Mi lesz, ha a Jobbik lesz kormányon?

"Mi lesz, ha a Jobbik lesz kormányon?" Simicska üti el a fideszes kerékpárosokat.

Nos, ha ez bekovetkezik, az katasztrofa lesz Magyarorszag szamara.

Itt a Jobbik dilemmája, ahogy én látom. Ahhoz, hogy kormányra kerüljenek, gyors népszerűségnövekedést kellene elérniük, és közben belső szervezeti fejlesztésekről is hírt kellene adniuk, amit ismételgetniük kellene sokszor, hogy az emberek lássák: lehetséges a kormányzás részükről, gőzerővel készülnek és hogy milyen lenne az. Nem elég, hogy "ott a program, olvasd el!". Viszont a gyors növekedéssel a párt jellege is változik, az új szavazók által (ez kétirányú hatás!), akiknek eltérő igényeik vannak az eddigi kialakult lojális szavazókhoz képest. Hiába mondja, hogy csak a stílus változott, a tartalom ugyanaz. Ha a stílus változik, azzal a tartalom is kell változzon, különben nem lesz egységes tartalom és forma. Hosszú távon pedig én nem áldoznám fel a lojális szavazóimat a gyors kormányra kerülés érdekében. De ha ők kikövetelik, arra már persze lehet mondani, hogy annak ez az ára.

(bemásoltírás)---------------------------------------------------------------- A BALFOUR NYILATKOZATRÓL Benjamin Freedman beszédei: Egy zsidó disszidens inti Amerikát. Írta: Benjamin H. Freedman Bevezető megjegyzés: Benjamin H. Freedman volt az egyik legérdekesebb és legizgalmasabb egyén a huszadik században. Freedman úr 1890-ben született és sikeres zsidó üzletember volt New York City-ben, egyik igazgató tulajdonosa volt a Woodbury Szappangyárnak. Szakított a szervezett zsidósággal az 1945-ös judeo-kommunista győzelem után és élete maradékát és nagy vagyonának jelentős részét, legalább 2.5 millió dollárt az Egyesült Államokat beborító zsidó zsarnokság fölfedésére. Freedman úr tudta hogy miről beszél, mert a zsidó szervezetek legmagasabb szintjein volt ismerős, amelyek célja hatalom nyerése volt a nemzet fölött. Freedman úr személyesen ismerte Bernard Baruchot, Samuel Untermyert, Woodrow Wilsont, Franklin Rooseveltet, Joseph Kennedyt, és John F.Kennedyt, és korunk sok mozgatóját és rázóját. Ezt a beszédét egy hazafias közönség előtt tartotta a Willard Hotelban Washington, D.C-ben, a Conde McGinley féle hazafias újság, a Common Sense rendezésében. Bár a beszéd rögtönzött volt és néhány jelentéktelen része már nem aktuális, Freedman úr alapvető üzenete számunkra, a nyugat figyelmeztetése aktuálisabb mint valaha. K.A.S. Itt az Egyesült Államokban a cionisták és vallási társaik teljesen irányítják a kormányunkat. Több okból, amelyek túl sokan vannak és túl komplikáltak ahhoz, hogy most taglaljuk őket, a cionisták és vallási társaik úgy uralják az Egyesült Államokat, mintha ők lennének az ország abszolút uralkodói. Most azt mondhatják, hogy ez az állítás nagyon széles, de hadd mutassam meg, mi történt, amíg aludtunk. Mi történt? 1914 nyarán kitört az első világháború. Kevés korombeli van itt, aki emlékezne rá. A háborúban az egyik oldalon Nagybritannia, Franciaország és Oroszország állt. A másik oldalon Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország. Két év alatt Németország megnyerte azt a háborút, nemcsak névlegesen, de ténylegesen. A német tengeralattjárók, amelyek meglepték a világot, elsöpörték a hajókat az Atlanti Óceánról. Nagybritannia katonáinak nem volt lőszere és csak egy heti élelmiszertartaléka - és aztán az éhhalál várt