Homo brüsszelicus, Orbán-terv és forradalom

„A miniszterelnök, csakúgy, mint tavaly, új fogalmat is alkotott: »homo brüsszelicus«. A homo brüsszelicus az az elnyomott és kizsákmányolt réteg, aki a globalizmus sötét erőinek képződménye. Az elmaradhatatlan populista eszköz, azaz a nép-autokrácia párhuzama továbbra is szerves részét képezik a kormány kommunikációjának. A beszéd hátralevő része is ebben a tematikában megy tovább, míg végül megjelenik a pénzügyi spekuláns, aka Soros György, akinek birodalma foglyul ejtette Brüsszelt és néhány tagállamát, amit nyíltan csak Soros-tervnek neveznek. A terv pedig mi mást akarna, mint Európa kultúráját felhígítani és kevert földrésszé tenni a kontinenst. Természetesen nem mások, mint a migránsok által, akiket emiatt »hoztak a nyakunkba«.  

Magyarországnak viszont nincs oka aggodalomra, hiszen az »egyetlen ország, ami megállította a migrációs inváziót«, a kerítésnek a migránsellenes politikának köszönhetően. A kormánypárt pedig továbbra is megvéd minket, kiszolgáltatott állampolgárokat, 2018-ban is, hogy együtt léphessünk fel Brüsszel és a »pénzügyi spekuláns« ellen, és közösen szerezzük vissza a saját nemzeti életünk feletti irányítást.

Ezek után fogalmazzon meg valaki markánsabb üzenetet.  Vona Gábor megpróbálta. Tudta, a nagyobb adu, azaz Brüsszel a kormánypárt zsebében van, így más ellenségképet kellett keresnie. A Fidesznél és Orbán Viktornál nem találhatott volna kézenfekvőbb szereplőket. Vona tulajdonképpen megcsavarja a miniszterelnök kommunikációját, és nem a »külső veszélyt« jelöli meg a fenyegető ellenségnek, hanem a  belső hatalmakat, Orbán Viktorral az élen. Bár a Jobbik törzsszavazóit már rég nem a nemzeti radikálisok alkotják, a nemzeti érzelem továbbra is fontos része a párt profiljának, így ahogy tavaly sem, idén sem maradhat el a szabadkozás, miszerint miért kötelező politizálni – Vona szerint ugyanis az – egy nemzeti megemlékezésen.”