhez fűződő kapcsolata, mennyiben támogatták ezek a nők férjük politikai tevékenységét, ismerték-e egymást, valamint hogyan osztoztak férjük tragikus sorsában a szabadságharc leverését követően.

A programhoz kapcsolódik a Parázs történetek Pest-Budáról című interaktív múzeumi tárlatvezetés is, amelynek keretében október 16-án, a Nemzeti Múzeum autentikus helyszínein találkozhat a közönség olyan személyekkel, akik a reformkorban élték mindennapjaikat. Szóba elegyedhetnek például egy pesti polgárral, vagy kifaggathatnak egy vásári kofát a Széna térről, de bepillanthatnak egy nemesi szalon sokat eldöntő csevegéseibe is. A múzeum dolgozói felelevenítik azt a világot, amelyben magát a múzeumépületet is használták az elődök és amelyről maguk a tárgyak is sokat mesélnek.

(MTI)

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
h.kovacs
2018. szeptember 30. 07:24
Nem abban állapodtak meg a mandi elmeroggyant törzskommentelői korábban, hogy a 48 forradalom az ős szdsz műve volt ? A szentként tisztelt bogár úr szerint meg a háttérhatalom robbantotta ki a forradalmat, mert így tudott bejutni az országba ! Legyünk már következetesek elvtársak !
Akitlosz
2018. szeptember 29. 19:01
A magyar honvédség azért nem a semmiből született meg, mert a habsburg császári sereg korábban is jelentős részben magyar volt, nem csak nemzetiségében, de szervezetében is. Már a XVIII. században is külön volt nevezve a magyar gyalogság és egyenruhájában is eltért. A német gyalogosoak a XVIII. században fehér pantallót hordtak, a magyarok világoskék nadrágot. Pákozd idejére már a németek is világoskéket viseltek, de még mindig pantallót. A huszár alakulatokat csak és kizárólag Magyarországról állították fel, magyarországiakat lovas katonának csak és kizárólag huszárnak vitték. Hasonló volt a helyzet az ulánusok és a lengyelek esetében, az csak lengyel lovasság volt Galicíából. Na tehát 1848. elején a habsburg birodalom hadseregében 58 reguláris sorgyalogezred volt és ebből 15 volt Magyarországról és Erdélyből. Ebből a 15 magyar sorgyalogezredből 11 állt többségében, szervezet szerint a magyar szabadságharc mellé és 4 magyar ezred harcolt többségében szervezet szerint ellene. A habsburg birodalomnak 1848. elején 37 lovasezrede volt, ebből 16 állomásozott Magyarországon, de közülük csak 4 volt magyar. 8 vértes, 6 dragonyos, ezek alkották a nehézlovasságot, és 7 svalizsér ezred volt, ezek mindegyike német, 4 ulánus ezred ezek csak lengyelek voltak valamint 12 huszárezred amelyek kizárólag csak magyarok (magyarországiak) voltak. A 12 mind magyar reguláris huszárezredből 10 harcolt a magyar honvédségben. Pedig csak 4 volt közülük Magyarországon 1848. márciusában. A többit vagy hazaengedte az osztrák hadügyminisztérium vagy önkényesen maguktól hazajöttek harcolva, átvágva a császáriakon nagy veszteségek árán. A maradék 2 pedig nem, mert azok olasz földön állomásoztak a szabadságharc kitörésekor és onnan nem tudtak hazajönni, a császáriak figyeltek rájuk. A habsburg birodalom hadseregében 5 tüzérezred volt, de ezek közül egyik sem volt magyar. Viszont köztudott, hogy Magyarországon jó sok külföldi származású csapat állomásozott. Ezek egy jelentős része Magyarország mellé állt. Konkrétan főleg és elsősorban az olasz csapatok. A 16. Zanini és a 23. Ceccoppieri sorgyalogezredek olasz katonái. Valamint a 7. Karl Kress báró altábornagy svalizsér könnyűlovas ezred olasz katonái. Az 5 tüzérezredből 1 állomásozott Magyarországon, az V. Ennek az ezrednek a jó része is átállt a magyarokhoz és ez az ezred adta a tüzérség javát a pákozdi csatában MINDKÉT oldalon. Az ezred saját magát lőtte Pákozdnál, egymást lőtték az egykori bajtársak. Na ezért volt olyan jó a honvéd tüzérség Pákozdnál, mert nem kezdő újoncok voltak, hanem jó régi veterán tüzérek. S persze nem magyarok voltak, hanem főleg csehek illetve még osztrákok. Ők képezték az új honvédtüzérség magját és ők képezték ki az új honvédtüzéreket, mert csak ők értettek ehhez akkor Magyarországon. A fentiek csak a pákozdi csatáig jellemző helyzetre vonatkoznak, később még jó sok külföldi harcolt a magyar honvédségben, főleg lengyelek. De további olaszok is csatlakoztak és németek valamint osztrákok. Na a lényeg, hogy azért nem teljesen a semmiből kellett megteremteni a haderőt, mert álltak rendelkezésre reguláris csapatok is amelyek harcértéke ugyanakkora volt, mint a császáriaké, ugyanolyan felszerelésük volt, ugyanazt a kiképzést kapták. És már a pákozdi csatában is harcoltak. A pákozdi csata idején még csak 12-14 honvéd zászlóalj volt bevethető állapotban míg további 16 még éppen csak felállítás és szervezés alatt állt. Persze voltak nemzetőrök meg szabadcsapatok, népfelkelők, de azért az nem az a szint, mint a reguláris csapatok vagy mint a honvéd zászlóaljak.
Akitlosz
2018. szeptember 29. 18:17
"Az emberek álljanak a katonák mögé, segítsenek az új, korszerű és erős magyar honvédség megteremtésében – kérte Benkő Tibor. " Az emberek mi? Adják oda az emberek a honvédségnek a régi, már nem használt, de még működő fegyvereiket vagy mit akar? A kormányülésen tessék verni az asztalt a költségvetés vitájakor! A narancssárgák még jobban leépítették a honvédséget, mint a vörösök, pedig már ők is nagyon igyekeztek és jeleskedtek ebben.
alex.leopardi
2018. szeptember 29. 17:14
Lassított a vonat a kökösi hídon. Jődögélt mögöttünk szaporán az alkony, poros köpönyegét félvállra hajítva föl is kapaszkodott a hátsó kocsira. Lenn a Feketeügy feketén csillogott, békességes esti harangszót ringatott. Szívem köré apró, fényes tüzek gyúltak: kerestem a parton, kerestem a múltat. Béhunytam a szemem, hátha úgy meglátnám Gábor Áron mestert szürke paripáján. Prázsmár felől szörnyű por és füst kavargott, s dörögtek a hídfőn a székely harangok.....ez már a vég kezdete volt de számomra éppen olyan fontos mint a pákozdi,tisztelet a hősöknek...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!