rájuk. A francia hadseregben akkor zendülés volt. A francia fiatalság virágjának 600 000 emberét vesztették el a Verduni csatában a Somme mellett. Az orosz hadsereg katonái sorozatosan szöktek el a frontról, nem akartak többet háborúzni, nem szerették a cárt. És az olasz hadsereg összeomlott. Német földön egy lövedék sem repült el. Egy ellenséges katona sem lépte át a német határt. És mégis Németország békét ajánlott Angliának. Olyan békefeltételeket ajánlottak Angliának, amelyet az ügyvédek 'status quo ante basis'-nak neveznek. Ez azt jelenti: ' hagyjuk abba a háborút és legyen minden úgy, ahogy a háború előtt volt'. Anglia 1916 nyarán ezt komolyan megfontolta. Nem volt más választásuk. Vagy elfogadja ezt a békeajánlatot, amelyet Németország nagylelkűen fölajánlott, vagy folytatja a háborút és elveszíti azt. Amíg ez zajlott, a németországi cionisták, akik a Keleteurópai cionistákat képviselték, a brit háborús kormánytanácshoz mentek, és - én rövid leszek, mert ez egy hosszú történet, de minden iratom megvan hogy be tudjam minden állításomat bizonyítani - azt mondták: 'Nézzenek ide. Önök meg tudják még nyerni ezt a háborút. Nem kell, hogy föladják. Nem kell elfogadni a német békeajánlatot. Meg tudják nyerni a háborút, ha az Egyesült Államok az önök szövetségeseként beszáll a háborúba'. Az Egyesült Államok akkor nem háborúzott. Fiatalok, frissek, gazdagok és hatalmasak voltunk. Azt mondták Angliának: 'Garantáljuk önöknek, hogy az Egyesült Államokat az önök szövetségeseként háborúba visszük, ha önök megígérik nekünk Palesztínát a háború megnyerése után'. Más szavakkal ezt a szerződést ajánlották: ' Bevonjuk az Egyesült Államokat az önök szövetségeseként. Ennek az ára Palesztína, miután önök legyőzték Németországot, Ausztria-Magyarországot és Törökországot'. Angliának annyi joga volt Palesztínát valakinek odaígérni, mint az Egyesült Államoknak Japánt Írországnak odaígérni valamilyen okból. Teljességgel abszurd, hogy Nagybritannia, akinek sem kapcsolatai, sem érdeklődése, sem jogai nem voltak azt, amit Palesztínának hívtak illetően, fölajánlja azt, mint egy állami érmét a cionistáknak fizetség gyanánt az Egyesült Államok hadbaviteléért. Mégis megtették az ígéretet 1916 októberében. És röviddel azután nem tudom, hányan emlékeznek itt rá - az Egyesült Államok, amely szinte teljesen németbarát volt, belépett Britannia szövetségeseként a háborúba. Azért mondom, hogy az Egyesült Államok szinte teljesen németbarát volt, mert az újságokat zsidók irányították, a bankárok zsidók voltak, minden média és tömegkommunikáció ebben az országban zsidó irányítás alatt volt. És ők, a zsidók németbarátok voltak. Azért voltak németbarátok, mert sokan Németországból jöttek, és szerették volna, ha Németország megveri a cárt. A zsidók nem szerették a cárt és nem akarták, hogy Oroszország megnyerje ezt a háborút. Ezek a német- zsidó bankárok, mint Kuhn-Loeb és más nagy bankok az Egyesült Államokban elutasították hogy Franciaországot vagy Angliát támogassák akár csak egy dollár erejéig is. Azt mondták: 'Ameddig Franciaország és Anglia Oroszország szövetségese, egy centet sem'. De öntötték a pénzt Németországba, harcoltak Németországgal Oroszország ellen, próbálták a cári rendszert megdönteni. Ugyanezek a zsidók, amikor lehetőséget láttak Palesztína megszerzésére, elmentek Angliába és megkötötték az említett szerződést. Azután minden