Félelmek és remények a Kárpátok alatt – feljegyzések Kárpátaljáról

Húsz éve rendszeresen járok Kárpátaljára: meglátásom szerint Ukrajna sok tekintetben rosszabb hely lett, mint volt korábban. Azonban az emberek boldogulni akarása a kormányzati munka tökéletlensége ellenére is reményt keltő. Magyarország számára azért is kiemelten fontos az ukrajnai helyzet, mivel a szomszédos ország a 150 ezres magyarságát és a helyi örökséget készül magával rántani a körülötte forgó örvénybe.

A minap újra Kárpátalján jártam. Azok a beszámolók, amelyek a Kárpátalján uralkodó elviselhetetlen körülményeket mutatták be, egy cseppet sem túloztak. Azzal az érzéssel maradtam hazajövetelem után, hogy sajnos az eddigi erőfeszítések csak a felszínt karcolgatták Ukrajna és Kárpátalja kapcsán. A kilátástalanságnak és az abszurd határán billegő hétköznapoknak vannak még nem látott mélységei. A helyiekkel folytatott beszélgetéseim folytán azonban meggyőződtem, hogy

*

Bátyú egy Beregszász melletti magyar falu: az itteni 700 házból 110 eladó. Szemléletes példája ez annak, hogy szép számmal vannak azok, akik véglegesen szeretnék maguk mögött hagyni a szülőföldjüket. Ez azonban nem csak a magyarokra jellemző: az ukrán vidékeken az elvándorlási hajlandóság, ha lehetséges, akkor még magasabb.

Nehéz elképzelni, de a megkérdezettek egyöntetűen állítják, hogy a kárpátaljai helyzet még tisztességesnek mondható a belső ukrajnai helyzethez képest. Az igazi Ukrajnában uralkodó viszonyokhoz képest Kárpátalja egy európai értelemben vett mintagazdaság. Nem hiába érkeznek a belső Ukrajnából letelepedők, illetve turisták is. Kárpátalján rengeteg a látnivaló, azonban annak hiányában is ellátogatnának ide az ukránok, mivel az országon belül Kárpátalja egy kis nyugatnak számít.

Mindezek mellett könnyen észrevehető, hogy a magyar régiók, a magyar városok és falvak azok, amelyek az átlagosnál is jobban el vannak hanyagolva. A központi költségvetés egyértelműen figyelembe veszi a befektetések tervezésekor a környék etnikai összetételét. Jellemző példa a magyar mentalitásra, hogy Nagydobronyban a község lakói saját maguk kezdték el a főút rendbetételét, állami segítség nélkül.

*

Bár a hivatalos felmérések szerint Ukrajnában 42 millió ember él, a nem hivatalos becslések szerint legfeljebb 30 millió, de erős gyanú él sokakban, hogy talán valamivel ennél is kevesebben. Az elvándorlásról beszélgetve az egyik beszélgető partnerem példaként említette Vinnicja városát. Ez a Kijevtől 260 km távolságra levő, egykor 360 ezer főt számláló ukrán város elképesztő méretekben néptelenedik el. A hivatalos statisztikák nem jeleznek semmit a lakosságszám változását illetően, a várost ismerők azonban arról beszélnek, hogy az utcák szinte teljesen el vannak néptelenedve. Egy évtizedekkel ezelőtt Beregszászba költözött vinnicaji mesélte, hogy a városban örökölt lakását képtelenség eladni. A több szobás panellakás ára maximum néhány százezer forintra rúghat, míg az eladáshoz szükséges iratok, díja kifizetése, a lakás várható eladási árának a duplájába kerülnek. Munkalehetőség nem lévén senki nem akar a városban ingatlant vásárolni.

De a kivándorlás Kárpátalját is sújtja. Egy harmincas éveiben járó fiatal apukával beszélgetve akaratlanul is az elvándorlás került a beszélgetés középpontjába. Elmondása szerint

hogy jobb megélhetést találjanak annál, mint amit a szülőföldjük nyújtani képes. Az idegenben dolgozók túlnyomó része azonban a nehézségek ellenére sem szeretne végleg kivándorolni.

Sőt, vannak, akik inkább a visszatelepedés felé kacsintgatnak. A kárpátaljai magyarság talán az egyik leginkább lokálpatrióta magyar közösség. Ez olyan esetekben is megmutatkozik, amikor több évtizede Amerikában élő magyarok jönnek vissza Kárpátaljára vállalkozást indítani vagy csak időt tölteni.

Izraelben élő kárpátaljai magyaroktól azt is megtudtam, hogy a a közösségük példaértékű módon összetart: összejárnak és számon tartják egymást. Olyan amerikaival is volt alkalmam találkozni Beregszászban, aki bár már az Államokban született, azonban az édesapja kóser mészáros volt Munkács mellett, ezért teljesen természetes módon tekint hazai földként Kárpátaljára. Számára teljesen természetes, hogy amennyiben teheti, elutazik a szülői földre, illetve Kárpátalja településneveit magyarul mondja, a jellemző angolos akcentus nélkül.

