Magyar részről Kádár a 6., Szalai a 26. percben talált be, míg a lettek Freimanisnak köszönhetően a negyvenedik percben találtak be, illetve a 68. percben Dzsudzsák lövése után Solovjovs fejéről a kapuba vágódott a labda.
Az első perctől támadólag lépett fel a magyar válogatott, amely már saját térfelén letámadta a vendégeket, akik így alig tudták megtartani a labdát. A hazai fölény hamar góllá érett, Kádár 40. válogatott meccsén megszerezte első gólját, amely a nemzeti együttes idei első találata volt. A vezetés megnyugtatta a magyarokat, akik továbbra is irányították a játékot, de már korántsem futballoztak olyan lendületesen. A félidő derekától azonban ismét az első percekben látott harcosabb és kezdeményezőbb válogatottnak szurkolhatott a közönség. A második gól szintén pontrúgást követően született.
A megnyugtató előny birtokában is gólra törően játszott Bernd Storck szövetségi kapitány együttese, de a vendégek kapusa, illetve a pontatlan befejezések megakadályozták, hogy végérvényesen eldőljön a találkozó, sőt Korhut kapitális hibája miatt a szünet előtt egygólosra csökkent a hazai előny.
A második félidő hatalmas vendég lehetőséggel indult, Gulácsinak kétszer kellett nagyot védenie. Utána viszont ismét a magyarok futballoztak fölényben, de ez most meddőnek bizonyult, helyzetekben egyáltalán nem nyilvánult meg. A harmadik magyar gól ismét pontrúgásból esett: ezúttal azonban Solovjovs csúsztatott saját kapujába. A hátralévő időben a lettek hitehagyottan játszottak, így a magyarok növelhették volna a különbséget, de a végig agilisan és nagy elánnal futballozó Dzsudzsák ziccerét hárította Vanins, így az eredmény már nem változott.
Storck: Nagy volt a nyomás, de megvalósítottuk az elképzelteket