Szelényi a szemébe mondta a jelen lévő – és egyúttal a jelen nem lévő – elitcsoportoknak azt a Max Weber-i tételt, amit itthon az elmúlt huszonhat évben nem sokat emlegettek: az elitnek nem az a feladata, hogy megmondja népének, mi a helyes; hanem az, hogy alternatívákat mutasson be számára. Ne szűkítse az emberek szabadságát, hanem éppen ellenkezőleg, növelje azt. Mint a jó szülő, aki nem előírások rendszerével nevel, hanem segít feltérképezni a világot, és gyerekére bízza, hogy konkrét helyét ő találja meg benne.
Szelényi nem mondta ki, de az elhallgatásban benne volt, hogy ő is, közönsége is tudta, hogy leginkább, legelsősorban ezt rontotta el a magyar elit, mindkét oldalon. Két rendkívül agresszív értelmiségi elitcsoport heccelte itt egymást a politikából megszerezhető pénzeket élvezve a rendszerváltás óta, és terrorizálta a társadalmat – egyik így, másik úgy. Az egyik a mindennapok rendszerébe való folyamatos beavatkozással, a másik a társadalom jelentős csoportjainak mucsaizásával és lenézésével, megfellebbezhetetlennek feltüntetett igazságainak túlerőltetésével.
Az Elit2020 konferencia szervezői azt ígérik, lesz még folytatás – Szelényi zárszava ehhez mindenképpen remek kiindulópontot adott.