Magyarország fekete lyuk Európa közepén? – közgazdászok értékelték a magyar gazdaság helyzetét

„A magyar gazdaság 2016-ban – helyzetértékelés és kilátások” címmel rendezett konferenciát a Republikon Intézet, melynek első részében a 2010 és 2016 közötti kormányzati gazdaságpolitikát értékelte Csillag István, a Medgyessy-kormány gazdasági és közlekedési minisztere; Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója; Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke és Chikán Attila, az első Orbán-kormány egyik gazdasági minisztere.

Elsőként külön-külön, majd pedig egymásra reagálva is kifejtették nézeteiket, mely során kiderült: mindannyian kritikusak az Orbán-kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatosan, ugyanakkor ennek hangsúlyában már mutatkoztak eltérések.

Csillag: Stabil diktatúra van az országban

Az elsőként felszólaló Csillag István nem is nagyon kertelt, már rögtön az elején leszögezte, hogy provokálni fog, és valóban: egy Bill Clinton idézettel indított, amely szerint Orbán örök hatalmat és pénzt akar; majd azzal folytatta, nem mindegy, hogy egy kormány „a haza javát vagy javait” akarja. Előadását a „látszat” és a „lényeg” kettősére építette fel, és igyekezett a „látszatként” felsorolt gazdaságpolitikai lépések és gazdasági mutatók mögött szerinte megbúvó „lényeget” bemutatni.

A Medgyessy-kormány gazdasági és közlekedési minisztere volt az egyedüli, aki meg sem próbált pozitívumokat fellelni az Orbán-kormány gazdaságpolitikájában, a fenti „látszat” vs „lényeg” módszertannal mindenről igyekezett bebizonyítani, hogy az valójában miért is nem pozitív. Összességében úgy látta: Magyarország „egy fekete lyuk Európa közepén”. Sőt, tovább ment, amikor azt mondta: „stabil diktatúra” van az országban, amire még Kádár János is elégedetten csettintene, hiszen szerinte ma az országban minden Orbán Viktortól függ. A kormányfő minapi parlamenti felszólalására utalva megjegyezte: valóban szerény vagyona lehet a miniszterelnöknek, hiszen „minden az övé”.

Csillag István szerint egyébként a magyarországi „stabil diktatúra” azért tud fennmaradni, mert a világgazdaságban pénzbőség van, EU-tagok vagyunk és mert egyes multik még hajlandóak a befektetésekre. Ha ez változik, onnantól kezdve a mostani minimális növekedést stagnálás, illetve visszaesés válthatja fel. Nem vázolt fel túl pozitív jövőképet a mostani fiatalok előtt azzal sem, hogy előadását úgy zárta: az ő gyerekeinek a generációja lesz az első olyan nemzedék, amelyiknek rosszabb lesz a sorsa, mint az övék.

Palócz: Ha nem Magyarországról lenne szó, már megtörtént volna a felminősítés

A folytatásban Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója viszont egyáltalán nem látott mindent ennyire borzasztónak. Ugyan ő is felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar gazdaság teljesítménye összességében mennyire elmarad még attól is, amit a kormány a 2011-es konvergencia-programjában tervezett – például az elmúlt évekre összesen várt 20-25 százalékos gazdasági növekedés helyett mindössze 10 jött össze –; viszont szerinte mára az uniós pénzek nélkül is lenne gazdasági növekedés, köszönhetően a fogyasztás élénkülésének. Szintén nem látta nagyon súlyosnak a munkanélküliségi helyzetet sem; az egykulcsos adóról azonban nagyon kritikusan fogalmazott, amit a jelenlegi gazdasági helyzet egyik fő problémájának nevezett. Mint elmondta: példa nélküli az EU-ban, hogy akkora legyen a legalacsonyabb keresetűek adóéke, mint Magyarországon, és ez szerinte nagyban hozzájárul a dolgozói szegénységhez.

Pozitívként értékelte ugyanakkor azt, hogy az államháztartási hiányt sikerült 3 százalék alatt tartani; igaz, megemlítette, hogy ebben benne van a magánnyugdíj-pénztári rendszer megszüntetése és a különadók is, miközben az állami újraelosztás nem hogy nem csökkent, de még minimálisan nőtt is. Emellett kritizálta a költségvetés szerkezetét is: EU-s összevetésben ugyanis az állam rengeteget költ magára, ezzel szemben egészségügyre és oktatásra keveset, más országokban ez éppen fordítva működik. „Ha ez az ára a fiskális egyensúlynak, akkor inkább hagyjuk” – fogalmazott Palócz, aki azért még a monetáris politikát is megdicsérte, mivel szerinte a kamatcsökkentés jó ötlet volt.

