„Ha pár év múlva visszatekintünk a 2017-es év őszére, biztos, hogy a legfontosabb név amivel találkozhatunk majd, az Őcsény neve lesz, valamint azon események sorozata, amelyek ezt a dél-dunántúli kis települést először a politikai, majd a szimbolikus térbe emelték.
Mindkét politikai oldal számára vált sajátosan szimbolikussá mindaz, ami Őcsényben történt. Azért, mert a fű alatti, ha úgy tetszik, burkolt asszimilálási kísérletek elleni kiállás 2015 óta elvi kérdéssé vált a polgári oldalon. Ennek az ellenállásnak pedig a civilek által tett első megnyilvánulása ekkor történt meg. (...)
Mindezek utóélete pedig ha lehet, még az eddigieknél is furcsább fordulatokat vett. Nemrég ugyanis azt olvashattuk az Index egyik cikkében, hogy Orbán Viktort cserben hagyták az egyházak Őcsénnyel kapcsolatban. Az események tálalása erősen elgondolkodtató volt. Már csak azért is, mert a hazai liberális sajtó egyik hagyománya, ha úgy tetszik jellemző sajátossága volt mindig is, hogy némiképp gunyorosan, ha úgy tetszik, lenézően tekint az egyházakra, kivéve akkor, amikor politikai fegyverként tudja felhasználni a véleményüket. Amikor megéri. Sőt, míg az Index egyik kezével gúnyolódik a rózsafüzéren, addig a másik kezével épp annak erejével akar lesújtani Orbánra. A modern kori sajtó farizeusságára azt hiszem keresve sem lehetne jobb példát találni. Ennek alapján pedig Őcsény szimbolikája várhatóan még sokszor fog visszaköszönni a választásokig, remélhetőleg számos tanulságot tartogatva az utókor számára.”