megváltozott, mint amikor egy forgalomirányító lámpa pirosról zöldre kapcsol. Ugyanazok az újságok, amelyek azelőtt németbarátok voltak és arról írtak, hogy milyen nehézségei vannak Németországnak Nagybritannia legyőzésében kereskedelmi és más téren, hirtelen úgy találták, hogy a németek nem jók. Gazemberek. Hunok. Vöröskeresztes nővéreket lőnek le. Csecsemők kezeit vágják le. Nem jók. Röviddel azután Wilson úr hadat üzent Németországnak. A londoni cionisták telexeket küldtek az Egyesült Államokba Brandeis bíróhoz, ezt mondva: 'Menj, dolgozd meg Wilson elnököt. Megkapjuk Angliától,amit akarunk. Most dolgozd meg te Wilson elnököt, hogy az Egyesült Államok hadba lépjen'. Így lépett az Egyesült Államok be a háborúba.Más érdekünk nem volt erre. Nem volt több jogunk rá, mint arra, hogy ma éjjel a holdon legyünk ahelyett hogy itt ebben a teremben vagyunk. Semmi ok nem volt arra, hogy az első világháború a mi háborúnk legyen. Belehajszoltak minket, közönséges szóval bepaliztak bennünket, azért, hogy a világ cionistái megkaphassák Palesztínát. Ezt soha senki nem mondta el az Egyesült Államok népének. Sohasem tudták meg, hogy miért léptek be az első világháborúba. Miután beléptünk a háborúba, a cionisták Nagybritanniába mentek és azt mondták: 'mi teljesítettük részünket a szerződésből. Szeretnénk egy írást, amely megmutatja, hogy önök is betartják az alkut és odaadják nekünk Palesztínát a háború megnyerése után'. Nem tudták, hogy a háború még egy évig vagy tíz évig fog tartani. Így kigondoltak egy receptet. A recept egy levél formáját öltötte fel, amely egy igen rejtélyes nyelven íródott, úgy hogy a világ sokáig nem tudta, miről is van abban szó. És ezt Balfour nyilatkozatnak nevezték. A Balfour nyilatkozat csupán Nagybritannia ígérete arra, hogy megfizeti a cionistákat azért, hogy bevonták az Egyesült Államokat a háborúba. Így ez a nagy Balfour nyilatkozat amiről olyan sokat lehet hallani éppolyan hamis, mint egy három dolláros számla. Nem tudom, hogy tudnám ezt érthetőbben kifejezni. Itt kezdődött el minden baj. Az Egyesült Államok belépett a háborúba. Az Egyesült Államok szétmorzsolta Németországot. Tudják, mi történt. Amikor a háborúnak vége lett, és a németek elmentek a párizsi békekonferenciára 1919-ben, ott 117 zsidó volt, akik a zsidókat képviselték, vezetőjük Bernard Baruch volt. Én is ott voltam, tudnom kell. Mi történt ott? A zsidók azon a békekonferencián, amikor feldarabolták Németországot, és Európát azok között a nemzetek között parcellázták föl, akik jogot formáltak Európa bizonyos részeire, azt mondták: 'És mi van a nekünk megígért Palesztínával?'. És először hozták a németek tudomására a Balfour nyilatkozatot. Így a németek először fogták föl: 'Ó, így működött a játék! Ezért lépett be az Egyesült Államok a háborúba'. A németek először is észrevették, hogy legyőzték őket, szenvedtek a hatalmas jóvátételi fizetések súlya alatt, amelyet rájuk kényszerítettek, mert a cionisták minden áron Palesztínát akarták. Ez egy másik érdekes tényt hoz elő. Amikor a németek észrevették ezt, természetesen rossz néven vették. Addig a zsidóknak jobb dolguk volt Németországban, mint bárhol máshol a világon. Ott volt Rathenau úr, aki százszor olyan fontos volt az iparban és a banküzletekben, mint itt Bernard Baruch. Ott volt Balin úr, aki a nagy gőzhajószállítócégek tulajdonosa volt, az Északnémet Lloydé és a Hamburg-Amerikai