Cigány vagy roma? – tette fel a kérdést Constantinovits Milán a Mathias Corvinus Collegium roma szakpolitikákról szóló estjén, amelynek Magyar Kornélia politológus, az Integrom program vezetője; Osztolykán Ágnes szakpolitikus; és Forgács István roma szakértő volt a vendége.
Magyar Kornélia elmondta: ő a kettőt szinonimaként használja. Hozzátette: egy képzés során megkérték a roma résztvevőket, hogy álljanak be két sorba: ki használja otthon a cigányt, és ki a romát. Mindenki a cigány sorba állt. Amikor azonban ugyenez volt a feladat azzal kapcsolatban, hogy a közéletben mit kellene használni szerintük, akkor mindenki a roma sorba állt be.
Osztolykán Ágnes kifejtette: ő magát cigánynak tartja, de a romát jobban szereti, mert ismer olyanokat, akik a „cigány”-t negatív hanghordozással tudták mondani. Mint mondta, egy értelmi szint felett elvárható, hogy „minket valaki a roma kisebbség tagjainak tartson”.
Forgács István annyit mondott, hogy ő általában cigányokról beszél a hétköznapi nyelvezetben, de amikor egészen hivatalossá kell tenni dolgokat, akkor a romát használja. A hétköznapokban nem jó azon gondolkodni, hogy mi pc és mi nem pc, de megérti, ha bánt valakit, ha cigánynak nevezik – ugyanakkor lehet a romát is bántó éllel mondani – jegyezte meg Forgács.
Rasszizmus: átfogó vagy eseti?
Nemrég történt, hogy a Parno Graszt tagjait nem engedték be egy szórakozóhelyre. Ennek kapcsán merült fel a kérdés: van-e még mindennapi diszkrimináció, vagy ez elszigetelt eset?
„Én ebben pesszimista vagyok, ez mindig is volt, és mindig is lesz”
– szögezte le Osztolykán. Mint mondta, ő 14 évesen került Budapestre, kollégiumba, és kezdettől fogva mindig érezte, hogy rá másként néznek, még ha nem is mondják. Vannak, akik „szerencsés alkatok”, és nem látszik rajtuk annyira, hogy cigányok – tette hozzá. Azt is elmesélte: amikor egy péntek este elegánsan felöltözve elment a barátaival egy szórakozóhelyre, akkor neki angolul köszöntek, a többieknek magyarul. Ha tehát elegánsan kiöltözik egy roma, nem biztos, hogy romának nézik.
Hozzátette: ő sok olyan Parno Graszt-koncerten volt, amin ő volt az egyedüli cigány. Ugyanakkor hogy „nem vagyunk egyenértékű emberek a fehérekkel”, az szerinte örökké így lesz.
Előítélet mindig lesz, de nem mindegy, hogy csak otthon és szégyenkezve mondják el, vagy polgárjogot nyer a közbeszédben – jelentette ki Magyar Kornélia. Szerinte utóbbi történt az előző években. Hozzátette azért, hogy
„egy szoci politikus is olyan rasszista tud lenni, mint egy jobbikos vagy fideszes”.
Ugyanakkor a nagy munkaerőhiány ma már felveszik a romákat is a munkáltatók.
Van-e öngátló mechanizmus a romákban?
Éreznek-e olyat, hogy „cigány vagyok, nekem úgy sem sikerülhet”? Magyar szerint ez tipikus jelenség, akikkel ő találkozik, azoknál nagyon működik. Ebben szerinte sok tenni való van. Ez az érzés viszont nem önbeteljesítő jóslat, nem a romák az okai, hanem a napi tapasztalat: ha odateszi a fotóját a CV-re, nem hívják be, ha nem teszi oda, behívják az állásinterjúra.
