Ki árulja el Európát?

„Orbán a keresztény szervezetek égisze alatt »üzent hadat« a vele egyet nem értőknek, és ebbe beleérthetjük az Európa más tájain működő kereszténydemokrata kormányzatokat is. Aki rendszeresen nézi a német közszolgálati ARD és a ZDF csatornát, inkább a BBC-vel, vagy a franciákkal érzi rokonságban őket, mintsem a mai magyarokkal. Aminek egyetlen magyarázata van: a német kereszténydemokrácia nem csupán keresztény, hanem meggyőződéssel demokrata is. És lehet átkot szórni az „elfajzott” Merkelre, annak idején ugyanilyen őszintén demokrata volt Konrad Adenauer is. Aki ma Orbánban Adenauerrel némi hasonlóságot fedezne föl, az torzul lát.

Ami a magyar miniszterelnököt a minap rohamra vezethette az »elárult Európa« védelmében, az a föltehetően frissen föllángolt öröm volt a lengyeleknél alakult választási eredmény miatt. Amelyet korai volna teljesen azonosítani a Fidesz helyzetével, nem csupán a két ország kontinentális súlyának eltérései miatt, hanem azért is, mert a Varsóból érkező hírek szerint Kaczinski nem egy »Orbán természetű« hölgyet szemelt ki kormányfőnek.

Európa nagy része, az Unió országainak többsége, az egyre jobban elszigetelődő Orbánban véli látni a kontinens »elárulóját«. Ez a többség nehezen tudja fölfogni, hogy egy állam, amely önként, kényszer nélkül csatlakozott a szövetséghez, sőt sokszorosan élvezi a tagság előnyeit is, milyen megfontolásból választja csaknem rendszeresen a „lázadó” szerepkörét. Végig tekintve Európa diplomáciai gyakorlatán, a magatartás, a türelem jellemzi. Egyeztetés - szinte a végső határig.

De remélhető-e Orbántól, hogy valaha maga is követi majd ezt a gyakorlatot? Az eddigi példák sajnos inkább a kétségek mellett szólnak.”