„A melegek nem jobb emberek, mint a heterók” – Lakatos Márk a Mandinernek

Akkor most szólítsuk Zsuzsinak?

Manyinak? Miért?

Ez az első Megasztár időszakában volt, 2004-ben. Gáspár Laci, Tóth Vera, Oláh Ibolya volt ott, teljesen új volt a műsor, akkor kellett kitalálni. Hatalmas volt a nyüzsgés, feszített a tempó, én meg pörögtem és mindenkinek azt mondtam: „Manyikám, vedd fel ezt, Manyikám, vedd fel azt.” 

Gáspár Lacit is Manyikámnak szólította?

Mindenkit. Így ragadt rám a név, hogy Manyi. Szóval bármit lehet mondani, a lényeg az, hogy hogyan mondjuk, milyen hangsúllyal, szándékkal, céllal. Éppen erről szól a Zsuzsi-e vagy klip is. 

Igen? Az eredeti Sickratman-dal, a Buzi-e vagy a macsó prosztóságot figurázza ki, olyat viszont senki sem mond, kérdez, hogy „Zsuzsi-e vagy?”

Ez igaz. Sickratman szövege tényleg izgalmas irodalmi szöveg. Egyrészt él azzal a hatással, hogy ha valaki káromkodik, arra odakapjuk a fejünket, másrészt a társadalmi stigmatizáció karikírozza. Azt mutatja meg, ahogy a buziból szitokszó lett. Meg a köcsögből, meg a cigányból...

Ezért remek az eredeti dal. És ezért értelmezhetetlen az ön verziója ezzel a Zsuzsival.

Hangtanilag majdnem ugyanaz, csak így bárhol lemehet. De fontosabb üzenet, hogy mi miatt zsuzsizunk vagy buzizunk. 

Önt tényleg buzizzák?

Gyerekkorom óta. Nem mindig kell ilyen esetben durvaságra gondolni. Az is idetartozik, amikor a barátaim a buzi szót használják. Mély rétegeket érint, görcsbe rándul a gyomrom akkor is. Nem csak a buzizással van ilyen tapasztalatom egyébként. Amikor túlsúlyos voltam, akkor meg ledagadtoztak. Borzasztóan intoleráns társadalomban élünk, de ha ezeknek a szavaknak elvesszük az erejét, ha kicsit kiheréljük őket, szerintem jobb lehet a helyzet.

Így viszont, hogy ön énekli, homoszexualitás-ügyi himnuszt faragott a dalból, ami nem is az eredetileg. 

Erről nem én tehetek. A médiában hosszú ideje az eposzi jelzőm, hogy „a meleg” stylist, az újságírók kilencven százaléka erről kérdez, ahelyett, hogy elolvasná a már megjelent cikkeket. 

Minket pont nem érdekel, még csak nem is „meleg stylistoztuk”.

Lehet, de ez az interjú rólam szól, nem önökről. 

Ez bizony igaz. 

Tehát a kereskedelmi média, amelyben dolgozom, ilyen egyszerű üzenetekkel dolgozik, így aztán bármihez nyúlok, annak valóban mindenképp lesz egy kis meleg színezete. De nem bánom. Nyilván engem is ezért fogott meg a Sickratman-számból a buzi szó. Arra kaptam fel a fejem. Aztán rájöttem, hogy a stigmatizációról általában beszél. 

Rendben, de miért kell harcolni a szerelemért? Ki korlátozza? 

Rosszul érti. Nincs semmilyen harc.

Tényleg? A 5for love nem a fight-ra, a harcra utal?

Nem. Főleg arra, hogy adj egy ötöst, egy pacsit a szeretetnek. A szöveg is right for love, nem fight. De még a melegjogi mozgalomnak, harcnak sem vagyok nagy híve. Sokkal humorosabban, lazábban, parodisztikusabban közelítek a kérdéshez és az élethez. Ilyen a figurám. Egy clown. Nem véletlenül énekeltem Bangó Margittal három hónapon keresztül, vagy készítettem Fluor Tomi-paródiát spanyolul. Én tehát olyan kampányt csinálok, amilyen vagyok, ettől még a lényeg általában a stigmatizáció. Arra, aki nem olyan, mint éppen én, valamit rámondunk, anélkül, hogy ismernénk. Bármit. Akár Zsuzsit, akár buzit, akár kukit.