Azoknak, akik valamelyik európai országba járnak dolgozni, a folytonos ingázás, az otthon hagyott családtagok hiánya komoly próbatételt jelent.

az ő bevétele segít az otthon maradottakon is. Arról persze szó sincs, hogy az otthoniak ne dolgoznának, csupán a kereset olyan kevés a legtöbb esetben, hogy szükség van a kiegészítésre.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kárpátaljai magyarok legalább az anyaországra számíthatnak, illetve a közelség miatt munkát is könnyebben tudnak vállalni a sajátjaik között. Azonban a csak ukrán útlevéllel rendelkező ukránok lehetőségei igen korlátozottak.

*

Az utóbbi időben megindultak a fizetések fölfelé, mivel a munkaerőhiány Ukrajnában és Kárpátalján is olyan mérteket öltött, hogy a munkáltatók kénytelenek emelni a béreken, ha egyáltalán a működés minimumát biztosítani akarják. Azonban a lassú emelkedés sem elegendő egy család eltartásához, illetve a folyamatosan jelen levő bizonytalanság miatt 

Kárpátalján korábban is és az elmúlt évtizedekben is építettek gyárakat, amelyek munkát biztosítanak a helyieknek. Azonban Ukrajna többi részén rosszabb a helyzet. A korábbi üzemek bezárását vonta maga után az, hogy azok a polgárháború előtt Oroszország számára termeltek. A viszony elmérgesedése után szinte azonnal csődbe mentek.

Akik kipróbálták magukat helyi gyárakban, mint például a Flextronicsban, azok arról beszélnek, hogy nem csak a fizetések alacsonyabbak Ukrajnában, hanem sokkal többet kell dolgozniuk is egy műszak alatt, magasabbak a kötelező normák. Azonban nem ritka eset, hogy a munkáltatók a jól dolgozó munkásokat valamelyik nyugati gyárukba szerződtetnek át. A bevált munkaerőt valamelyik környező országba csábítják át, sokkal jobb fizetéssel és munkakörülményekkel. Akik megjárták egy-egy ilyen cég mindkét gyárát, azok meséltek a követelmények különbözőségéről is.

*

Jelentősen felértékelődött a magyar nyelv ismerete Kárpátalján. Bár a kivándorlás célországa nem elsődlegesen Magyarország, ennek ellenére, illetve gyaníthatóan a magyar állampolgárság megszerzésének reményében 

Helyiek arról beszélnek, hogy az ukrán szülők törekszenek magyar iskolába vagy óvodába íratni a gyerekeiket. Ez olyan méreteket öltött, hogy Ungváron csak protekcióval lehet magyar iskolába bejutni. Néha az is előfordul, hogy a színtiszta magyar gyerek hátrányt szenved a jobb „lobbival” rendelkező ukrán gyermekkel szemben.

Egy helyi pedagógus elmondta azt is: a sokat emlegetett oktatási törvény kétségtelenül legaggasztóbb hozadéka, hogy ellehetetleníti a magyar nyelvű oktatást, azonban a probléma ennél szétágazóbb. Állítása szerint az oktatás minőségét teszi tönkre a törvény, és nem csak a magyarok számára. Az sem kizárt, hogy a nyelvi kitétel is azért került bele, hogy ezzel nyerjék meg a potenciálisan ellenkező ukrán pedagógusokat.

*

Az az agónia, ami Ukrajnát évtizedek óta sújtja, leginkább az egyedül maradottakat és az időseket viseli meg. A nyugdíjak elégtelen mivoltáról rengeteg cikk jelent meg, továbbra is igaz az, hogy

A kárpátaljai nyugdíjturizmus ennek ellenére nem más, mint egy felfújt mese.

Ahhoz, hogy valaki Magyarországról kapjon nyugdíjellátást, első körben le kell, hogy mondjon az ukrán állampolgárságról. Ez megkerülhetetlen, ezeket okiratokkal kell igazolnia, illetve ahhoz is kell igazolás, hogy Ukrajnában már nem kap semmilyen ellátást. Állandó lakos kell, hogy legyen az igénylő Magyarországon, illetve csak 90 napot tartózkodhat egyhuzamban Ukrajnában. Az ügyintézés hosszadalmas mivolta miatt pedig legalább egy évig biztosan egyik országtól sem kapna nyugdíjat. Az már csak mellékesen jegyezték meg beszélgetőpartnereim, hogy a legtöbb ember nem éri meg a nyugdíjkorhatárt, illetve az ügyintézés önmagában milliós nagyságrendekre rúgna.

Az ukrajnai átlag nyugdíj 15-22 ezer forint között mozog, kivételt képeznek azok, akik álomnyugdíjban részesülnek, ezek általában magas funkciót betöltő hivatalnokok, katonák és rendőrök voltak, a korábbi „érdemeik” miatt jár nekik a több pénz. A viszonyítás kedvéért tudni kell, hogy ebből az összegből télen fűteni sem lehet, nem beszélve a megélhetés többi költségét. 1 köbméter gáz ára eddig 79 Ft volt, júniustól azonban már 110 forintba fog kerülni. Magyarországon jelenleg 130 és 150 forint között mozog a gáz árának köbmétere, így talán kiszámítható, hogy mire elég a helyiek nyugdíja. Elképzelhetetlennek tűnik, de sok gyógyszer ára is jelentősen alacsonyabb Magyarországon, mint Kárpátalján. Recept hiányában is sokkal jobban megéri Magyarországon gyógyszert vásárolni.

