Olimpiai bronzérmes és Magyarország első atlétikai világbajnoka a március eleji birminghami fedett pályás világbajnokság óta. Az edzéseken napról napra önmagát motiválja, örül az atlétika megugró népszerűségének és megvannak a tervei az élsport utánra is. Márton Anitával beszélgettünk.
Titkon reménykedtél benne, hogy meglesz a világbajnoki cím?
Természetesen az volt a cél, hogy megnyerjem a vébét és felálljak a dobogó legmagasabb fokára. De azt is tudtam, hogy ezt nem adják könnyen, erős és szűk mezőnyünk van.
A hazai mezőnyben nincs olyan súlylökő, aki a te szinteden lenne. Szemmel tartod a külföldi vetélytársaidat?
Baráti kapcsolatban vagyok a külföldi versenyzőkkel, nincs semmiféle ellenséges hangulat. Sokszor szoktunk együtt edzeni vagy ebédelni külföldi versenyek alkalmával. Természetesen szemmel tartom, hogy ki milyen eredményeket lök, de annyira nem foglalkoztat a dolog, mert úgyis az számít, hogy egy adott versenyen ki hogy teljesít.
Márton Anita külföldi vetélytársaival egy 2016-os versenyen
Mennyire befolyásolnak a körülmények egy-egy versenyen? A birminghami világbajnokság után azt nyilatkoztad, nem voltál maradéktalanul megelégedve a verseny helyszínével.
Minimálisan ugyan, de befolyásolják az embert a körülmények. Meg kell tanulni ezeket is megoldani vagy figyelmen kívül hagyni. Voltak furcsaságok most is, de nem kell velük foglalkozni.
A világbajnokság óta az egész ország nagyon büszke rád. Áder János nemrég díszvacsorán látott vendégül a Sándor-palotában, az olimpiai bajnok gyorskorcsolyázókkal.
Nekem ez volt az első alkalom, hogy részt vehettem élsportolóknak rendezett ünnepi vacsorán. Rió után sajnos lemaradtam az olimpikonok fogadásáról, korábban hazajöttem az olimpiáról, hogy egy másik versenyre tudjak utazni. Szóval ez volt az első alkalom, hogy a Sándor-palotában jártam, nagyon nagy élmény volt. Az edzőm, Eperjesi László kísért el. Egyébként az ünnepség előtt a budai Várban is csak egyszer voltam.
Pár éve azt nyilatkoztad, hogy elég rossz körülmények között edzetek Szegeden. Ez változott a sikereid óta?
Szerencsére igen. A Békéscsabai Atlétikai Club versenyzője vagyok, de Szegeden élek és itt is edzek. Szegeden elég rosszak voltak a körülmények, de ez már a riói bronz után nagyon sokat javult. Sok támogatást kaptunk a Magyar Atlétikai Szövetségtől, de a Békéscsabától és az EMMI-től is, így azért sikerült némileg rendezni a körülményeket, nem panaszkodom.
Az atlétika világszerte az első számúnak tartott olimpiai sportág: hogyan látod a magyar atlétika helyzetét, hogy áll az utánpótlás?
Már Rió után is érezhető volt egy hullám,
A mi dobócsoportunk is jóval nagyobb létszámmal működik most már két éve. Ugyanezt hallom vissza az ország más egyesületeitől is, érezhetően több gyerek fordul az atlétika és ezen belül a dobások felé is, ennek személy szerint nagyon örülök.
Te is gyerekkorodban kezdtél atletizálni, az életed meghatározza a versenysport: hogyan telik egy napod?
A reggeli órákban két-két és fél órát edzek. Ezután, mivel saját háztartást vezetek, ügyeket intézek és minden nap főzök, ez sok időt elvesz. Este megint edzés, felkészülési időszaktól függ, hogy hány óra, általában későn érek haza. Másnap pedig kezdődik minden elölről. Edzőtáborozni általában Magyarországon szoktunk, bár járunk meleg égövi edzőtáborokba is külföldre. Egyébként az évközi versenyek miatt sokat utazom, a Gyémánt Liga állomásai például mind külföldön vannak.
Meddig tervezed az élsportot?
2020-ig, Tokióig mindenképpen, azután inkább családalapítással szeretnék foglalkozni, a párommal idén fogunk összeházasodni. Utána talán visszatérek a versenyzéshez, de persze, nem lehet tudni mit hoz a jövő, ez még sok mindentől függ. Leginkább attól, érzem-e még az erőt, ami nagyon kell, hogy tovább tudjam csinálni az élsportot. Ez az életforma nagyon sok odafigyelést és energiát vesz igénybe: őszintén szólva nem tudom, hogy egy baba után ez még bele fog-e férni az életembe.
Kevesen tudják, hogy végzett gyógypedagógus vagy.
Igen, Szegeden jártam egyetemre, az edzések miatt levelezőn. Emellett van edzői papírom, és logisztikai menedzser végzettségem is. Három iskolát végeztem el, a sportkarrierem után lesz hová nyúlnom. Mindenképpen gyerekekkel szeretnék foglalkozni a jövőben, az majd kiderül, hogy edzőként vagy iskolai pedagógusként. Ez még a jövő titka egyelőre, egyiktől sem zárkózom el.
(fotók: Márton Anita, MTI/EPA/Gerry Penny, Szigetváry Zsolt)
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
A kínai autógyártó visszautasította a környezetszennyezési vádakat.
A Fradi-ikon szerint Rossi bölcsen tette, hogy Yaakobishvilit és Pécsit is kipróbálta a kapuban.
Pósfai Gábor hangsúlyozta, kiemelt figyelemmel követik és támogatják az utánpótlás-nevelést.
Merkely Béla szerint az egészséges emberi szív elképesztő teherbíró képességgel rendelkezik.
A vele készült interjú nem jött le, mivel totál át akarta írni még a kérdéseket is, amelyeket nem talált elég pozitívnak.
Az igazság, a tények itt már fabatkát sem érnek. Bilincses vágóképek kellenek Magyar Péternek – a neoávéhá meg intézkedik.
A kórházak tele vannak sérültekkel.
