Vonából hiányzik a lelkiismeret és az értékrend

„Miért nem lépett be a Jobbikba akkor sem, amikor EP-listavezetőjük, államfőjelöltjük volt?

Soha nem voltam semmilyen párt tagja és nem is leszek. Kifejezetten független személyiség vagyok, nem tudom alávetni magam a pártfegyelemnek vagy pártinstrukcióknak. Most is örülök annak, hogy a Jobbikkal kötött megállapodásunk alapján kizárólag saját lelkiismeretemnek vagyok alárendelve képviselői munkám során.

Mi történt a Jobbikkal? Mi változott? Szavazna-e ma rájuk?

Igen nagy rejtély számomra, hogy mi is történt a Jobbikkal. Körülbelül 2012-13-ig volt ráhatásom a párt politikájának és tevékenységének alakulására. Már ekkor is tapasztaltam, hogy lemondanak azokról a tervekről, amelyek annyira fontosak és ígéretesek voltak 2009-ben. Ide tartozott például helyi termelői piacok szervezése országszerte, a magyar föld fokozott védelme, a magyar kisvállalkozók erősítése helyi szinten – és általában a »globalizáció helyett lokalizáció« elvének megfelelően a helyi közösségek szervezése és erősítése, a Jobbik mozgalmi jellegének megfelelően. A nagy tervek közé tartozott még a kiszolgáltatott munkajogi helyzetben lévő munkavállalók jogi segítségének megszervezése és számos hasonló fontos dolog. Ezekben az években már rendszeresen olyanokat hallottam, hogy: »ezek nem egy politikai párt feladatai...« 2014-től aztán semmiféle kapcsolatom nem maradt a párttal, Vona Gáborral gyakorlatilag semmiféle érdemi beszélgetésre nem volt lehetőségem, de másokkal sem a vezetők közül. Egyre nyomasztóbbá vált számomra, hogy a párt irányvonalát nincs lehetőségem befolyásolni, ugyanakkor mindenki a Jobbikkal azonosít, és ezért személy szerint is felelősséget kell éreznem az egyre furcsábban alakuló helyzetért. Ez mostanra csúcsosodott ki, különösen a hódmezővásárhelyi választás után. Mint ismeretes, a Jobbik által felkarolt Márki-Zay Péter kampányát a Jobbik pénzéből és munkájával támogatták. Az egész dolog a Jobbik ötlete volt. A győzelmet követően »hálából« a megválasztott polgármester azonnal egy szocialista alpolgármestert választott, majd ellátogatott – nem Toroczkai László ásotthalmi polgármesterhez, aki ugyanabban a megyében van, hanem – Botka Lászlóhoz, a szegedi szocialista polgármesterhez és ünnepélyesen átvette tőle az Európai Unió zászlaját. Úgy gondolom, sőt biztos vagyok benne, hogy országos szinten ugyanez lehet a helyzet. Összefogás a baloldali pártokkal (nyíltan vagy titokban), majd pedig annak elviselése, hogy az egykori szemkilövető csapat teljes mértékben háttérbe szorítja a Jobbikot. Más megfogalmazásban: erősen az az érzésem, hogy Gyurcsány és bandája (a mai MSZP és DK) a Jobbik »hátán« akar visszakerülni a hatalomba.

Nyilván ennek az elképzelésnek köszönhető például Heller Ágnes és más, hasonló személyiségek hirtelen lelkesedése a Jobbikért. Ezt már én – aki nemzeti jogvédőként, a 2002-2010 közötti brutális emberi jogi jogsértésekkel szemben fellépőként lett politikus – nem tudom elviselni. Itt jegyezném meg, hogy a Jobbik honlapjain és Facebook-oldalain nyíltan arra biztatja a választóit, hogy a www.kireszavazzunk.hu oldalon található információknak megfelelően a »legesélyesebb ellenzéki jelöltre«szavazzanak. Ez magyarra lefordítva annyit jelent, hogy adott esetben a jobbikos érzelmű választópolgárt arra kérik és biztatják, hogy szavazzon a DK-MSZP jelöltjére. Ezt az árulást nem tudom szó nélkül hagyni.

Ne vegye senki rossz néven, de azt, hogy kire szavazok, magánügynek tekintem. Szerintem nem túl nehéz kitalálni.

Vona Gáborról nagyon sok furcsa dolog látott napvilágot az elmúlt években, lehetett ezekről hallani a párt háza táján korábban?

Nem tudom pontosan, hogy itt milyen »furcsa dolgokra« kell gondolnom. Azt tartom helyesnek, ha egy felnőtt, komoly felelősséget viselő embernek van egy szilárd belső lelkiismerete és értékrendje, és döntési helyzetekben ez a lelkiismeret és értékrend ad számára iránymutatást. Az elmúlt tíz év azt bizonyította számomra, hogy Vona Gáborból sajnos ez hiányzik.”