*

Már jó ideje lázban tartja az ellenzéki médiát, hogy ukrán állampolgárok gyanús körülmények között szereznek maguknak magyar lakcímet. Ebből születtek olyan elméletek, amelyeket aztán egyes pártok felhasználtak a kampányban, hogy a kárpátaljai magyarok ellen hangolják a közvéleményt Magyarországon. Egy beregszászi hölggyel beszélgetve megtudtam, hogy a magyar sajtóban megjelent feltételezések, miszerint a szavazás miatt jelentkeznek át, illetve a magyar nyugdíj miatt létesítenek magyar lakcímet kárpátaljaiak, teljes képtelenségnek tartják. A magyarországi lakcím hozzávetőlegesen 40-70 ezer forintba kerül, ennyit kell fizetni az ügyintézésért. Amennyiben ezt sikerül elrendezni, havonta 10-20 ezer forint kell fizetni annak, akinél be van jelentkezve az illető.

Az okok pedig sokkal hétköznapibbak, mint azt az ellenzéki véleményformálók gondolnák. A valóság az, hogy azért van szüksége sok helyinek magyar lakcímre Magyarországon, mivel

nem kell Ukrajnában beíratniuk, mivel a papírok szerint nem otthon laknak, használhatják azt szabadon. Erre egyrészt azért van szükség, mivel Magyarországon harmadába kerülnek az autók, mint Ukrajnában, másrészt egy halom felesleges adminisztrációtól megmenekülnek. A litván és a szlovák rendszám most jön divatba, állítólag ezekben az országokban nem „cirkuszolnak” annyit a bejelentkezések miatt, nem kelt politikai hullámokat. Az is a szlovák vagy a litván lakcím mellett szól, hogy a magyar lakcím azt a kockázatot rejti magában, hogy sokan a politikai visszhangtól megijedve – azok, akik albérlet címén kiadták ukránoknak vagy kárpátaljai magyaroknak a kert végi sufnijukat – bármikor visszavonhatja befogadást. Erről nem is értesül az ukrán autós, ezzel pedig egy jelentős bírságot a nyakába sózhatnak a magyar hatóságok.

*

Az áprilisi választások közelsége miatt szóba kerül a kárpátaljaiak szavazati joga, illetve a szervezett szavaztatás meséje. Helyiek elmondása szerint csak azok számára hihető a szervezett szavaztatásról szóló történet, akik még sosem jártak Kárpátalján.

Sikerült beszélnem olyan beregszászi vállalkozóval is, aki elmondta, hogy amennyiben „buszos” szavazásra került volna sor, nagy valószínűséggel az ők járműveiket használták volna erre a célra. Azonban ilyen megkeresés sosem érkezett hozzá állítása szerint, illetve más céghez sem. Egy határon dolgozó magyar férfi elmondása szerint

pláne olyan mennyiségben, hogy az egy országos választáson számottevő legyen. A szavazás kérdésére reagálva többen elmondták, hogy a Fideszt támogatták a választásokon, azonban erre semmilyen szervezésre nem volt szükség. A gyanú értelmetlenségét pedig ott látják, hogy a magyarországi lakcímmel és magyar állampolgársággal rendelkező kárpátaljai magyarok a beregszászi konzulátuson is szavazhattak volna, ha mindenképpen szükség lett volna a szavazataikra adott helyen.

Az ukrán határon megszokott több órás várakozást ismerők számára nem is kell magyarázni: fizikailag lehetetlen megvalósítani a határon való átkelést nagy tömegeket szállítva, többszöri fordulással.

*

Az ukrán politikai helyzetre vonatkozó kérdésemre minden megkérdezett az általános csüggedtségről számolt be,

A helyiek elmondása szerint a kárpátaljai ukránok nagyon kis része fogékony a magyarellenes uszításra. Az emberekben erősen él a gyanakvás, hogy a mostani ellentétek mesterségesen lettek létrehozva, az egyszerű emberek között senkinek nem érdeke a békétlenség.Munkácson és Ungváron járva tapasztalni lehetett, hogy az állami hivatalokat leszámítva senkinek nincs baja a magyar kiírásokkal vagy a magyar szóval.

Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója feltűnő népszerűségnek örvend: a megkérdezettek túlnyomó többsége úgy érzi, hogy a politikus tisztességesen viszonyul a kárpátaljai magyarokhoz. A politikust ismerők állítása szerint Moszkal kifejezetten szimpátiával viszonyul a magyarok irányába, nem kíván részt venni a hangulatkeltésben annak ellenére sem, ha erre lenne igény Kijevben.

A kormányzó stabilitást és rendet szeretne Kárpátalján, ennek pedig a magyarok a legkevésbé sem állnak útjában.