A fő oka annak, hogy Magyarországra jöttem három évvel ezelőtt, az az volt, hogy Halácsy Péter, a Prezi egyik alapítója érdeklődött a Hős-programom iránt; de azt mondta, hogy itt nem működne, mert a magyar emberek negatívak, nincs reményük és rengeteg ember a mai napig a múltban él. Hiába van vége a kommunizmusnak, a tetteik még mindig korlátok közé vannak szorítva a saját tudatuk által. Ekkor azt mondtam, hogy meg tudjuk változtatni a magyarok gondolkodásmódját, az egész nemzetét. Nem egy perc alatt, hanem lépésről lépésre. A változás alapja az, hogy elérjük: a pozitív jövőre fókuszáljanak. Mit tehetsz ma, hogy később jobb lehessen a gyerekeidnek, a családodnak, az iskoládnak, az üzletednek, a cégednek? Hogyan alakítasz át Kelet-Európában bárkit, aki nácik és kommunisták között, diktatúrában és cinizmusban nőtt fel, úgy tudva, hogy a tettei nem hozhatnak változást?
Hogyan?
Úgy, hogy lássák: amit most tesznek, az változást hoz. Mindenki a saját életéért felelős. Már vannak lehetőségeied jobb életet élni, konstruktívabbnak lenni; és mindez sokkal hatékonyabb tud lenni, ha nem egyedül csinálod, hanem egy családban, egy csapatban. Úgy hívom, hogy „hős osztag”: fogjunk össze embereket, hogy közös célokért, jövőért dolgozzanak együtt. A Hősök Tere alapítvány is egy jó példa erre: közösen gondolkodó emberek kis csoportja, akik például azt tűzték ki célul, hogy az iskolákban a tanárok módszereit és a gyerekek tanulását is apránként megváltoztassák a pozitív pszichológia hozzáadásával. Lépésről lépésre tudunk változásokat előidézni. A média segítségével kiemeljük a jó gyakorlatokat és példákat a segítségnyújtásban, az üzleti életben. Rámutatunk arra, hogy egy vezető is hősies lehet, ha megbecsüli az alkalmazottjait és az ügyfeleit, és nem csupán a profitra fókuszál – hiszen ha az ügyfél, a vásárló boldog, a profit is megnő.
A Hősök Tere megpróbál visszacsinálni negyven évnyi negatív gondolkodást, amelyet a kommunizmus eredményezett. Az egyik legszörnyűbb dolog a kommunizmusban – ami bizonyos szempontból rosszabb, mint a nácizmus, hiszen sokkal tovább tartott –, az az, hogy kényszerzubbonyt szabott a nemzet gondolkodására: mindenki abban a hitben élt, hogy a tettek nem indukálnak változást. Ezt a jelen fatalizmusának hívjuk: nem én irányítom az életemet, hanem a KGB, az állam és rajtam kívül álló erők. Emberek nap mint nap élnek így. A gond az, hogy az idősebb generációk a mai napig így gondolkodnak Magyarországon. Ha viszont a fiatalokkal elkezdünk dolgozni azon, hogy változtassanak, ők megváltoztathatják a szüleik és nagyszüleik berögződéseit.
A Hősök Tere projekt elindulása óta milyen változásokat tapasztaltak? Akár ebben a közösségben, akár szélesebb körben, a tanári programnak köszönhetően?
Drámai változások történtek már ennyi idő alatt: 2014-ben készítettünk egy felmérést magyar átlagemberek körében arról, hogy mire asszociálnak a hős szóról. Egészen más eredmények születtek most, mint másfél évvel ezelőtt, a Hősök Tere médiakampánya előtt. Ezer embert kérdeztünk meg 15 és 75 éves kor között szerte Magyarországon; és az új eredmények szerint a hős olyasvalaki, aki önkénteskedik, bátor, esetleg valamilyen pozitív társadalmi szerepet vállal, törődik és együttérez másokkal. Tehát a hős koncepciója a magyarok fejében egy sokatmondó, tiszteletre méltó koncepció. Korábban, amikor idejöttem, a megkérdezettek hős-ideája negatív volt az '56-os forradalom miatt, amikor a fiatalok tankok ellen mentek és megölették magukat. Mert az ostobaság volt: botokkal mentek tankok ellen és meghaltak. Ennek köszönhetően a hős ideája is ostoba volt. Úgy gondolom, hogy valami bátor, merész dolgot tenni hősies – nem tankok ellen menni, de az igazságért harcba szállni, a szenvedés ellen küzdeni. Nem az államhatalmak pozícióját kell egyből megtámadni, de oda lehet menni a határhoz és ételt vinni a migránsoknak, törődni másokkal. Az a tapasztalatom, hogy az emberek napról napra tesznek jót másokért.
