Extremisztánról és Átlagisztánról beszélt Mérő László

Képzeljük el, hogy létezik egy falu, ahol az a törvény, hogy ha a férfit megcsalja a felesége, akkor a férjnek kötelessége megölnie és kiterítenie az asszonyt a háza elé. A faluban köztudott, hogy van pár feleség, aki csalja a férjét, azt viszont lehetetlen kikövetkeztetni, hogy a mi feleségünk éppen csal-e minket vagy sem.

Nem is nagyon foglalkozik ezért senki a témával egészen addig, amíg egy hírnök nem érkezik a faluba. A hírnök azt mondja: van egy feleség a faluban, aki félre szokott lépni. Jót mosolyognak ezen a férfiak, hiszen mindenki legalább öt ilyen esetről tud. A hírnök hatására azonban elkezdenek aktívabban beszélni, gondolkodni a témáról. „Senki sem ölte még meg eddig a feleségét. Lehet, hogy éppen a mi feleségünk lesz az a könnyűvérű asszony?” – spekulálnak a férfiak. Addig agyalnak a helyzeten, amíg végül mindenki kiteríti az asszonyt. Így lesznek férfiak, akik egyszerre vesztíik el feleségüket és szeretőjüket is. 

Amikor a nagyfőnök megmondja a frankót 

Mérő László a Best Work által szervezett, szerdai előadását az érzelmek, a csodák és a boldogság logikájáról több mint háromszázan hallgatták a Lurdy Házban. A matematikus pszichológus szerint a fenti történet tökéletesen példázza azt a jelenséget, hogy a viselkedésváltozás sokszor csak úgy érhető el, ha valaki kiáll és nagy magabiztossággal elmondja azt, amit már egyébként is mindenki tud. A falusi férfiak tudtak a félrelépésekről, mégsem foglalkoztak vele. A hírnök megjelenése azonban szinkronizálta, hogy mikor kezdjenek el újra beszélni, gondolkodni a témáról.

„Legyen szó politikusról, tanárról vagy edzőről, mindig is utáltam, ha egy nagyfőnök kiáll az emberek elé és olyanokat mond, amit egyébként is mindenkit tud” – vallotta meg Mérő már az előadása kezdetén. A professzor ugyanakkor ma már nem irtózik annyira az ilyen emberektől, mivel Robert Aumann matematikus munkássága nyomán ő is ráébredt: ahhoz, hogy viselkedésváltozás következzen be, néha ki kell állnia egy vezérnek, és hangosan ki kell mondania olyan dolgokat, amit amúgy is mindenki tud. A nagyfőnökök így tudják irányítani, miről beszéljenek, gondolkodjanak az emberek. „Végső soron ettől fogunk mi magunk is megváltozni” – tette hozzá Mérő. 

A boldogság logikája

Az érzelmek logikájára térve a pszichológus leszögezte: az érzelmek logikája kicsit olyan mint az evolúció logikája. Az evolúciónak márpedig nincsenek költséghatékony eszközei: „ami kipusztul, az kipusztul, aztán annyi”. Az evolúció nem tervez, hanem „gányol”. Azt használja, ami éppen van, aztán majd kiderül, hogy sikeres-e vagy sem. „Ettől ilyen keszekuszák az érzelmeink” – mutatott rá Mérő László. 

Az összes érzelem közül talán a boldogság logikája a legérdekesebb. A pszichológia hagyományosan a boldogtalanságkutatást helyezi előtérbe. Azt kutatják a leginkább, mitől érezzük rosszul magunkat a bőrünkben. Egy egészen friss irányzatnak köszönhetően elkezdték azt is vizsgálni, hogy mitől érezzük jól magunkat a bőrünkben, mitől lesz boldog az ember.

Mérő László szerint amitől az egyik ember boldog tud lenni, attól a másik nem. Általánosságban ugyanakkor elmondhatjuk, hogy a boldogságnak három fő forrása van: a pozitív érzelmek, a tartalmas élet és a flow. Minden ember esetén ez a három komponens különböző arányban kell a boldogsághoz. Ritka, de előfordulhat, hogy elég egy is. „Teréz anyának például elég a tartalmas élet, hogy van valami magasabb dolog, ami vezérli őt. Egy sebésznek pedig elég lehet csak a flow” – magyarázta Mérő.

A professzor szerint a társadalom a boldogság egyes formáit elítéli. „Pedig egy öngyilkos merénylő vagy sorozatgyilkos is lehet boldog. A terrorista a robbantás előtt éppen beteljesíti a tartalmasnak hitt életének utolsó, felemelő állomását. A sorozatgyilkos pedig csak úgy tud boldog lenni, ha flow-ban gyilkolászik. Minden boldog ember a maga módján boldog” – emelte ki a lényeget a professzor. Ez a boldogságportfóliónk természetesen változhat: másban leljük örömünket húszévesen, mint ötvenévesen. 

Két világban létezhetünk: Átlagisztánban és Extremisztánban

Mérő László szerint kétfajta világban létezhetünk: Átlagisztánban és Extremisztánban. Előbbiben nincsenek csodák, utóbbiban viszont annál inkább. Átlagisztán működése ugyanis kiszámítható, hiszen rengeteg tudományos ismeretünk van róla. Itt nagy meglepetésekre nem szabad számítani, minden a megszokott módon zajlik. Nincsenek nagy eltérések. „Átlagisztánban a konformizmus hasznos tulajdonság” – emelte ki Mérő. „Nem jár jól, aki sokszor felrúgja a szabályokat” – mondta. Ebben a világban a történelem lassan csordogál. Nagy változások, forradalmak csak ritkán fordulnak elő.

Ezzel szemben Extremisztámban a történelem hirtelen nagy ugrásokkal zajlik. Forradalmak, nagy változások és váratlan események jellemzik ezt a világot. Hatalmas különbségek vannak az emberek és jelenségek között. Extremisztánnak vannak törvényszerűségei, csak még nem ismerjük őket. Mérő szerint ebben a világban zsenik rohangálnak, akik nem egyszerűen nagyon okos emberek: ők igazi csodának számítanak. Extremisztánban a nonkonformizmus az ajánlott. „Persze ez nem azt jelenti, hogy itt minden szabályt fel kell rúgnunk” – tette hozzá a pszichológus.

Végül egyértelművé tette: az átlagisztáni szabályok értelmes felrúgása a lényeg. „Fel kell rúgni néhányat, de nem mindet.” Extremisztán tehát a csodák világa. Csodáké, amelyek kiszámíthatatlanok, de megmagyarázhatóak: Extremisztán törvényeivel.