Vagy mondjuk nácit. Netán fasisztát. 

Azt is, igen.

Akkor még egyszer: mi értelme arra felhívni a figyelmet, hogy mindenkinek joga van azt szeretni, akit akar, ha egyszer tényleg így van és nem korlátozza ezt senki?

Dehogynem korlátozza. A magyar jogrendszer például. Nem teszi lehetővé, hogy egyenlő eséllyel szerethessenek a melegek. 

Tiltja talán a szerelmet? Bünteti?

Nem, de nincsen jogegyenlőség heteró és meleg párok között. Ez ennyire egyszerű. 

Személyiségi jogok vannak, nem párjogok. Azok meg egyenlőek. 

Közben a párkapcsolathoz bizonyos jogokat mégiscsak kapcsol a jogrendünk bizonyos párok esetében – ezt hívják házasságnak. Más párok esetében meg nem kapcsol ilyen jogot. 

Ez a közelmúltig így volt a világtörténelemben.

Oké, de rabszolgaság is volt régen, aztán azon is lehetett változtatni.

Úgy látja tehát, hogy egyenes irányú társadalmi fejlődés van, amely a jó felé vezet, csak a magyar jogrend sajnos még ilyen elmaradott?

Csak arról beszélek, hogy a mi társadalmi szerződésünk például az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatán alapul, amelyben benne van, hogy minden ember egyenlő. Ha pedig ez így van, akkor minden ember kapcsolatának is egyenlőnek kell lennie. 

És ha a házasságot nem jogként, hanem állami kedvezményként fogjuk fel? Azért adja az állam, hogy a következő nemzedék megszülessen. Azért heteróknak, mert ők tudnak gyereket összehozni.

Ez már ott megbukik, hogy egy csomó házasságból nem születik gyerek, ráadásul rengeteg gyerek nem házasságba születik. 

Ez most mire érv? Mégsem fontos akkor a házasság?

Ha jogegyenlőség van, akkor nem helyes a különbségtétel, csak ennyi. 

Poligámiát is követel netán?

Engem nem zavar, ha valaki olyan kultúrában él...

Pontosítunk: itthon bevezetné-e a többnejűséget, többférjűséget?

Nem zavarna. Sokkal fontosabb, hogy szeretik, tisztelik egymást az emberek, mint hogy hányan élnek együtt jogilag.

És miért ne legyen akkor egyetlen házasság húsz ember közössége mondjuk? 

Szerintem már mostanra is meggyengült a házasság intézménye, ez jól látszik a válási statisztikákon és a házasodási kedv csökkenésén is. Nem hiszem, hogy az erősítené az intézményt, ha azt mondjuk, hogy két férfi és két nő ne házasodhasson össze. Vagy a melegek. Hogy ezek az emberek ne örökölhessenek egymástól, például. 

Szabad emberként bármikor végrendelkezhet és arra hagyja a vagyonát, akire akarja, nem? 

Persze, de mégsem méltányos, hogy az állam nem tiszteli meg ugyanazokkal a jogokkal a melegeket. 

Az ön szerint gond, ha úgy gondoljuk, hogy a házasság kedvezmény, amit az állam azoknak ad...

...akik jobban viselkednek mint mások?

Nem. Akiknél nincs alapból kizárva, hogy közös utódjaik legyenek. 

Miért ez az alapja ennek?

A létünknek? Nem tudjuk, miért, de annak bizony alapja a nő és a férfi.

Itthon ugyan más a helyzet, de a Földön elég nagy a túlnépesedés, tehát arra plusz kedvezményt adni, hogy még tovább népesedjünk...

Eddig úgy tűnt, a melegházasság a cél. Mégis inkább az, hogy a heteróknak se legyen?

Nem. Szerintem az a jó cél, hogy a már megszületett gyerekeket neveljék fel jól, s ha ezt meleg szülők képesek biztosítani, akkor úgy. Ha az emberek egyenlőek, akkor jogilag is azok kell, hogy legyenek. Ennyi.

Tehát: ha úgy látjuk, hogy ma is azok, s nem támogatjuk a melegházasság bevezetését, homofóbok vagyunk?

A homofóbia irracionális rettegés, irtózás a melegektől, amely tudatlanságon alapul. Csak sokszor rosszul használjuk ezt a szót.

