„Ez akkor lenne náci demonstráció, ha lennének nácik” – A kitörés napján jártunk

„Melyik médiumtól jöttek?” – szegezi nekünk a kérdést gyanakodva a bomberdzsekis rendező a Kapisztrán térnél kialakított kordonnál. A kerítésekkel lezárt területen több száz fős tömeg gyűlt össze, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezésében megemlékezzen az 1945. február 11-i tragikus végű kitörésre, amikor a szovjet ostromgyűrűből közel 18 ezer, túlnyomórészt német és magyar katona, illetve civil próbált meg a frontvonal mögé jutni.

A kordonok mögött lazán megtelt már a tér, igen vegyes összetételű a tömeg. A katonai egyenruhát viselő hagyományőrzők mellett fekete bomberdzsekis, bakancsos, terepmintás gyakorlót viselő radikális arcok ácsorognak túlnyomórészt, de lehetett találkozni futónadrágos, túrakabátos, botokat szorongató sportemberekkel, akik szemmel láthatóan tényleg a teljesítménytúra jöttek.

A hangfalakból német és magyar katonadalok szólnak, és egymást váltják a radikális szcéna olyan szónokai, mint Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője vagy Incze Béla, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom társelnöke. A nemzetközi jelleget egy dortmundi szónok biztosítja, de a közönség soraiban a zászlók és a társalgások alapján német, illetve horvát résztvevők is szép számmal akadtak. Ám bárkihez fordulunk, senki sem hajlandó szóba állni velünk, a rendezők pedig Incze Bélára mutogatnak, hogy egyedül ő nyilatkozhat. Mivel még zajlik a megemlékezés, őt egyelőre nem tudjuk elcsípni, ezért teszünk egy sétát a tömegben.

A rendőrség elképesztő csapaterővel van jelen, minden utcában és a vár környékén is több tucat furgon, kisbusz, rendőrautó áll, kb. tízméterenként bele lehetett botlani egy-egy egyenruhásba. A fokozott jelenlét feltehetően az ellentüntetőknek szólt, ugyanis a rendezvény környékén, az Országház utca torkolatánál, illetve a Bécsi kapu tetején magukat antifasisztának tituláló tüntetők adnak hangot nemtetszésüknek minden lehetséges eszközzel. Dobok, csörgők, rigmusok, hangszórókon bejátszott mozgalmi dalok (Bella Ciao) folyamatos alapzajt szolgáltattak az egyébként békés megemlékezéshez.

„Hobbikatonák, hobbikatonák!” – harsogja hangosbemondójába Veres Dávid, a Demokratikus Koalíció korábbi, az Együtt jelenlegi önkormányzati képviselője a Bécsi kapu mellvédjéről. Elmondja, hogy antifasiszta ellendemonstrációjuk nem a magyar közkatonák ellen szól, hanem a „gyáva, menekülő tisztikar” ellen. Erősen sérelmezi, hogy a Teljesítménytúrázók Társasága engedélyezi a rendezvényt. Amikor rákérdezünk, hogy a Bella Ciao, az egykor közkedvelt kommunista dal mennyiben szerencsés választás egy totális diktatúrával szembeni tüntetésre, azt feleli, hogy „Churchill is azt mondta, Hitler ellen az ördöggel is összefog”, így ennek van létjoga.

A beszélgetést félbe kell szakítani, ugyanis újabb katonai egyenruhás túrázók tűnnek fel alattunk a Várfok utcában:

– skandálja cinikusan a hangosbemondóba Veres, így inkább a közelben álldogáló  Donáth Ferenchez fordulok. Ő a Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének elnöke, Donáth László, korábbi MSZP-s képviselő öccse.

„Ez a tüntetés olyan, mint a szervezetben az immunitás, azt akarjuk jelezni, hogy a társadalom nem vesz be minden hazugságot” – fejtegeti. A biztosítással ugyanakkor elégedett, de ahogy kifejti, ez nem az Orbán-kormány érdeme, hiszen „a rendőrök olyan távol állnak Orbántól, mint én”.  

Szóra bírjuk az antifasiszta zeneválogatásért felelős Antal Nikoletta Henriettát is, aki ligetvédő aktivistaként vált ismertté, illetve legutóbb a Pesti Srácokat kérte számon az R56 sörözőben. Szerinte nincs kevés fiatal, csak hétvége van, a megemlékezőknek pedig az üzeni, „olvassanak utána, miért fognak most kitartani”.

„Tavaly nagyon tetszett, ezért megyünk megint” – feleli tömören az első túrafelszerelésbe öltözött résztvevő, aki szóba áll velünk. Szűkszavúan hozzáteszi, hogy nem zavarják a katonaruhás és bomberdzsekis arcok, és abszolút tud azonosulni a rendezvénnyel. 

Mivel a megemlékezés időközben véget ért, és tömött sorokban regisztrálnak a túrázni vágyók a különböző résztávokra, kísérletet teszünk rá, hogy megtaláljuk a főszervezőt, Incze Balázst. Végül a Kapisztrán-szobor mögött bukkanunk rá, bajtársai gyűrűjében, akik jelentik érkezésünk, így engedélyt kapunk a beszélgetésre.

Elmondja, hogy a túrát és a megemlékezést összehangolták, de ügyeltek arra, hogy ne vármegyés logó alatt fusson a rendezvény, így biztosítsák a megemlékezés méltóságát. Mint kifejti:

Olyanokkal, amik a jobboldaliságot, az ősi elveket és erényeket képviselik. Vannak olyan aspektusai, amikkel nem tudunk azonosulni, ezek a baloldali, szocialista elemek.” Mellékesen kérdezem a Jobbikról is, ez viszont tabutémának tűnik, erről nem akar nyilatkozni.

Öt körül már útnak indulnak a túrázók, a folyamatosan skandáló ellentüntetőket pedig a rendőrök vezetik ki a várból, másik útvonalon. Feltűnik közben László Balázs, az Erő és Elszántság elnöke is, de nem kíván interjút adni, mint mondja, most egyszerű túrázóként van jelen. A Kapisztrán tér lassan kiürül, mint megtudjuk, a megemlékezők közül a kevésbé sportosak egy óbudai kocsma felé veszik az irányt, ott lesz az after.