Meglepő, hogy főként jobboldaliak (?) rajonganak Putyinért és az ő Oroszországáért, ezért próbálnak belőle egy újfajta nacionalista vagy konzervatív ikont faragni.
„Vegyük a magyarországi politikai rajongás tárgyait. Vannak egyrészt az ún. »atlantisták«, akik az Egyesült Államok minden külpolitikai lépését igazoltnak látják, helyeslik azokat. Szerintük egy szövetséges kapcsolat a hiánytalan egyetértést jelenti. Vannak aztán az »oroszpártiak«, akik Putyin személyében afféle »konzervatív megújulást« látnak, aki fellép a »nyugati liberális dekadenciával« szemben. Utóbbiak az atlantistákhoz hasonlóan az oroszok minden egyes lépését igazoltnak látják. Ezek a vélemények nem a külpolitikai gondolkodás, hanem inkább a politikai messianizmus kategóriájába tartoznak.
Mi sem természetesebb ugyanis annál, hogy két szövetséges nem ért egyet valamiben, vagy, hogy egy ország mégiscsak fontosnak tartja a szuverenitását, és bizonyos ügyekbe nem tűri a beleszólást. Ezt a hozzáállást azonban az »atlantista« klub tagjai azonnal Amerika-és Nyugat-ellenességre fordítják le, mintha az amerikai külügyminisztériumban összegződne és jelenne meg hiánytalanul akár a »Nyugat«, akár »Amerika« szubsztanciája. Mellékesen megjegyzem, a jelenlegi amerikai vezetés még az amerikai érdeket sem, vagy rosszul érvényesíti, de ez legyen az ő bajuk.
A másik esetben az a meglepő, hogy főként jobboldaliak (?) rajonganak Putyinért és az ő Oroszországáért, ezért próbálnak belőle egy újfajta nacionalista vagy konzervatív ikont faragni. Fáradhatatlanul bizonygatják, hogy neki nincs köze a szovjet múlthoz, sőt annak antitézise. Számukra kicsit kényelmetlen lehet, amit az orosz vezető nemrég mondott egy beszédében. Ebben arról beszél többek között, hogy szerette és ma is szereti a szocialista és a kommunista eszméket, de azt is mondta, hogy a kommunista eszme hasonlatos a Biblia gondolataihoz – ez utóbbit akár egy kezdő alterbalos is mondhatná a Társadalomelméleti Kollégiumban. Akik ismerik Putyin orosz múlthoz való viszonyát, azok persze nem lepődtek meg ezeken a mondatokon. Putyin valóban nacionalista, ám a Szovjetunió nála beleilleszkedik a dicső nemzeti múltba. Már csak az a kérdés, hogy mit szeressen egy magyar nacionalista vagy konzervatív ezen, meg a híresen konzervatív építményen, a kommunista Szovjetunión?”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
A beruházásoknak köszönhetően új munkahelyek jönnek létre Magyarországon.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
A hegeli dialektika szerint minden tézis megszüli az antitézist.
A jobboldali svájci médiavállalkozó fenyegetés helyett lehetőséget lát a tengerentúli tervekben.
Európa rekordösszegű védelmi tervekkel készül a konfliktusokra, ám egy friss elemzés szerint stratégiai, politikai és erkölcsi értelemben sincs készen a háborúra.
Évtizedek után kikerül eltávolíttatta az elnöki palotából az 1989-es rendszerváltást jelképező kerekasztalt.
Sok forog most kockán a belga fővárosban.