A média felgyorsítja ezt a pozitív folyamatot?
Hat híresség csatlakozott a programhoz: a Hősök Tere nagyköveteiként szerepelnek a tévében, ahol elmondják, hogy minden nap tesznek valami különlegeset – és arra biztatják a rajongóikat a Facebookon és Twitteren, hogy kövessék a példájukat. Ez a fajta gyakorlat nagyon sikeresnek bizonyul. Megpróbáljuk a lehető legoptimálisabban kihasználni a médiát. Idén is megtöltöttük az Uránia mozit, még plusz székeket is kellett hozni a konferenciára; úgy gondolom tehát, hogy az üzenet célba ér. Ezzel párhuzamosan pedig az oktatási programunk összesen ezer iskolában lesz jelen karácsonyig, ami pedig magasabb szám mint Lengyelországban vagy akár Kaliforniában. Azért működik Magyarországon ilyen jól a program, mert fantasztikus csapat hajtja előre: Orosz Györgyi, Halácsy Péter és rengeteg önkéntes, fiatalok, akik a víziónk szolgálatába álltak.
A hősiesség, jóság példájaként említette az önkéntességet és a migránsokat való segítést. Jelenleg Magyarország - és egész Európa - megosztott a kérdésben, mi több, nem talál megoldást a rendezésére. Mit gondol, mi generálja a zűrzavart és megosztottságot, akár az emberekben, akár az országok vezetésében?
A félelem.
A más kultúrától, vallástól vagy akár a gazdasági krízistől?
A magyar kormány pár más ország kormányával együtt a félelmet népszerűsíti. Amikor májusban ideutaztam, már a budapesti reptéren olyan plakátok fogadtak, hogy „a migránsok idejönnek és elveszik a munkádat”. Ez félelmet kelt. A migránsok nem azért jönnek ide, hogy elvegyék bárki munkáját, nem is ide tartanak, hiszen a magyar gazdaság nem túl gazdag. Tovább mennek Németországba, Angliába... A kormány a médián keresztül kreál félelmet: a félelem minden fajtája pedig bezár. Fenyegetés jön kívülről: a szíriai háborúnak és az éhezésnek köszönhetően emberek milliói fognak megindulni, ezen a ponton pedig Európa vezetői nincsenek felkészülve arra, nem tudják kezelni azt a helyzetet, ami jönni fog. Számos esetben és országban pedig a migránsok jót is tehetnének a gazdaságnak a munkaerőpiacon. Olaszországban például a fiatalok egyszerűen nem akarnak csinálni semmit; senki nem akar építkezéseken dolgozni, villanyt vagy vízvezetéket szerelni, szóval lényegében a migránsok hozzáadhatnák a szakértelmüket. Számos migráns ráadásul diplomás, értelmiségi, tudós – fel kéne jegyezni ezt a tudást, hogy ki mihez ért, milyen nyelvet beszél és mivel tudna hozzájárulni Magyarország, Németország, Csehország és a többiek javához.
A migránsokat lényegében egy kalap alá veszi az európai társadalom?
Jelenleg egy kategóriába rakják őket. A másik probléma pedig a bőrszín: a sötét bőrszín-ellenesség, még ha nem is fekete. Ha például lengyelek emigrálnának Magyarországra, tárt karokkal fogadnák őket, ahogy mondani szokás, mint egy unokatestvért. De ez az azonos bőrszín miatt is van, hiszen hiába él itt, ha valaki roma származású vagy afrikai, török, stb, és sötét a bőre, egy mély félelem, egy mély előítélet tapasztalható az irányába. Ez a jelenség az Egyesült Államokra is jellemző, hogy az emberek nagyon érzékenyek a sajátjuktól eltérő bőrszínre.
Végeztek arra vonatkozó felmérést, hogy kevésbé vagyunk segítőkészek más rasszokkal szemben?
Nem ismerek ilyen kutatást, de tudok egy keveset a másságtól való félelemről. Bármitől, ami tőlünk különböző; ugyanez a helyzet a transzneműektől vagy a homoszexuálisoktól való félelemmel az olyan közösségekben, ahol a heteroszexuális számít normálisnak. Bármi, ami nem felel meg a szabványoknak, azt elutasítjuk, ami persze hülyeség. Ugyanolyannak akarni az egész világot, mint amilyen te vagy: hogy úgy nézzen ki és úgy is viselkedjen – rém unalmas lenne.