A rendszerváltás környékén volt valódi, zsigeri, bomberdzsekis idegengyűlölet, ma nincs – jelentette ki Forgács. Ha ő radikálisokkal találkozik, ki szokott derülni, hogy nem a bőrük színe miatt utálják a cigányokat, hanem negyed órán át elmesélik, mi a bajuk a cigányokkal. Forgács feltette a kérdést: Miért van az, hogy pedagógusokat általában cigányok vernek vidéken? Hogy a roma politikusok többsége nem nőtt fel a feladathoz? Ezt azzal félretolni, hogy rasszizmus, nem elég. Nehéz megmagyarázni annak, akinek a tanár rokonát fél éven át negatív élmények érték Edelényben a romákkal kapcsolatban, hogy szeresse a cigányokat – vélekedett a roma szakértő. Szerinte az előítéletesség természetes, de ha valaki ez alapján diszkriminál, az megengedhetetlen.
Arra lenne szükség, hogy az előítéletek ne igazolódjanak be.
Nem lehet azt mondani, hogy háromra legyünk előítélet-mentesek. És amikor visszautasítjuk a cigányokra vonatkozó általánosítást, akkor vissza kell utasítani a magyar társadalomra vonatkozó általánosítást is – szögezte le.
Osztolykán hozzátette: ő nem állította, hogy a magyar társadalom en bloc előítéletes. Ösztönszerűen benne van az emberben az előítélet. Nem magyarázza meg magának, ez zsigeri dolog. A barna hajú, barna bőrű lányok szeretnének szőke, fehér bőrű lányok lenni, ezért nem kedvelik a barna lányokat. A szőkék meg azt gondolják, milyen jó lehet a dús hajú, egzotikus lányoknak. Valami ilyesmiről van szó.
És felmentik-e magukat azzal, hogy romák?
Forgács szerint az olyan, közfeladatot ellátó emberekben, mint a buszvezető, a postás, a tanár, az évek alatt felgyűltek a negatív tapasztalatok a cigányokkal szemben. Őket nem érzékenyíteni kell, hanem megtartani a munkájukban. És számtalanszor betakaróznak a cigányok azzal, hogy ők romák, például ha nem felelnek meg a munkahelyen, a diszkriminációra fogják az elbocsátásukat.
Osztolykán éppen ellenkezőleg vélekedik: szerinte ilyen nincs. Nincs olyan, hogy a cigányok a cigánysággal takaróznak. Forgács erre azt válaszolta: egyértelműen van ilyen.
Osztolykán Ágnes mindenestre úgy vélekedett: nem csak a fehér középosztály felelőssége a felzárkózás, hanem a cigányoké is. Mint mondta, elege lett abból, hogy harminc éve hallgatja, hogy „mi, a szegény, elnyomott nép”. Amíg egy csoport nem képes emancipálni saját magát, addig szerinte nincs miről beszélni. Figyelmeztetett: elég volt a kormányokra, pénzemberekre, filantrópokra támaszkodni.
„Amíg mi magunk nem tudjuk megfogalmazni a céljainkat, nem fog menni a dolog.”
Magyar Kornélia számára rokonszenves gondolat, hogy az emancipációnak belülről kellene jönnie, de ennél földhöz ragadtabbnak tartja magát, azaz szerinte ez nem elég. Rendszerszintű problémákat ugyanis nem lehet csak önerőből megoldani. Hogy ne húsz százalék érettségizzen, és ne egy százalék menjen egyetemre, ahhoz állami, kormányzati beavatkozásra is szükség van. Nem segélyként, hanem a rendszer legyen mobilis, legyen benne lehetőség. A cigányok problémáit nem a néplélek, hanem a szegénység hozza magával. Nem szabad általánosítani.
Én voltam az első, aki elmondta, hogy nem egységes a magyar cigányság – figyelmeztetett Forgács István, aki szerint a cigányoknak is van felelősségük abban, hogy milyen a róluk kialakult kép. A harmadik osztályos cigánygyerek jobban tisztában van a jogaival, mint a kötelességeivel, és ez elveszi a tanár kedvét – hozott egy példát.
