„Az európai valóság, amelyet néhány évvel ezelőtt elképzeltünk, kámforrá vált, és az egészből nem maradt semmi, csak az európai gépezet és a rengeteg keserűség. Az euróövezet pénzügyminisztereinek megállapodás híján felfüggesztett tegnapi csúcsértekezlete után hajlamosak vagyunk hinni George Friedman amerikai geopolitikai sztárelemzőnek, aki szerint az uniós intézményrendszer olyan súlyos válságot él át, hogy vergődése (és lelkének kilehelése?) jó néhány évig eltart.
A »mi családunk«, vagyis az unió megoldóképessége a legfrissebb vezetői nyilatkozatok fényében valóban tragikusnak tűnik: hat év válságkezelés és öt hónap intenzív tárgyalássorozat után még mindig megoldatlan az unió népességének mindössze másfél (!) százalékát, és az euróövezet államadósságának 2,5 (!) százalékát érintő görög probléma rendezése. Ilyenkor joggal vetődhet fel a kérdés: mi lenne itt, ha egy ennél súlyosabb válsággal találná szembe magát az offshore-nagyherceg Jean-Claude Juncker vezette brüsszeli adminisztráció, a neoliberális tanokhoz körömszakadtáig ragaszkodó valutaalap, és a német–francia ellentét miatt bénult Európai Központi Bank? Az állítólag hatalmas »tűzerejű« európai mentőalapokkal együtt.”