„Nekünk nem volt jó vicc” – megszólalnak az Orbán-interjú miatt kirúgott újságírók

Hajnal Csillával, a Fejér Megyei Hírlap volt felelős szerkesztőjével és Klecska Ernővel volt lapszerkesztővel beszélgettünk a napilap hírhamisítási botrányáról, az ezt követő belső vizsgálatról és elbocsátásokról.  

*

A Fejér Megyei Hírlap ünnepi lapszámában megjelent egy Orbán-interjú, amibe beleírtak egy-két el nem hangzott mondatot. Mi is történt valójában?

Hajnal Csilla: Érkezett egy levél december 22-én, csütörtökön, amiben a Mediaworks kérte a szombati újságban egy oldal fenntartását a miniszterelnökkel készített interjú számára. Pénteken érkezett egy levél a Veszprémi Naplótól, amiben az ottani szerkesztő jelezte, hogy elkezdett ezen dolgozni.

Klecska Ernő: Egyébként az összes központi anyag a veszprémi Naplónál készül, amit a többi Pannon Lapok Társaságához (PLT) tartozó napilap is megkap.

Hajnal Csilla: Pénteken délután három után készült el az anyag Veszprémben. Egy központi rendszerünk van, amiben látjuk, hogy ki mivel dolgozik. Ezen látszott, hogy Veszprémben már a korrektúrázáson is túl van ez az interjú, és a nyomdába is elküldték. Ezt az oldalt másoltuk mi át – egy az egyben. Ellenőriztem a legfontosabbakat: a paginát, azaz a fejlécet, hogy van-e hiba a címben, kiemelésben, képaláírásban. Egy percig volt nálunk ez az anyag és utána küldtük is a nyomdába. 

Ez alatt írhattak bele vagy utána?

H. Cs.: Azt nem tudom, hogy mikor írtak bele. A központi anyagokat eddig sem volt dolgunk átolvasni, ezeket változatlanul kellett csak átvennünk. Az interjúnak is csupán a címlapos ismertetőjét szerkesztettük.

Hogyan zajlott a belső kivizsgálás?

K. E.: December 24-én a karácsonyi asztal terítésekor csörgött a telefon, és az első kérdés az volt, hogy én követtem-e el a szabotázst... Nem az, hogy figyelmetlen voltam-e vagy ilyesmi: szabotázs. December 27-én a PLT-s megyei lapok összes szerkesztőségébe be kellett mindenkinek mennie reggel 8-ra a gépeikkel, amiket hálózatra csatlakoztatva távolról ellenőriztek az informatikusok. Aznapra Csillát és engem is behívtak Veszprémbe.

H. Cs.: Ott déltől este fél tízig tartott a kihallgatás. Betereltek minket egy szobába: a Pannon Lapok Társaságának teljes menedzsmentje, egy háromfős ügyvédi csapat és néhány számomra ismeretlen ember kérdezgetett minket. Egyszerre egy ember volt bent a tíz kihallgatóval szemben. A délután során, amíg a többiek meghallgatása tartott, egy szobában ültünk, két üveg ásványvíz és egy csomag ropi mellett.

K. E.: Ez nem egy fegyelmi tárgyalás volt. Rengeteg ilyet láttam, ez viszont szerintem teljesen szabálytalan volt. Sokat elmond róluk, hogy Csillától azt is megkérdezték, hogy vállalja-e a hazugságvizsgáló alkalmazását.

Önökön kívül még Németh F. Bernadettnek, a veszprémi Napló főszerkesztőjének, Zajácz D. Zoltánnak, a Fejér Megyei Hírlap digitális főszerkesztőjének és Földesi Gábornak, a veszprémi Napló digitális menedzserének mondtak fel. Miért épp önöket és őket találták felelősnek?

K. E.: Földesiről állítják, hogy ő volt az elkövető, mert az ő gépét használták, de ő ezt tagadja. A főszerkesztőket az általános felelősségük miatt rúgták ki. Csillát, gondolom, azért rúgták ki, mert ő világította le, küldte nyomdába az oldalt. 

H. Cs.: Azért, mert nem olvastam át az átvett anyagot, habár ez nem is volt a feladatom. Ezt addigra többször át kellett már néznie a Mediaworks-nek, a miniszterelnöki hivatalnak és a veszprémi szerkesztőnek is. Egy  december 1-től hatályos utasításban egyébként benne is van, hogy ez a veszprémi szerkesztőség feladata.

K. E.: Nekem felhánytorgatták az égő reichstagos Facebook-posztomat is. Azt mondták, hogy sajnálják, eredetileg csak mozgóbér-megvonást szerettek volna, de a Mediaworks ragaszkodott ahhoz, hogy tőlem is meg kell szabadulni. Úgy tudom, hogy részükről Csermely Péterrel tartották folyamatosan a kapcsolatot – bár erről nem tájékoztattak hivatalosan.

Ebben a Facebook-posztban az égő Reichstaghoz hasonlította az ügyet. Provokációnak tartják az esetet?

K. E.: Meredeken hangzik, de nem elképzelhetetlen, hogy ezzel lehetőséget teremtettek maguknak arra, hogy lefejezzék két megyei lap szerkesztőségét. 

H. Cs.: Akár ez is benne van, hogy így lehet szigorítani a rendszert.

K. E.: Hozzátennénk, hogy mi nem szeretnénk vádaskodni, a feladatunk most az, hogy munkaügyi perben bizonyítsuk az igazunkat.