vonalaké. Ott volt Bleichroder úr, a Hohenzollern család bankára. A hamburgi Warburgok a nagy kereskedőbankárok- a világ legnagyobbjai. A zsidók jó munkát végeztek Németországban. Nem kétséges. A németek úgy érezték: 'Igen, eladtak bennünket.' Ezt az eladást egy elképzelt helyzettel lehet modellezni: Tegyük föl, hogy az Egyesült Államok harcban áll a Szovjetúnióval. És mi nyernénk. És azt mondanánk a Szovjetúniónak: 'Hagyjuk abba. Békefeltételeink szerint felejtsük el az egészet.' Hirtelen Vörös Kína belépne a háborúba a Szovjetúnió szövetségeseként. Háborúba lépésük miatt elvesztenénk a háborút. Megsemmisítő győzelmet aratnának fölöttünk olyan jóvátételi költségekkel, melyek magassága minden képzeletet túlhalad. Képzeljük el továbbá, hogy az itt élő kínaiak, akikről azt gondoltuk, hogy hű állampolgárok a mi oldalunkon, adtak el bennünket a Szovjetúniónak és általuk lépett be Vörös Kína ellenünk a háborúba. Hogyan gondolkodnánk akkor itt az Egyesült Államokban a kínaiakról? Nem hiszem, hogy egy is közülük ki merne jönni az utcára. Nem lenne elég megfelelő lámpaoszlop a számukra. Képzeljék el, hogy hogyan éreznénk akkor. Nos, így éreztek a németek a zsidókkal szemben. Olyan rendesek voltak velük: 1905-ben, amikor az első kommunista forradalom Oroszországban megbukott, és a zsidóknak kifelé kellett tülekedni Oroszországból, mind Németországba ment. És Németország menedéket adott nekik. És nagyon tisztességesen bántak velük. És itt eladták Németországot egy okból, mert Palesztínára vágytak mint egy úgynevezett zsidó központra. Nahum Sokolow, és a többi nagy név és nagy vezető, akiknek nevét a cionizmussal kapcsolatban ma hallani lehet, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben, 1922-ben és 1923-ban minden újságban azt írta - és a sajtó tele volt ilyen állításokkal - hogy a zsidóellenes érzés Németországban azzal kapcsolatos, hogy a németek észrevették, hogy a háborús vereséget a zsidók közbeavatkozása eredményezte, amikor az Egyesült Államokat bevonták a háborúba. Maguk a zsidók vallották ezt be. Nem úgy volt, hogy 1919-ben a németek észrevették, hogy egy pohár zsidóvér jobban ízlik, mint a coca-cola, vagy a müncheni sör. Nem volt vallási érzésről szó. Nem volt ellenérzés azokkal az emberekkel szemben vallásuk miatt. Politikai érzések voltak. Gazdaságiak. Minden, csak nem vallási. Senki sem törődött azzal Németországban, hogy egy zsidó hazament, lehúzta a redőnyt és utána 'Shema' Yisroel'-t vagy 'Atyánk'-at mondott-e. Senki sem törődött ezzel jobban Németországban, mint az Egyesült Államokban. A Németországban később kifejlődött érzésnek egy dologhoz volt köze: A németek a zsidókat tartották felelősnek elsöprő vereségükért. Az első világháború olyan okokból lett Németországellenes, amiért a németek nem felelősek. Nem voltak semmiben sem hibásak. Csak abban, hogy sikeresek voltak. Egy nagy flottát építettek föl. Világkereskedelmet. Emlékezzünk vissza arra, hogy Németország a francia forradalom idején 300 kis városállamból állt, hercegségek, grófságok, stb... 300 kis független politikai egység.