„Fogy a tér” – vita a médiapiacról

Mi jön az irányított média után? – tette fel a kérdést a Millenium Intézet és a Mérték Médiaelemző Műhely közös konferenciáján, erre azonban nem nagyon kaptunk választ. Nagyrészt inkább a jelenlegi állapotának elemzése folyt, és ezen túlmenően a jövőt illetően sem voltak optimisták a megszólalók. Sőt.

Lágy cenzúra, kemény eszközök

Andor László, a Millenium elnökének rövid bevezetőjét követően Urbán Ágnes, a Mérték kutatója adott egy rövid áttekintést a magyar média pillanatnyi helyzetéről, melynek már a címe is beszédes volt: „Lágy cenzúra helyett kemény eszközök?”. Négy fő területet emelt ki előadásában: a hatósági beavatkozást, melynek egyik szemléletes példájaként azt említette, mennyire másképp kezeltek két fúziót. Korábban két szakmai cég, az Axel Springer és a Ringier egyesülését mindenféle magasztos, a sajtó sokszínűségét is hangoztató, mintegy 30 oldalas szakhatósági állásfoglalásban utasították el. Ezzel szemben most a Mediaworks és a Pannon Lapok Társasága fúzióját gyakorlatilag elemzés nélkül, egy 1 oldalas papírral jóvá hagyták.

A másik három terület amiről Urbán beszélt: az állami média, ami gyakorlatilag a kormány szócsövévé vált és teljesen átláthatatlan, mire megy egy évi 70-80 milliárd forintnyi közpénz; a piaci beavatkozások, akár állami hirdetések, akár a közvetlen finanszírozás, mint az MNB-s alapítványok és a VS.hu esetében – de konkrét törvény alkotás által is, ilyen volt többek között a reklámadó esete. Urbán ide sorolta a kormányközeli szereplők egyre nagyobb tulajdonszerzését a magyar médiában, és azt is, hogy egyre több a stróman, nem tudni, kik is állnak valójában egy-egy médiacég mögött.

Utolsóként pedig a politikai nyomásgyakorlást és annak erősödését említette: mint kifejtette, telefonálgatások a főszerkesztőnek mindig voltak, de ebben is történt egy szintlépés azzal, hogy kiderült: a titkosszolgálatok lényegében megzsaroltak egy újságírót. Urbán szerint ilyen nyomásgyakorlás komplett szerkesztőségek kitiltása az Országházból; és ott van még a helyi politika és a helyi lapok kérdése, ami pedig egy külön konferenciát is megérdemelne, pláne az utóbbi napok tulajdonváltozásai után.

Sosem volt rendes médiapiac

A folytatásban Polyák Gábor, a Mérték kutatója, Széky János az ÉS újságírója és Bátorfy Attila, az Átlátszó újságírója tartott egy-egy előadást.

Polyák Gábor szerint a Népszabadság-ügy mindenképpen fordulópont volt a már eddig sem túl rózsás helyzetben. Egyre „fogy a tér” a magyar médiában – mondta, és arra hívta fel a figyelmet, hogy nem a véleményeket nem lehet szabadon elmondani, hiszen azokat bárki leírhatja. Csak egyrészt kevesebb emberhez jutnak el, másrészt egyre kevesebb hely van, ahol van lehetőség valódi sztorik feltárására és megírására, és ez az igazi baj. Polyák ugyanakkor megemlítette, hogy 2010 előtt sem volt jó a sajtó helyzete, de az egy fordulópont volt.

A kutató elmondta: eddig kerülték a cenzúra vagy az autokrácia szavakat a rendszerrel kapcsolatban, de egyre kevésbé lehet politikailag korrektnek lenni ebben is. Nem optimista, szerinte illúzió, hogy a rendszer majd megváltozik. Beszélt a közmédiáról is, amelyet szerinte fel kell majd függeszteni egy időre, az ugyanis elképzelhetetlen, hogy azokkal reformálják meg, akik mondjuk most részt vettek a szerinte gyűlöletkeltő propagandában.