Akkor ki csinálhatta a hacket?

K. E.: Nem régi, 5-6 éves az újság rendszere. Egy ilyen hackhez ezt nagyon jól kell ismerni, ahogyan a gyártási folyamatot is. Lehettek korábban elbocsátott emberek vagy akár sértett kollégák is. Én nem hiszem, hogy ezt magányos tettes csinálta. Az ügyvezetés az előző kirúgott ügyvezetői stábra és korábban kirúgott veszprémi kollégákra is gondol, de az elején minket is gyanúsítottak... 

A Facebook-posztban Ernő írt örök túlélőkről is…

K. E.: Azt nem én írtam, de minden bizonnyal Kázmér Juditra, az ügyvezetőre gondoltak. Ő a kezdetekről pozícióban van a társaságnál, ami azóta különböző neveken futott.

H. Cs.: Igen, ő mindent túlélt.

K. E.: Feltételezem, hogy azt mondták neki, hogy fejeket kell szállítani. Ők is abban az utcában járnak, amiben mi vagyunk, és ezt tudják is jól. Jogilag a PLT a Mediaworks-től független, de minket korábban úgy tájékoztattak, hogy Liszkay és Csermely egy veszprémi értekezleten arról beszéltek, jövőre integrálni akarják a társaságot a Mediaworks-be. Arról is hallottunk, hogy jogutód nélkül meg akarják szüntetni a Pannon Lapok Társaságát, így nem csoda, hogy pont most akarnak az ügyvezetés ellen fellépni.

Történtek változások, amióta a Mediaworks lett az új tulajdonos?

H. Cs.: A mindennapi működés nem változott, de több központi anyagot küldtek át, volt például Kövér-interjú, egy másik miniszterelnöki interjú is. Nem látványosan, de nőtt a kormányzati hirdetések száma is.

K. E.: A kötelezően átvett anyagok száma nőtt. Erről nincs papír, de értekezleteken elhangzott, hogy pozitív híreket kell inkább közölni. A fideszes önkormányzatú települések ügyeivel is óvatosan kellett bánnunk. Nem írhattunk a Népszabadság-ügyről se.

H. Cs.: Ez ki volt adva utasításba is. Az összes Mediaworksről szóló hírt is csak tőlük vehettük át.

A Fejér Megyei Hírlap egyesek szerint kormányzati szócsővé vált. Önök szerint beszélhetünk most független Hírlapról?

K. E.: Egészen eddig az volt. Csillának és nekem is sok konfliktust fel kellett vállalnunk, például  a települési önkormányzatokkal.

H. Cs.: Valahol azért tartottuk a függetlenségünket, mert minden oldalról vádoltak minket részrehajlással.

Az interneten nagyjából kétféleképpen értékelik a történteket: egyesek szerint ez a sajtószabadság melletti bátor kiállás; mások szerint viszont egy rossz vicc, vállalhatatlan hírhamisítás. Önöknek mi a véleménye?

H. Cs.: Tisztességes újságíró nem ad interjúalanya szájába el nem hangzott mondatokat.

K. E.: Van egyfajta gonzó újságírás, de ezeknél normálisan jelzi az ember, hogy vicclapokról van szó. Mi viszont nem vicclap vagyunk, ez itt nem megengedhető. Egyébként azt is el tudom képzelni, hogy valaki tényleg csak viccelni akart.

„A karácsony pogány értelme”, „kórházi hullák növekvő száma” – ilyen mondatokat szúrtak be az interjúba. Maguk szerint viccesek voltak ezek a kiegészítések?

K. E.: Ez egyáltalán nem jó poén. Ha lenne egy Charlie Hebdo-szerű újság vagy a Ludas Matyi, abba beleférne. 

H. Cs.:  Ilyet nem csinálunk, nekünk nem volt olyan jó vicc. Az újságírókba vetett bizalom amúgy is csökken és ez az ügy is ront a szakma hitelességén. Engem egyébként többen hívtak, és elsőre egyedül a kórházi hullás mondat tűnt fel az embereknek. Első olvasásra, fáradtan az ember átsiklik ezen a néhány félmondaton ekkora betűtengerben. Tényleg profi munka volt, a kiegészítések beleillenek a szövegbe és a tördelés sem esett szét. 

Mit fognak csinálni a jövőben?  

K. E.: Munkaügyi per mindenképpen lesz. Hitelrontás miatt is fellépünk, mert a közlemények kifejezetten félrevezetőek. Munkát kell keresnünk: én jobban jártam, mert mérnök végzettségű vagyok, Csilla bölcsész. Neki minden bizonnyal lopnia kell (de ez csak vicc).

H. Cs.: Én is kaptam már állásajánlatokat. Eredetileg tanár végzettségű vagyok, de huszonhét éve dolgozom a lapnál, ez az első és egyetlen munkahelyem. Ha kell, akkor más állásban fogok elhelyezkedni. 

K. E.: Ha az lesz az ítélet, hogy visszamehetek, akkor sem akarok újra a Hírlapnál dolgozni. Most nagyon kevesen vannak a Hírlapnál, korábban is voltak leépítések. Úgy tudjuk, hogy egy munkatárs közös megegyezéssel távozik, egy másik pedig gondolkozik a felmondáson.

H. Cs.: Akkor viszont bedől a Hírlap. 

*

Fotók: Kósa Lívia