Csak mert ez is remek stigma. „Homofób.” Egyszerű véleménykülönbség miatt.

Persze. A melegek nem jobb emberek, mint a heterók. Minden csoportban vannak olyanok, akik stigmatizálják a másmilyeneket vagy azokat, akiknek más a véleménye. Ez egyébként tényleg nagy gond itthon: a viták a leggyakrabban valamilyen megbélyegzéssel érnek véget, vagy el sem indulnak. A békés egyet nem értés nagyon ritka, mintha nem lennének adottak a kulturális feltételei. Én örülök annak, hogy sokfélék vagyunk. Nem szeretem az agresszív eszméket, de ha nem veszek róluk tudomást, attól még léteznek. Tehát tudomást veszek róluk. A meleggyűlöletnek is az az alapja, hogy félnek az ismeretlentől, s ami idegen és ismeretlen, azt kiiktatandónak vélik a valóságból. Én senkit nem akarok kiiktatni. A kérdésre visszatérve: abból, ha valaki nem támogatja a melegházasság bevezetését, még nem következik, hogy homofób, vagy hogy meleggyűlölő az illető. 

Fura is lenne. Mit kezdenénk akkor a Dolce-Gabbana párossal, akik melegként ellenzik a házasság fogalmának átírását. Ők tehát nem akarnak jogegyenlőséget?

Más a véleményük. Ők úgy gondolják, én meg így. Nincs sok dolgom velük. A lényeg: nem ott kell meghúzni a határvonalat, hogy valaki heteró vagy meleg. Ugyanebből következik, hogy nem jó, ha különbséget tesz az állam azok között, akik mondjuk biológiailag képtelenek a gyerekvállalásra, mert meddők, vagy a döntésük alapján képtelenek a gyereknemzésre.

Hiszen épp ez a különbség. Ha valaki szabad akaratából azt választja, hogy hasonnemű társat választ, akkor lemond a saját gyerekről is. Nem jobb, ha van anya és apa is egy családban, meg vérrokonság?

Sokkal fontosabb, hogy a szülő fel tudja-e nevelni a gyereket vagy sem. Egy homoszexuális pár pedig lehet, hogy sokkal több életesélyt biztosít egy gyereknek, akinek nincsenek szülei, vagy lemondtak róla.

Miért lennének jobbak a meleg párok a heteró pároknál?

Nem mondom, hogy mindig így van, de előfordulhat ilyen eset. Ha pedig előfordulhat, akkor miért kell tiltani? Ha vannak olyan párok, akik alkalmatlanok a saját gyerekük nevelésére, márpedig vannak, miért kell kirekeszteni a családalapításból másokat csak azért, mert a saját nemükhöz vonzódnak?

Miért kirekesztés ez? A gyerek nem olyasvalami, ami mindenkinek „jár”, amihez mindenkinek joga van és az állam kell, hogy adjon egyet.

Azért kirekesztés, mert ha a heteró párok akarnak örökbe fogadni, ők megtehetik. És házasodhatnak, akkor is, ha egyébként nem tudnak, vagy eszük ágában sincs gyereket vállalni. Jogilag miért legyenek akkor kedvezményezett helyzetben? Itt bukik az érv, hogy a jövő generációk miatt adja az állam ezt a plusz kedvezményt. Nem azért adja.

Még ha akadnak is kivételek, akik kettesben is boldogok, a legtöbb házaspár azért tervez gyereket. 

Egy demokratikus társadalomnak az a fokmérője, hogy bár többségi elven működik, de a kisebbségeket, a kivételeket is elismeri és egyenlővé teszi. Ettől minőségi egy demokrácia. A testi sérülteket is ki lehetne zárni ennyi erővel egy csomó helyről. Ma tehát jogegyenlőtlenség van. A 5 for love üzenet azonban tényleg nem a melegházasságról szól. Arról is például, hogy a roma és nem roma közötti házasságot hogyan ítéli meg a környezet.

Honnan tudja, hogyan? Van erre mérése?

Vannak ismerőseim, akik ebben a cipőben járnak. Nem nagyon látsz roma és nem roma házasságot.

Elő kellene írni, hogy hány roma-nem roma pár kell? Ha több lenne, jobb lenne? Mégis miféle utópia a cél?

