„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
A populizmus valójában gumifogalom. Nem akarok cinikus lenni, de azt címkézik fel ezzel a jelzővel, akit éppen nem kedvelnek. Interjú.
„Ön hogyan definiálná a populizmust?
A populizmus valójában gumifogalom. Nem akarok cinikus lenni, de azt látom, hogy azt címkézik fel ezzel a jelzővel, akit éppen nem kedvelnek. Tudniillik van egy domináns, hegemonikus gondolkodás, amely magát liberalizmusnak nevezi, ennek az ideológiának azonban egyre kevesebb köze van ahhoz, amit mondjuk az eszmerendszer atyjai értettek alatta. A mai liberalizmusnak ugyanis két pillére van: az egyik a gazdasági liberalizmus, a másik pedig a szociálliberalizmus, amely érdekes módon nem foglalkozik a társadalom egészével, csak kiemelt csoportokkal. Az eszme szerint ezen kitüntetett csoportokat kell egyenlővé tenni – bár az nem világos, hogy pontosan hogyan –, és aki ezt valamilyen formában ellenzi, az egyszerűen populista. Hogy miért? Mert a nép érdekeire hivatkozik.
A populizmust általában a globalizáció okozta vívmányok elleni »lázadásként« értékelik, napjainkban azonban egyre több tünet utal arra – gondolok itt elsősorban Donald Trump győzelmére vagy a Brexitre –, hogy a globalizációellenes »populista lázadás« maga is kezd globálissá válni.
A populizmusban egyelőre annyi az összevisszaság, hogy nehéz komolyan venni. Inkább a jelenségre érdemes koncentrálni, hiszen tény és való, kialakultak új politikai mozgalmak, amelyek a fősodorral szemben fogalmazzák meg önmagukat, és amelyek szerint a társadalom jelentős rétegei valódi képviselet nélkül maradtak, kiszorultak a politikai szférából. Ugyanis jelenleg a hagyományosnak mondható fehér munkásosztály legjobb esetben is csak harmadlagos helyzetben van, és nincs egyetlen olyan mainstream párt sem, amely az ő érdekeit képviselné. Ilyen körülmények között nem meglepetés, hogy a magukra maradt tömegek azok felé húznak, akik meghallják a hangjukat. Mivel a globalizáció következtében ez a jelenség is túlmutat a lokális gondokon, nem tartom kizártnak, hogy maga a globalizációellenesség is globálissá válhat, de jelen pillanatban a »felkelés« közepén vagyunk, azt tehát lehetetlen megjósolni, mi jön még.”