Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Aki Magyarországon piaci alapon költi a reklámpénzt, az leginkább a Gemiusra hagyatkozik. Onnan is lehet tudni, hogy Habonyékhoz nem piaci alapon megy a pénz, hogy ők nem méretik magukat a Gemius-szal.
„Sokadszorra kerülnek elő hazugságok arról, hogy mennyien olvassák a gecimédiát az interneten. Ezeknek általában valamilyen »közvélemény-kutatá« az alapja, amiben megkérdeznek embereket, hogy milyen oldalakat szoktak olvasni. Az ilyen kutatások torzítanak, mindenki tájékozottabbnak akarja mutatni magát, mint amilyen. A válaszadók hiúságán túl itt még bejön az is, hogy a Századvégnek ilyen felmérésekkel kell igazolnia, hogy oké milliárdokat elverni a Habonyéknál, mert igenis olvassák őket.
A magyar oldalak látogatottságáról szerencsére van egy csomó nyilvános és megbízható adat.
A Gemiust itt lehet megnézni. Ez »Real Usert« (RU) mér, azaz a nyers adatokból kistatisztikázza, hogy akkor is ugyanarról az emberről van szó, ha a munkahelyéről, a lakásából és a telefonjáról is olvas egy oldalt egy nap, és csak egynek számolja három helyett. (Emiatt a Gemius akár 30 százalékkal kisebb forgalmat mutat, mint például a Google Analytics.) Aki Magyarországon piaci alapon költi a reklámpénzt, az leginkább a Gemiusra hagyatkozik. Onnan is lehet tudni, hogy Habonyékhoz nem piaci alapon megy a pénz, hogy ők nem méretik magukat a Gemius-szal. Aki beteszi az oldalába a Gemius kódját, annak három hónappal később elkezdik publikálni a látogatottságát. Ha valaki nagyon sok pénzt nyal fel, de nem olvassa senki, az nyilván ezt nem akarja.
Ez most itt pár site 2016-os forgalma a Gemius szerint. 31 napos csúszóátlag, hogy jobban látszódjanak az éves trendek, és kevésbé zavarjanak a napi / heti kiugrások, beesések.”