Az utolsó oltsa le a lámpát

„Kárpátalján vannak olyan magyar falvak, ahol a 20 és 50 év közötti férfi lakosság 80-90 százaléka külföldön keresi a betevőt. Nem ritka, hogy a gyereket a nagyszülőkre hátra hagyva a feleség is követi férjét Magyarországra, Csehországba vagy még távolabb. Ott tartunk most Kárpátalján, hogy szinte minden szakterületet elért a munkaerőhiány. Ezt támasztja alá, hogy a Kárpátalján működő külföldi tulajdonú gyárak már 7-8 esetenként 9 ezer hrivnyás bért is hajlandóak fizetni. Annyira nincs kinek dolgoznia, hogy a szomszédos megyékben toboroznak.

A kijevi vezetés gyakorlatilag semmit nem tesz annak érdekében, hogy megállítsa ezt az egyre nagyobb méreteket öltő kivándorlási hullámot, gyakorlatilag elengedte az emberek kezét. A magyar kormány anyagi támogatásokkal, segélyekkel gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő programmal próbálja ösztönözni a kárpátaljai magyarokat, hogy itthon tudjanak boldogulni, vállalkozni. De ez egy sziszifuszi küzdelem, hisz ha nincs vásárlóerő, aki miatt termelni kelljen, akkor ezek a vállalkozások gyakorlatilag rövid időn belül csődbe mennek. Most úgy fest, elkerülhetetlen az a bizonyos lámpaoltás.”