Dwa bratanki

„A közös Európa erős, keleti védőbástyája lehetne a visegrádiak tömbje, amely egy potenciális új hatalmi központ csírájaként jelenik meg a nyugati politikum horizontján. Bár a négyesfogat sok tekintetben inkább politikai PR, mint valós szövetség, pusztán azzal, hogy felvillantja az alternatíva lehetőségét, akkora vonzerőt gyakorol a térség államaira, hogy nemcsak a román és a szerb, de még a választásokra készülő osztrák politikusok egy része is felénk kacsintgat Merkel tanti hónalja alól. Az a Bécs, amely ellen egyébként 1335-ben Károly Róbert magyar, Kázmér lengyel és János cseh király erős szövetséget kötött – Visegrádon.

Nem véletlen, hogy a nyugati politikum minden eszközzel meg akarja akadályozni egy konkurens erőközpont létrejöttét; se a lengyelekkel, se velünk nem bírnak, hát próbálkoznak a bizonytalanabbakkal. Itt is előkerülnek történelmi érvek, csak éppen a magyarok ellen. Hol lennétek Clemenceau nélkül, bugrisok? – villantotta kissé gúnyos, huszonhatezer eurós mosolyát Emmanuel Macron francia elnök augusztusban a baráti barbárokra, a csehekre és a szlovákokra közép- európai turnéján, messze elkerülve Budapestet és Varsót. Csalódnia kellett: mismásolást és sumákolást kapott a kisantant árváitól, még Pozsonytól is. Pedig a kilövési engedélyt nem véletlenül adták ki a V4-ekre úgy, hogy Szlovákia kimaradt belőle – csakúgy, mint az a kéttucatnyi másik, zömmel nyugati tagállam, amely szintén nem fogadta be a kvóta szerint előírt számú migránst Olaszországból és Görögországból.”