Pont ön volt utópisztikus, amikor az idén ideális helyzetet vázolt az anya, apa, gyerek felállással. Én azt mondom: minél kevesebb a társadalmi presszió, annál jobb. Idős a fiatallal összeállhat-e vagy sem? Ezek létező társadalmi beidegződések. Attól, hogy törvény nem tiltja, hogy egy hetvenéves nő összejöjjön egy húszéves pasival, annak a párnak igenis sokat árthat a társadalmi megítélés. Megnyomoríthatja a kapcsolatukat. Ez engem mind érdekel. Egyáltalán nem azért készítettem tehát a kampányt, mert a melegházasságot követelném. Még csak nincs is ilyen vágyam.

Hogy házasodjon?

Igen. Sőt, állandó párkapcsolatom sincs. Ez a probléma tehát nem személyes megfontolásból érdekel. 

Amikor egy elittársaság megmondja a társadalomnak, hogy mit kellene gondolnia, az nem ellenszenvet szül inkább? 

Minden oldalról megmondják. A politika arról szól, hogy megpróbálnak manipulálni.

Ön is manipulál tehát ezzel a kampánnyal? A kísérővideóra gondoltunk ugyanis, ahol hírességek osztják az észt a nyitottságról. 

Nincs itt észosztás. Ez egy geg. Vicc. Vagy tetszik valakinek, vagy nem. Büszke vagyok rá, hogy negyven olyan ember is részt vett a kérésemre klipben, akiket nagyra tartok. Ők értették a viccet, vették a lapot. Ők is úgy gondolják, hogy sokakat nem fogadnak el manapság. Ez szerintem nem politikai aktus. Még csak nem is mozgalmista. Szabadság, tolerancia, elfogadás, szeretet – ezekről szól, nem ideológiákról. 

Ez tipikusan a balos ideológia szótára.

Hogy nyitott legyen egy társadalom – számomra ez nem ideológiai kérdés. Számomra egyszerűen nincs ennél fontosabb üzenet. Benne van a lehetőség, hogy sokaknak nem tetszik, de ilyen vagyok és vállalom. 

Azok érzékenységére nem kell tekintettel lenni, akik szintén nem döntés következtében, hanem ösztönösen rosszul vannak a homoszexualitás látványától? 

Nem kell összezárni egy szobába ilyen embereket, de el lehet fordulni, ha valakit valami zavar. Mindenki viselkedjen úgy, amilyen. Erőszakot ne tegyen másokon az ember, de a saját karaktere szerint megnyilvánulni – ehhez mindenkinek joga van. Van egyébként olyan is, aki a testi fogyatékosoktól hányingert kap. 

A testi fogyatékos ember nem tud kezet növeszteni magának. Nem dönt.

Akkor mondhatom a hajléktalanokat. Van, aki tőlük is rosszul van. Ezek szerint vigyük el őket valahova messzire? 

Most egyenlőségjelet tesz a melegek és a hajléktalanok közé?

Kisebbség, csoport mindkettő. 

Biztos? Miért lenne csoport a melegeké?

A többség nézőpontjából ezek csoportok. A társadalom akként tekint rájuk. A fogyatékossággal élőkre, a cigányokra, a melegekre is. Az, hogy van-e közösségtudata az egyes embernek, az saját egyéni joga, ettől ez még így van. 

Ön az ország legismertebb stylistja. Mégis milyen hátrány érte a kisebbségi csoporthoz tartozás miatt? 

Ez nagyon cinikus. Az, hogy én a bántások ellenére is fölvállaltam magam és járom a saját utam, nem jelenti, hogy sokan mások is meg merik ezt tenni. 

Nem lehet, hogy egyszerűen nem szeretnék és magánügynek tartják?

Ez is cinikus. Ha nem csókolhatsz meg egy általad szeretett lényt a villamoson, mert félsz, hogy beszólnak, netán megütnek, azt nem lehet jó szívvel viselni, úgy, hogy hát én nem is szeretném, nem kell az nekem. Hogyne kellene! Az elfogadás pedig éppen arról szól, hogy nyugodtan megtehesse ezt bárki. Akinek esetleg nem tetszik, azt is elfogadom, csak beszólás helyett inkább forduljon el. Semmi másról nem szól ez az egész: csak a szeretetről.