Palócz kitért a hitelminősítők és a felminősítés kérdésére is. A Kopint-Tárki vezérigazgatója úgy látja, „ha nem Magyarországról lenne szó, már régen megtörtént volna” a felminősítés, hiszen a gazdasági adatok ezt már indokolnák. Kifejtette azon véleményét is, hogy számára úgy tűnik, mintha a kormány szándékosan tenne mindig valami olyat, ami miatt nem lehet felminősíteni az országot. Legutóbb például épp akkor nyújtották be az MNB-törvény módosítását, ami mögött szerinte akár az is lehet, hogy a kormány fél attól, hogy amúgy is elmaradna a felminősítés, és inkább elébe megy a történetnek. Palócz a jövőre vonatkozóan azt mondta: egy 2,5 százalék körüli növekedés már benne van a gazdaságban, de ez kevés a felzárkózáshoz, sőt: inkább enyhe leszakadást jelent még a régión belül is, hiszen például Románia és Szlovákia gazdasága sokkal nagyobb mértékben növekszik.

Vértes: Vannak eredmények, ezt el kell ismerni

Palócz Évához hasonlóan Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke is árnyaltabban látja a magyar gazdaság ügyét. Csillag Istvánnak is üzenve leszögezte: a magyar gazdaság nem most került rossz pályára, hanem már 10-15 éve azon van, így némi önkritikának is lenne helye. Hozzátette, hogy amúgy Csillagnak tartalmilag sok mindenben igaza van. Vértes ott folytatta, ahol Palócz abbahagyta: ő is elmondta, hogy folyamatosan szakadunk le a régió többi országától, amelyek 20-30 százalékponttal nagyobb növekedést értek el, mint Magyarország. A GKI vezetője szerinte rossz a gazdasági-politikai folyamatok megítélése, és az is rendkívül negatív, hogy a reáljövedelmek csupán a tíz évvel ezelőtti szinten vannak.

„Ugyanakkor vannak eredmények is, ezt el kell ismerni” – jelentette ki Vértes, aki szerint jó, hogy kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól, hogy csökken a külföldi (nettó) adósság, hogy jelentősen mérséklődött az alapkamat és hogy sokat fehéredett a gazdaság. Ennek kapcsán megjegyezte: korábban ők is javasolták, hogy be kellene kötni a pénzárgépeket az adóhatósághoz, de ezt a tanácsot a korábbi kormányok nem fogadták meg. Vértes egyébként a közmunkát is inkább pozitív dologként értékelte – mondván az még mindig jobb, mint a munkanélküliség. Kritizálta viszont az uniós pénzek felhasználást, amit egyértelmű kudarcnak nevezett.

A felsorolt pozitívumok kapcsán ugyanakkor a GKI elnöke megjegyezte: nagy probléma, hogy azokat rossz eszközökkel, verseny- és piacellenes lépésekkel, a jogállam szétverésével érte el a kormány, mindezek pedig „borzalmas” hatással vannak Magyarországra. Vértes szerinte nem igaz az a kormányzati szlogen, hogy „a magyar reformok működnek”, hiszen valódi reformok nem voltak, így nincs is mi, ami működhessen. Úgy látja: a jövőre nézve ki van zárva a gazdasági fejlődés, mivel nettó tőkekiáramlás van, a képzett munkaerő kivándorol, alig akadnak magánberuházások és a hitelállomány is alacsony. A pénzügyi stabilitást egy „katasztrofális rendszerben” sikerült elérni – összegzett Vértes.

Chikán: Lesújtó a versenyképességünk helyzete

Végül Chikán Attila, az első Orbán-kormány egyik gazdasági minisztere vette át a szót, aki Vérteshez hasonlóan igyekezett leszögezni, hogy helytelen az a szemlélet, miszerint a Fidesz itt egy „virágzó gazdaságot tett tönkre”. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy nem is sikerült neki a mai napig kilábalni, sőt: még mélyebbre került a magyar gazdaság. Chikán a Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorával igyekezett bizonyítani, milyen sokat romlott Magyarország versenyképessége az elmúlt 15, de különösen az elmúlt 6 évben. Hozzátette: az a visszaesés nem csak hazánk, hanem a többi volt szocialista ország esetében is megfigyelhető, csak náluk nem volt ekkora a visszaesés.

