Az első perctől kezdve állítjuk, hogy nem tettünk semmit

„Holnap folytatódik másodfokon az úgynevezett Hunnia-per, amelyben ön első fokon 13 év letöltendő fegyházbüntetést kapott, a többi 16 vádlottal együtt 125 évet. Sokak szerint ez irreálisan sok. Ön szerint is? 
Az. Portik Tamás kapott 13 évet a négy ember halálát követelő Aranykéz utcai robbantásért.

A per a Hunnia Mozgalomig nyúlik vissza, amit Toroczkai Lászlóval hoztak létre. Ő most a Jobbik alelnöke, ön pedig tíz éve a vádlottak padján ül. Ő „okosabb” volt?
Őt is bele akarták húzni. Nemzeti radikális körökben az volt a sztereotípia, hogy én voltam a „katona” típus, aki a tüntetéseken előremegy, a Toroczkai meg a mozgalmi vezető, a kommunikációs oldal. Ezt a szereposztást ugyan mi így sose beszéltük meg, de tény, hogy én voltam a bevállalósabb. Hangsúlyozom, mindig is vállaltam, amit tettem, és mindig megpróbáltam megmagyarázni, hogy miért. Toroczkait szerintem azért nem húzták bele végül, mert nem tudtak olyan vádat kreálni ellene, amivel rögtön előzetesbe lehetett volna tenni. Akit nem lehetett előzetesbe dobni, azt nem is hallgatták ki.

Önök hogy kerültek bele?
Terrorszervezetet akart a hatóság, hogy a „terrorista vezér” vádja megálljon rám. Ezért összeszedtek embereket, akiket valamilyen kapcsolat szerint összekötöttek egymással. A mi esetünkben a nemzeti radikalizmus, a Hunnia Mozgalomba való jelentkezés volt a kapcsolat. Én és a 16 vádlott társam nem is mind ismertük egymást. Akik például rám vallottak, azokkal sem volt olyan ismeretségem, amit ott állítottak. Mintha az lett volna a dolguk, hogy rám valljanak. Megtették, ki is engedték őket az előzetesből. Az egyik ellen már nyomozati szakban megszüntették az eljárást, noha addig ő is gyanúsított volt. A másik pedig visszavonta a vallomásait és feljelentette a nyomozó ügyészt meg a rendőröket kényszervallatásért. A feljelentésen az ügyészség másfél évig ült, aztán mondvacsinált indokkal elutasították.

Sok mindennel vádolják. Tulajdonképpen mit tett?
Az első perctől kezdve állítjuk, hogy nem tettünk semmit. Aki elismerte és ránk vallott, ő ugye nem vádlott. Így könnyű elismerni vagy beismerni bármit. Egyetlen egy olyan ember nem volt a bíróságon a hatéves eljárás alatt, aki – annak tudatában, hogy őt is el fogják ítélni – azt vallotta volna, hogy bármit is elkövetett.”