„Ha Magyarország hosszútávon szembehelyezkedik az ENSZ szabta bevádoláspolitikával, milyen retorziókra számíthat?
Semmire. Valami szankció esetleg. Ne tulajdonítsuk túl nagy szerepet az ENSZ-nek. Az ENSZ egy paktum, egy megegyezés az államok között, de nagyon kevés kötelező jellegű döntése van. Amit retorzióként adhat az a folyamatos rossz PR Magyarországnak. Az EU, ilyen tekintetben erősebb lábakon áll. A köreimben azért van egy íratlan megegyezés: jobb bent, mint kint, de ez nem jelenti azt, hogy mindent el kell fogadni. Én vallom: minden ország tartsa fenn saját morális iránytűjét. (...)
Hogyan lettél keresztényként-magyarként harcos cionista?
2012-ig a zsidó vicceken, a Holokauszt borzalmán kívűl nem sokat tudtam Izraelről és a zsidóságról. Visszagondolva, teljesen őszítén felvállalom, hogy egy voltam azok közül, akik a zsidókról sok jót nem, de a sztereotípiákat nagyon ismerték. Nem voltam palesztin-párti, vagy Izrael-ellenes, mert ahhoz kellett volna valamiféle vélemény, de ez a közeg engem akkor egyáltalán nem érintett meg. Az első izraeli utam során történt a nagy változás. Libanon után ez volt a második ország a Közel-Keleten, ahová elmentem. A mai napig keresem a választ: mi indította el a dominó effektust? De azóta teljesen megváltozott az életem. Sajnos a cionizmus, mint jelző, Magyarországon, de persze máshol is, igen pejoratív kicsengésű. Így nem azonnal azonosultam azzal, hogy én cionista lennék. Számtalanszor jártam Izraelben az elmúlt évek során, többek között 2014-ben a gázai konfliktus alatt is. A legtöbb barátomat besorozták, én meg futottam, amikor szólt a sziréna. Aztán az elmúlt évek alatt összeállt a kép, és ha megérted, hogy valójában a cionzimus azt jelenti, hogy a zsidó népnek joga van az önrendelkezéshez, akkor rájössz, hogy ha patrióta magyar vagy, nem lehetsz más, csak cionista. (...)
Ha az ENSZ által hetven éve képviselt világrend felbomlik, mi léphet a helyére?
Világbéke. Csak viccelek. Bár tényleg úgy gondolom, hogy valaminek változnia kell, mégpedig sürgősen. A mai ENSZ által képviselt világrendnek fel kell bomlania. Nem kívánom megnevezni őket, de nagynevű ügyvédek mantrázzák New York-ban, hogy az ENSZ székhelyét át kellene helyezni Katarba, és itt pedig kezdjünk újra mindent. Sajnos ma velük értek egyet.”