És Napóleon és Bismarck ideje között egy állammá állt össze. És 50 éven belül a világ egyik nagy ereje lett. Flottájuk fölvette a versenyt Nagybritanniáéval, üzleteik világszerte ismertek voltak, termékeik konkurenciaképesek voltak és jó minőségűek. Mi történt ennek eredményeként? Anglia, Franciaország és Oroszország arra szövetkeztek, hogy megverik Németországot. A világ egy történésze sem tudja az okát, hogy miért határozte el az a három ország, hogy Németországot lesöprik a térképről politikailag. Amikor Németország észrevette, hogy vereségéért a zsidók voltak felelősek, ezt rossz néven vette. De egy zsidó haja szála sem görbült. Egy hajaszála sem. Tansil professzor a Georgetown egyetemről, aki a State Department titkos papírjait elolvasta, írt egy könyvet, és idézett egy State Department iratból, amelyet Hugo Schoenfelt, egy zsidó írt, akit Cordell Hull küldött Európába 1933-ban, hogy megvizsgálja az úgynevezett táborokat a politikai foglyoknak, és abban az áll, hogy jó állapotban találta őket. Kitűnően néztek ki, mindenkivel jól bántak. És tele voltak kommunistákkal. Sok zsidó volt közöttük, mert akkoriban Európában a kommunisták 98 százalékát zsidók tették ki. Néhány pap is volt ott, miniszterek szakszervezeti vezetők, szabadkőművesek, és mások, akiknek nemzetközi kapcsolatai voltak. Egy kis háttérinformáció: 1918-1919 -ben kommunisták vették át Bajorországban az uralmat rövid időre. Rosa Luxemburg, Karl Liebknecht és egy csoport más zsidó uralkodott három napig. Amikor a császár befejezte a háborút, Hollandiába menekült mert attól félt, hogy a kommunisták szerzik meg az uralmat Németországban ahogy Oroszországban és ugyanaz lesz a sorsa, mint a cárnak. Így Hollandiába menekült, hogy biztonságban legyen. Miután megszűnt a kommunista veszély Németországban, a zsidók még mindig azon fáradoztak, hogy visszakapják előző státuszukat, és a németeknek küzdeniük kellett ellenük de anélkül, hogy hajuk szálát is meggörbítették volna. Úgy harcoltak ellenük, ahogy a prohibícionisták harcoltak itt azok ellen, akiknél alkoholt találtak. Abban az időben 80 és 90 millió közötti számú német volt és csak 460 000 zsidó. Németországnak lakosságának kb. fél százaléka volt zsidó. És mégis ők irányították a sajtót és az ipar nagy részét, mert nekik volt olcsó hitelük és mert a pénz elértéktelenedett, és gyakorlatilag mindent fölvásároltak. A zsidók titokban akarták tartani ezt a tényt. Nem akarták, hogy a világ megértse, hogy elárulták Németországot és hogy a németek nehezteltek emiatt. A németek megfelelő elbánásban részesítették a zsidókat. Mondhatnám, diszkriminálták őket ahol csak tudták. Elkerülték őket. Ugyanúgy, ahogy mi kerülnénk el a kínaiakat, négereket, a katolikusokat vagy bárkit ebben az országban, aki elárult minket az ellenségnek és ezzel vereségünket okozta. Egy idő múlva a világ zsidói Amszterdamban találkoztak. 1933 júliusában a világ minden országából jöttek zsidók erre a konferenciára. Azt mondták Németországnak: 'Kidobjátok Hitlert és minden zsidót visszavesztek előző állásába attól függetlenül, hogy kommunista-e. Így nem bánhatsz velünk. És mi, a világ zsidói ultimátumot adunk nektek'. Elképzelhetik, hogy mit mondtak nekik a németek. És mit tettek a zsidók? 