Széky János arról beszélt: sosem volt rendes médiapiac Magyarországon. 1988-tól az első médiatörvényig a vezetők nem nagyon tudtak vele mit kezdeni, csak pénzt akartak keresni. Mesterséges volt a piac, így jöhettek össze olyan sztorik, mint a Mai Nap és a Reform esetében, ahol a különböző adás-vételeken végül mindenki nyert, kivéve Rupert Murdochot. Ezt követően Széky szerint egy két pártra kalibrált piac volt a médiában, és ezt tartották a sajtószabadság biztosítékának is. Ennek egyik utolsó esete volt az országos kereskedelmi rádiók frekvenciájának ügye is, amikor a Sláger Rádió és a Danubius addig frekvenciáját MSZP és Fidesz közeli vállalkozók kapták. Széky szerint ostobaság volt a baloldal részéről, hogy azt hitték: a biztos bukta után is tartja majd magát a Fidesz a korábbi reflexekhez.

Széky szerint 2010 után újra az egypártrendszer-logika bontakozott ki a médiát érintően, ami kezdődött egy olyan új médiatörvénnyel, ami egészen példátlan módon a nyomtatott és az online sajtóra is kiterjesztettek – amire példa csak Oroszországban volt még Jelcin idején. Széky úgy látja: most léptünk egy negyedik fázisba, amikor már a formai-jogi szabályok sem számítanak már. Ugyanakkor szerinte azok se tudják már, hogy valójában mit csinálnak, akik ezeket az adás-vételeket szorgalmazzák, mert könnyen olyan valakibe botolhatnak a cégháló végén, aki még nekik is nagy falat. Itt utalt a 168 Óra hátterére, aminél a lánc legvégén egy posztszovjet oligarcha tűnt fel, aki simán „megeszi Mészáros Lőrincet”, ha akarja.

Mindenki felelős

Bátorfy Attila leginkább adatokkal lepte meg a közönséget. Az elmúlt néhány évben 7 nemzetközi befektető hagyta itt a magyar médiapiacot: 4 német és 1-1 finn, svéd és osztrák. Feltette a kérdést: vajon ezek a szereplők megtehették volna-e ezt az anyaország kormányának tudta nélkül? Szerinte egyértelműen nem, és így adódik a kérdés, mit kaptak a kivonulásért cserébe. Ugyanígy lesújtóan beszélt az EU-ról is: Brüsszel szerinte nem tesz semmit.

Az Átlátszó újságírója elmondta: a Nemzeti Kommunikációs Hivatal évente 25-30 milliárdot költ el összesen a reklámpiacon, ami nagyjából az egész piac 10 százalékát teszi ki, ami óriási arány. Ami a legnagyobb probléma, hogy nem nézettség vagy elérés alapján költ az állam, hanem haveri alapon. Ezt a piac egy része is leköveti: kevesek által nézett vagy olvasott helyeken költ, mert azt várja, hogy ezt később a kormány meghálálja neki.

Bátorfy a Népszabadság kapcsán a nyilvánosságot is kritizálta, mondván az szerinte végigasszisztálta az ügyet, pedig ő maga már májusban hallotta, hogy mik történhetnek. Szerinte egyébként ez még nem az utolsó, hanem csak egy lépcsőfok volt, és a jövőben sorra kerülhet akár az Index, majd a „kicsik” is. És marad az RTL Klub Híradója, már ha nem egyezik meg a kormánnyal – vélekedett. De ő is problémaként említette, hogy hiába marad meg az RTL Klub, ha eltűnnek azok a lapok, amik azokat a sztorikat szállították, amiket az RTL később feldolgozhatott. Az egész vége pedig a nyilvánosság megszűnése lehet.

*

A folytatásban D. Bányász Gergő, Gál J. Zoltán, Pető Péter és Rajcsányi Gellért, lapunk főszerkesztője beszélgetett, arról egy másik cikkben számolunk be.