Roma falvak
A Debreceni Egyetem felmérése szerint 800 ezerre nőtt a magyarországi cigányság lélekszáma. Egyre több a tisztán roma falu. Felmerül a kérdés: mit lehet tenni a homogén roma közegekben?
Magyar Kornélia szerint mindezt részben a szabad iskolaválasztás generálja. Ezért kialakulnak a cigány osztályok, és azt kéne mondani, hogy nincsen szabad iskolaválasztás. Osztolykán Ágnes ugyanakkor rámutatott, hogy ezt nem meri senki meglépni. Magyar úgy látjha: nagyon meg kell fizetni a jó tanárokat, hogy oda menjenek a szegregátumokban. Vonzóvá kell tenni ezeket a településeket, mert ezeken nem lehet erőszakosan integrálni.
Osztolykán Ágnes leszögezte:
„Nekem az érzékenyítésből is elegem van.
Hogy érzékenyítesz Tiszabőn, amikor az emberek többsége háromezer forintos napszámba jár?” Erőszakot nem szabad alkalmazni, de szerinte abban például igaza volt az Orbán-kormánynak, hogy a családi pótlékot összekötötte az iskolába járással. Hozzátette: olyan emberek beszélnek szegregációról vidéken, és csinálnak kárt a roma közösségekben, kapnak médianyilvánosságot, akiknek a gyerekei is elitiskolába járnak.
Hiányzik-e a példamutatás a roma családokban?
Osztolykán Ágnes hangsúlyozta. nem találkozott még olyan cigánycsaláddal, akik azt mondták volna, hogy szánt szándékkal nem akarnak dolgozni. Emberi ösztön ugyanis, hogy jót akarsz a családodnak. „Jártam úgy egyetemre, hogy apám közben napszámba járt. Amikor húsz éve van így, húsz éve nincs munka, csak a napszám, akkor mit várunk?” Nincs olyan, hogy valaki szegény akar maradni. Magyar Kornélia hozzátette: az a kérdés, milyen eszközei vannak a szegénységből való kitörésre.
Forgács kifejtette: 8-9 százalék a romák aránya a magyar társadalomban, az 5 év alatti korban azonban 20 százalék; a borsodi szülészeteken „egy per egyben” születnek a gyerekek, azaz: egy cigány, egy magyar. Jelezte ugyanakkor: nem az a gond, hogy 50 százalék a cigány. De a romának lesznek kisebbek az esélyei. Fontos a tudatosság kérdése, és a megkérdőjelezhetetlenség. Ha 16 évesen felvesznek valakit szakmát tanulni, sokan az első nap után kiesnek az iskolából. A korai iskolaelhagyás az olyan megyékben, járásokban tipikus, ahol a romák aránya magas. 10-15 év múlva így sok lesz az olyan fiatal, akinek nem lesz érdemi tudása, sem szocializáltsága. Forgács szerint
önkéntes kollégiumokra van szükség.
Komoly munkaerőhiány esetén nem lehet olyan, hogy 60-70 százalékban üresen állnak a szakmát adó iskolák, azaz fontos lenne, hogy a romák feltöltsék ezeket az iskolákat, legyenek szakemberek, a gyerekeik érettségizzenek, az unokáik pedig járjanak egyetemre. Ehhez szerinte most minden megvan: ingyen iskola, ingyen tankönyv, ingyen étkezés, stb.
Osztolykán szerint viszont a magyar iskolarendszer nem tanítja meg a tudás egymásra építésére a gyerekeket. A kollégiumokkal kapcsolatban feltette a kérdést: hogy meri venni bárki a bátorságot, hogy azt mondja valakinek, hogy nem tudja felnevelni a gyerekét? Egy jól működő szociális rendszer kell, ami alányúl a szülőknek, és alkalmassá teszi a gyermeknevelésre. Forgács hangsúlyozta: önkéntes kollégiumokra gondolt.