1933-ban, amikor Németország visszautasította, hogy megadja magát a zsidók amszterdami világkonferenciájának, a konferenciát feloszlatták és Samuel Untermyer úr, aki az amerikai küldöttség vezetője és az egész konferencia elnöke volt, visszajött az Egyesült Államokba, a hajóról a Columbia Broadcasting System stúdióiba ment és egy országos rádióbeszédet tartott, amelynek a következő volt a lényege: 'A világ zsidói most Szent Háborút üzennek Németországnak. Szent harcba lépünk a németek ellen. A megadásukig éheztetjük őket. Világszerte bojkottot hívunk föl ellenük. Ez tönkre fogja tenni őket, mert függőben vanak exportüzletüktől.' Tény, hogy Németország élelmiszerfogyasztásának kétharmadát importáni kellett és az csak exportáruk ellenében volt megtehető. Így ha Németország nem tudott exportálni, éhen halt. Nem volt több élelme, mint ami a lakosság egyharmadának elég volt. Ebben a nyilatkozatban, ami a kezemben van és amelyet a New York Times 1933 augusztus 7-én tett közzé, Samuel Untermyer úr arcátlanul azt állította, hogy: 'Ez a bojkott a mi eszközünk az önvédelemre. Roosevelt elnök javasolta használatát a Nemzeti felújítási hatóságnál.',ahol arról volt szó, ha valaki még emlékszik rá, hogy mindenkit bojkottálni kell, aki nem követi az New Deal-ben lefektetett szabályokat, és amelyet a legfelső bíróság az alkotmány megkerülésével hozott. De a világ zsidói Németország ellen hirdettek bojkottot, és az olyan hatásos volt, hogy a világ egyetlen üzletében sem lehetett egy tárgyat sem találni, amelyen a 'made in Germany' felirat lett volna. A Woolworth áruházak egyik vezetője azt mondta nekem, hogy millió dollár értékű porcellánedényeket és evőeszközöket kellett a folyóba dobniuk, mert ha valaki csak egy tárgyat talált, amelyen a 'made in Germany' felirat volt, akkor őrők álltak az üzlet elé 'Hitler' és 'gyilkos' táblákkal és hasonlókkal, olyasmi, mint a mai 'sit in' tüntetések, amelyek délen folynak. Egy Macy nevű cégnél, amely egy Strauss nevű zsidó család tulajdona, női harisnyát találtak Chemnitzből, amelyen a 'made in Germany' felirat volt. Ezek pamutharisnyák voltak, és már legalább húsz éve voltak ott, mert én a női lábakat sok éve figyelem és már régóta látok rajtuk pamutharisnyákat. Láttam, hogy Macy's-t bojkottálták, emberek százai vonultak az üzlet előtt 'Hitleristák' , 'gyilkosok' és hasonló táblákkal. Addig egy zsidó haja szála sem görbült meg Németországban. Egy sem szenvedett, nem haltak éhen, nem voltak gyilkosságok, semmi sem volt. Természetesen a németek azt mondták: 'kik ezek az emberek, akik bojkottot hirdetnek ellenünk és kidobják embereinket a munkahelyükről, és iparunkat megállítják? Kik azok akik ezt teszik velünk?'. Természetesen nehezteltek emiatt. Horogkereszteket festettek a zsidó üzletekre. Miért menjen be egy német és adja pénzét annak a zsidó tulajdonosnak, aki a bojkott része volt, melynek célja a németek éhenhalása vagy maguk feladása a zsidóknak, akik meg akarták szabni, hogy ki legyen a miniszterelnökük vagy kancellárjuk? Ez nevetséges lett volna. A bojkott folytatódott egy ideig, amikor 1938-ban egy fiatal lengyel zsidó a Párizsi német követségen le nem lőtt egy német hivatalnokot, ami után a németek durvábbak lettek a Németországban élő zsidókkal szemben. És akkor kirakatokat törtek be és utcai harcok is voltak és hasonló dolgok. Nem szeretem az 'antiszemitizmus' szó használatát, mert értelmetlen szó, de önnek mondhat valamit, ezért most mégis használom. Az egyetlen ok, amiért Németországban bármilyen zsidóellenes érzés volt, az az volt, hogy az első világháborúért és a mostani bojkottért voltak felelősek. Végső soron a második világháborúért is felelősek voltak, mert ezek után elkerülhetetlen volt egy nyílt harc Németország és a zsidók között, hogy lássák, melyikük éli azt túl. Én éltem abban az időben Németországban és tudom, hogy a németek azt mondták, hogy Európa vagy keresztény vagy kommunista lesz és nincs közbenső lehetőség. És a németek úgy határoztak, hogy megpróbálják kereszténynek megtartani, ha lehetséges. És elkezdtek újrafelfegyverkezni. 