Mint megjegyezte: a versenyképességet meghatározó mutatók közül Magyarország azokban van a leghátrébb, amelyekre a kormányzati intézményeknek hatása van. Chikán szerint így nem is meglepő, hogy a vállalatok nem igazán ruháznak be. Márpedig hiába jók a makromutatók, amíg nincsenek beruházások, addig valódi kilábalás sem lesz – mondta. A volt miniszter szerint a magyar gazdaság komoly problémája a korrupció, de beszélt a magyar unortodoxiáról is, amiről úgy fogalmazott: „ez az a gazdálkodásmód, ami ellene van és nem veszi figyelembe azokat a globális trendeket, amivel a világ üzleti elitje foglalkozik”, vagyis nem figyel a jövő kihívásaira.

„Ez egy ilyen ország”

A folytatásban szóba kerültek a beszélgetők saját tapasztalatai arról, hogyan vélekednek a külföldiek a magyar helyzetről. Vértes András arról számolt be: előfordult, hogy úgy néztek rá, mintha Togóból érkezett volna, távolságtartással kezelték, ami később változott csak meg. A GKI kutatója is kitért arra, amire Chikán Attila is utalt: egészen máson gondolkoznak már a külföldi üzletemberek, mint a kormány, például annak kapcsán, milyen skillekre lesz szükség a jövőben.

Palócz Éva szerint külföldön összemosódik a gazdasági helyzet és más folyamatok, például az alkotmány kérdése. A kérdéstől némileg elkalandozva kitért arra is, mennyire elkeseredettek a korrupció miatt a vidéki cégvezetők, akiket már nem csak a hatalom, hanem egyfajta blöff segítségével „szabadcsapatok” is lehúznak, kihasználva azt a helyzetet, hogy benne van a légkörben, hogy ha valaki akar valamit, akkor fizetnie kell.

Chikán Attila úgy látja: ma már nem nagyon értik, mi miért történik az országban, ez korábban nem így volt. Eltűnt a korábbi önkritikus hozzáállás is, helyette ma a negatív dolgokat is védi a kormány, például a korrupciót a nemzeti középosztály megerősítésével magyarázza.

Csillag István arról beszélt: fontos kérdés, hogy milyen a fiatalok, a nők, melegek aránya a vezetők között, ez jelzi ugyanis a nyitottságot. Szerinte nem véletlen, hogy a startupoknál ez meg is jelenik, ezzel szemben máshol nem igazán, jelezve: macsó, bezárkózó társadalom a magyar. Palócz Éva később némi csalódottsággal a hangjában arra is kitért, hogy a cégek már nem a szövetségekben, hanem a kormányzattal megkötött egyéni alkukban, egyéni megoldásokban hisznek. A legnagyobb cégek sem használják a gazdasági erejüket a helyzet megváltoztatására, elfogadták, hogy „ez egy ilyen ország” és alkalmazkodtak a keretekhez.

Az egyébként több provokatív kijelentést tevő Csillag a beszélgetés ezen pontján is mondott egy meredeket, amikor úgy fogalmazott: szerinte azért szeretik az emberek ezt a kormányt, mert az „helyettük is lop, ők is ezt szeretnék, csak kicsiben”. Chikán Attila ezt rögtön vissza is utasította, szerinte ez még provokációnak is erős volt.

Zárásként előkerült az egészségügy kérdése is egy Indexen megjelent cikk kapcsán. Csillag a szerzőt dicsérve kitért arra: rengeteg pénz megy el a nem megfelelő színvonalú kórházak tömkelegének fenntartására, amiből akár béreket is lehetne emelni, de ez egyeseknek nem érdeke, mert akkor nem lenne mi után pénzt kérniük. Vértes András erre reagálva leszögezte: a jelenlegi mintegy 110 kórház helyett elég lenne 40, és ezt szerinte végre ki kellene már mondani.

*

A Republikon Konferencia idejére esett a pedagógusok sztrájkja is, ezért szolidaritásból és leginkább szimbolikusan a rendezvény is csatlakozott 12 órakor öt percre a megmozduláshoz. A folytatásban a magyar gazdaság kilátásairól beszélgetett másik négy közgazdász, erről a vitáról is hamarosan beszámolunk.

Fotó: Republikon Intézet