Görögországban mindenki le van lassulva – és ez így van jól
Ha déli vagy keleti vidékre utazunk, legjobb, ha már útközben lefékezzük magunkat. Máskülönben az adott ország lassít le, és az drasztikusabb lesz. Névai Gábor írása.
Ugyan ki ne szeretné tudni, hogyan utazzuk be a világot havonta egy minimálbérnyi összegből? Erre kaphattunk választ Zárug Zita és Harkányi Árpád, a világutazó házaspár előadásából, akik 4 év alatt 46 országot bejárva 40 ezer kilométert tettek meg kerékpáron, mindössze 3353 forint napi költéssel fejenként.
Már napokkal ezelőtt elkelt minden jegy Zárug Zita és Harkányi Árpád hétfői beszámolójára a Párbeszédek Házában Budapesten: arról mesélnek nekünk, hogyan tudták havi egy minimálbérből bejárni a világot. A páros négy éves világutazását a honlapjukon is nyomon követhettük, most pedig előadások formájában hallhatunk különleges útjukról.
A fiatal házasok általában egy romantikus tengerparti nyaralásról álmodoznak. Nem úgy Zita és Árpi: „A nászút egyszeri és megismételhetetlen, ezért csavarjunk rajta egyet” – ezzel az elhatározással kezdődött az életükben egy nem kevesebb, mint négy évig tartó kaland tele izgalmakkal és csodákkal.
Két dolog van, ami az átlagembert visszatartja az utazástól: az idő és a pénz. A kényelmességünket feladva költségeinket is csökkenthetjük: „Minél távolabb vagyunk a komfortzónánktól, annál kevesebb pénzre van szükségünk” – állítja a pár, aki még a kukabúvárkodástól sem riadt vissza útja során.
Az első és elengedhetetlen lépés a hit és az „erre képes vagyok” – hozzáállás. Zita szerint „a legnehezebb megtenni az első lépést, de az első lépés után már jön a lendület”.
Hogyan spórolhatunk?
Árpi szakmáját tekintve informatikus. „Titkos perverziója” a táblázatkészítés. Egy ezerötszáz soros Excel-táblázat született a költségeik részleteiről: a legtöbbet ételre, közlekedésre és szállásra adták ki. Jó néhány pénztárcakímélő módszert bevetettek. Mindig ott ettek, ahol a helyiek is: így lett Árpi egyik kedvence például a négyszáz forintos mexikói torta cubana. Természetesen gyakran főztek magukra: isteni érzés lehet a harmincnyolc forintos krumplis tésztát eszegetni egy ausztrál park idilljében. Sokaknak már túl extrém lehet a szupermarketek kiselejtezett termékei között kukázni, de ők ezt a határt is átlépték. „A kukabúvárkodás, olyan mint az utazás: sosem tudod pontosan mi fog történni” – állítja Zita.
A stoppolás is egy jó spórolási lehetőség, ha nyitottak vagyunk. Két kerékpár társaságában kicsi azért nehezebb, még a „we have a chocolate” – felirat a táblájukon sem minden esetben rövidített a várakozási időn. Sok múlik a szerencsén is: az ember várhat 24 órát és még mindig nem veszi fel senki, de van hogy 5 perc eltelte után robogunk a célállomás felé. A kalandos párosnak mindkét verzióhoz volt szerencséje. Hatalmas élményekről számoltak be: volt olyan, hogy ugyanazon sofőr autójában először kifogyott a benzin, majd lemerült az akkumulátor, végül „már csak a kipufogó szakadt le”. De a közösen megélt pechsorozat gyakran barátságot szül: a fickó vendégül végül látta őket jacuzzival felszerelt házában, sőt még munkát is ajánlott nekik. „Vannak a világban olyan helyek, ahol még van bizalom az emberek között. Ez volt a legjobb. Meg a jacuzzi” – mesélte nevetve Árpi.
Az étkezés és közlekedés után a szállásra költötték a legtöbbet. Nyitottság és rugalmasság nélkül itt is vaskosabb pénztárcára van szüksége az utazónak. A fizetett szállások között is egy kis szemfülességgel olcsó ajánlatokra bukkanhatunk: 505 forintért egy éjszakára már kapunk egy kunyhót Indiában. A páros az egyre népszerűbb couchsrufinget is ajánlja, ahol az „ingyenes szállás csak kellemes mellékhatás”, hiszen a vendéglátónk egyben az idegenvezetőnk is lesz, amit illik valami különlegességgel meghálálni.
Azért ennél extrémebb körülmények között is laktak a négy év alatt: aludtak zarándokszállásokon Indiában, sátoroztak egy buddhista kolostorban, illetve egy latin-amerikai kisváros tűzoltóságán is.
Praktikák
Egy hosszú utazásra értelemszerűen nem visz magával az ember sok cuccot: néhány ruhadarab, „bölcs telefon”, egy-két praktikus felszerelés, illetve alapvető gyógyszerek. Zita és Árpi szerint a leghasznosabb eszköz amire szükséged lehet, a helyi nyelv ismerete. Ki ne tanulna meg alapfokon indonézül másfél óra alatt a határőröktől? Ha ehhez nincs is bátorságunk, a legfontosabb szavak kiszótározása hihetetlenül jól jöhet az út során – állítják Zitáék.
Közismert, hogy a világ sok táján még bevett szokás az alkudozás. A házaspár kifinomult technikával térhetett haza: elsősorban tájékozódni kell az árról valakinél, aki nem érdekelt az üzletben. Például megkérdezni a zöldségest, mennyit fizet egy hajvágásért. Bevált módszer az elsétálás is, egy eset kivételével: „rendőrnél soha ne használjuk ezt a taktikát”, inkább tudakozódjunk előre, „mi a rendőr ára” a vidéken.
Az útjukat havi egy minimálbérből sikerült finanszírozni. Hogy pontosan miként, nem rejtették véka alá: indulás előtt szponzorokat kerestek, Árpi cikkeket publikált, fotóikból több naptár is készült, míg ők úton voltak és nem riadtak vissza attól sem, hogy helyben elvállaljanak egy-két munkát.
A páros azt mondja, manapság rengeteg lehetőség van bárhol, bármikor dolgozni: böngészhetünk az online szabadúszó munkák között, de akár zenélhetünk az utcán, vagy hajtogathatunk lufifigurákat is.
Peruban lefelé egy hegyről
Kambodzsai közjáték
Banglades sűrűjében
„Érdemes néha megállni, magatokba szívni az életet”
A négy év alatt sok különböző kultúrájú emberrel megismerkedtek. Pénz ide vagy oda, ezek az élmények megfizethetetlenek. „Csodálatos volt találkozni a helyiekkel: ajándékokat adtak, vendégül láttak a kevésből is amijük van a nyomornegyedekben.” – meséli Zita meghatottan.
Az utazás szeretete nem múlik el soha. Zita és Árpi tovább folytatják útjukat: most éppen a kéktúrázók csoportját népesítik. Abban bíznak a sok tipp és praktika, amit most átadnak a nagyközönségnek, nem csak segíti majd a jövő utazóit, de inspirálja is őket, hogy neki merjenek vágni.
A rengeteg élmény, amit átéltek egy előadásban szinte összefoglalhatatlan, mégis gazdagabban jött ki a hallgató. A legfontosabb tanács a házaspártól: „mindig élvezd az utazást”, az összes többi szabály „megszeghető”.