Orbán bebizonyította alkalmatlanságát a vezetésre
Egy fröccsöntő kisiparos is tudja, hogy csak azt érdemes gyártani, amit el is tud adni.
Hosszas agónia, majd páréves felújítást követően október elején egy kompletten felújított és megújult vásárcsarnokot adtak át a Klauzál téren. A megnyitóra invitáló sajtómeghívó remek programot — úgy értem, büféebédet — ígért, ám amit kaptunk, minden képzeletünket felülmúlta. Helyszíni riport a megnyitóról.
Hol van ez a cucc, kérdezi a kollégám, mikor lerakjuk a bringánkat a téren, majd mikor rámutatok a nemzeti színű szalaggal körbevont csarnokra, közli, hogy nem hiszi, hogy ez lenne a szóban forgó objektum, ez ugyanis egy bérház. És igaza is van, kívülről nincs miért egy lapon említeni az intézményt a Rákóczi vagy akár a Fővám téri csarnokkal.
Ez persze nem jelenti azt, hogy helyben visszafordultunk, eleve ki jár azért vásárolni valahova, mert jól néz ki kívülről a bolt, plusz nehéz is lett volna: a csarnok előtti utat lezárták, hogy ott helyet biztosítsanak egy színpadnak és egy ugrálóvárnak. Magába a csarnokba való bejutáshoz a nagy vasrácsos bejáratot követően egy ideiglenes narancsszínben pompázó lufikapun kellett áthaladnunk, hogy aztán megpillanthassuk, amiért jöttünk: egy hatalmas Spar-üzletet és rengeteg kíváncsiskodót.
Kapni folyóbort is, fröccsnek azt mondják, remek
A sajtótájékoztató az első emeleten van, tudjuk meg, narancssárga karszalagot is kapunk az információ mellé, nehogy véletlenül egyszerű vásárlónak vagy hétköznapi erzsébetvárosinak nézzen minket bárki is. Az emeleti, üvegajtóval lezárt kisebb konferenciateremnek is megfelelő helyiségben aztán Zsigó Róbert, a Földművelésügyi Minisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkára köszönti a sajtó megjelent képviselőit, és rögtön meg is osztja velünk, hogy a vásárcsarnokok eredeti funkciójukban való felújítása illeszkedik a kormány vidékpolitikájához.
Hogy miért? Mert a családi és kisvállalkozásokban megtermelt, kiváló minőségű magyar élelmiszer így közvetlenül eljuthat a hazai vásárlókhoz.
Az államtitkár hangsúlyozta, a kormány a családi gazdaságokat védő agrártámogatási rendszeren túl számos intézkedéssel próbál piaci versenyelőnyt teremteni a biztonságos hazai élelmiszereknek. Ezek közé tartozik egyebek mellett a hungarikumtörvény, a Magyar Élelmiszerkönyv különleges minőségű és kézműves élelmiszerekre vonatkozó irányelvei, vagy a Hagyományok-ízek-régiók program, amely a közösségi marketing eszközeivel segíti a magyar mezőgazdaság terményeinek piacra jutását, ismertette Zsigó Róbert.
Mögöttünk már elkezdték kirakni a svédasztalra az ebédet.
A mikrofon Zsigó kezéből Vattamány Zsolt erzsébetvárosi polgármester kezébe került, aki arról beszélt, hogy a csaknem 120 éves vásárcsarnok felújítása mintegy 2 milliárd forintba került, ennek nagyobb részét a kerületi önkormányzat finanszírozta. A Spar Magyarország 720 millió forinttal szállt be, és kisebbségi, 1500 négyzetméternyi tulajdonrészt kapott a több mint 7000 négyzetméteres épületben, mondta ez utóbbit az MTI tudósítójának kérdésére. Egy gasztroújságíró azt tudakolta, lesz-e borbolt a csarnokban, mire megtudtuk, már most kiváló folyóbort kapni, fröccsnek remek. A Spar hazai képviselője még azt is elárulta, az üzlet vasárnap is nyitva tart majd.
Ebben a csarnokban gyakorlatilag minden van
Én közben, mivel rengetegen voltak a teremben, kiszöktem, hogy készítsek pár fotót. Az emeletről teljesen belátni a csarnokot: míg lent a Spar-szupermarket, pékségek, sajtosok, hentesek kaptak helyet, addig fent van egy kávézó és egy gyümölcslé-bár is.
Mind a dizájn, mind a név magasabbra pozicionált áruválasztékot feltételez.
A Prémium Sonkás nevű húsüzlet kóstolóval várta az első nap vendégeit.
A Spar és a földszinti üzletek közti helyen van pár asztal, amire kistermelők is kipakolhatják zöldségeiket, gyümölcseiket, tojásaikat, meg amijük még van.
Pont időben hagytam abba a fotózást, mire visszaértem, már ment az újságírók közötti dulakodás a svédasztal előtt. A civilizált sorbanállás ilyenkor naiv és esélytelen taktika, amit nem fogtam határozott mozdulattal a kezemben, azt egy szempillantás alatt markolta fel egy másik kolléga. A választék egyébként jó értelemben vett piaci menü volt: körözöttes-kolbászos falatka, mozzarellás-paradicsomos szendvics, sonkás cukordinnye, friss saláták, pohárkrém. Minden friss, házias, egyszerű.
Ez a desszert ehetetlen, se nem édes, se nem keserű, mondja a tejszínes somlói-tiramisu átmenetre hajazó pohárkrémről egy idős nő, és ott is hagyja az asztalon. Nincs vele egyedül, a többség percek alatt végez, világvége-hangulatot hagyva a teremben.
Persze nem mindenki volt olyan sikeres, hogy percek alatt be tudta vinni a szükséges kalóriaadagját, a hvg.hu erős erzsébetvárosi kötődésekkel rendelkező véleményrovat-szerkesztőjének, Hont Andrásnak például alaposan meggyűlt a baja a dizájner kávéscsészével. Konkrétan kilyukadt a műanyag, így új típusú rituáléval kellett volna fogyasztani az italt, amit a neves publicista úgy döntött, inkább nem próbál ki.
Azt gondolják, hogy mindent láttak, és már nem tudunk újat mondani?
Mert mi ezen a ponton így gondoltuk, úgyhogy meg is indultunk a kijárat felé. Kiérve a sajtóteremből aztán odalépett hozzánk egy hostess, hogy nagy meglepetésünkre nekünk szegezze a kérdést, miszerint kaptunk-e már ajándékcsomagot? Még nem, vágtuk rá rögtön, és a kezünkbe kaptunk egy ajándékcsomagot.
Nem vicc, ez tényleg a Klasszikus Értelemben Vett Ajándékcsomag.
Mikor visszaléptem a hostesshez, hogy megkérdezzem, lefotózhatom-e a többit is, éppen arra lettem figyelmes, hogy egy kolléga megreklamálva csomagjának tartalmát cserét kér egy olyanra, amiben Milka-csokoládé és Raffaello is van. Természetesen kapott.
Persze az igazi profik addigra már leléptek.