Nem állítom, hogy nincsenek olyanok a Magyarországra érkezettek között, akik háború elől menekülnek. De ők is átjöttek (kormányok által tűrt vagy támogatott módon, nem keveset fizetve embercsempészeknek) legalább négy határon. Magyarország a délszláv háború idején befogadta a háború menekültjeit, és biztos vagyok benne, hogy ha úgy alakulna a helyzet Ukrajnában, akkor azokat is befogadná. A világban (eddig) nem az volt a gyakorlat, hogy ha valahol háború lesz, az emberek felkerekednek és hét határral arrébb kopogtatnak, hogy megjöttünk. Ez anarchiához vezet, és ez talán még liberális barátaimnak sem tetszene. Még a sokat emlegetett ötvenhat idején is úgy működtek a dolgok, hogy a magyarok a szomszédos Ausztriába menekültek, ahol egy befogadótáborban (Traiskirchen) hónapokat vártak arra, hogy mely ország fogadja be őket. Még a bevándorlókból felépített szuperhatalom, az USA is évente megszavazott kvótarendszer, valamint szigorú feltételek alapján, szabályozott módon fogadott-fogad be embereket, nem úgy, hogy a magyarok-szírek-pirézek megérkeznek-megérkeztek egy bőrönddel New Yorkba azzal a felkiáltással, hogy csókolom, itt vagyunk, tessék befogadni. Ezt nem nevezném sem idegenellenességnek, sem szolidaritáshiánynak, egyszerű jogos önvédelem és józan ész. A szolidaritást gyakorló joga eldönteni, hogy kivel és hogyan szolidáris.
A Baptista Szeretetszolgálat működését ismerem jobban: jelenleg fut menekülteket segítő programjuk Libanonban (a szír határon), a magyar hatóságokkal való megállapodás szerint segítenek a bicskei menekülttáborban lévőknek (ők korábban, más körülmények között érkeztek, mint a mostani hullám), és annak idején, amikor Amerika Magyarországra küldött a guantanamói támaszponton őrzött kubai menekülteket, a Baptisták szakemberei foglalkoztak velük. Nem állítható tehát, hogy közömbösek lennék a valódi migránsok sorsa és problémái iránt.