1933 novemberében az Egyesült Államok fölfedezte a Szovjetúniót. A Szovjetúnió nagyon megerősödött és Németország észrevette ezt. 'gyorsan kell megjelennünk, még mielőtt elég erősek vagyunk'. Ugyanet mondjuk ma ebben az országban, 'gyorsan kell megjelennünk, még mielőtt elég erősek vagyunk'. Kormányunk 83 vagy 84 milliárd dollárt költ honvédelemre. Honvédelemre, ki ellen? A 40 ezer kis Moszkvai zsidó ellen, akik Oroszország fölött uralkodnak és görbe utakon sok más ország fölött is a világon. Ez az ország most a harmadik világháború küszöbén áll, amelyből nem jöhetünk ki győztesként, ez meghaladja a képzeletemet. Tudom, hogy az atombombákat megatonnákban mérik. A megatonna egy millió tonna TNT-nek felel meg. Egy atombomba kapacitása 10 megatonna vagy 10 millió tonna TNT volt, amikor először fejlesztették ki. A mai atombombák kapacitása 200 megatonna, és csak a Jóisten tudja, hogy hány megatonna atomkapacitása van a Szovjetúniónak. Mivel állunk ma szemben? Ha elkezdünk egy világháborút, amely nukleáris háborúba torkollik, akkor kihal az emberiség. Miért lenne egy ilyen háború? Úgy lenne, mint a harmadik felvonás: Az első felvonás volt az első, a második felvonás a második és a harmadik felvonás a harmadik világháború lesz. A világ zsidói, a cionisták és vallási társaik mindenütt elhatározták, hogy újra az Egyesült Államokat használják arra, hogy segítsenek nekik Palesztína megszerzésében hogy ott legyen a világkormány. Ez úgy igaz, mint az, hogy most itt állok. Nem egyedül olvastam ezt, sokan mások is olvasták és ez világszerte tudott dolog. Mit fogunk tenni? Az élet, amit megment, az ön fiáé is lehet. Lehet, hogy fiaikat ma éjjel küldik abba a háborúba. És ön annyit sem tud róla mint 1916-ban arról, hogy a cionisták megegyeztek a brit hadügyi bizottsággal hogy fiaikat küldjék egy európai háborúba. Tudták ezt akkor? Senki sem tudta az Egyesült Államokban. Nem volt szabad tudniuk róla. Ki tudott róla? Wilson elnök. House tábornok. És más magasrangú kormánytisztviselők. Tudtam én ezt? Jól el tudtam képzelni, hogy mi folyik. Jó kapcsolatom volt az idősebb Henry Morgenthauval az 1912-es elnökválasztási kampány alkalmával, amikor Wilson elnököt jelölték és az irodában beszélgettünk. Én voltam id. Henry Morgenthau 'bizalmi embere', aki a gazdasági bizottság ügyvezető elnöke volt, és én vele és Rollo Wellsel, a kincstárnokkal álltam kapcsolatban. Így ott ültem ezeken a megbeszéléseken, ahol Wilson elnök ült az asztalfőn, és hallottam, ahogy dobolnak Wilson elnök agyán, hogy az adóbevétel egy részéből állítsák föl a szövetségi bankot, és hallottam, hogy hogyan befolyásolják a cionista mozgalom céljai szerint. Brandeis bíró és Wilson elnök olyan közel ültek egymáshoz, mint ez a két ujjam. Woodrow Wilson elnöknek olyan kevés fogalma volt arról , hogy mit kell határozni, mint egy ma született csecsemőnek. Így vittek minket az első világháborúba, amíg mindenki aludt. Odaküldték fiainkat, hogy lemészárolják őket. Miért? Hogy a zsidók megszerezzék Palesztínát 'világközpontjukként'. Úgy bolonddá tették önöket, hogy azt sem tudták, hogy mennek-e vagy jönnek. Egy bíró amikor az esküdteket utasítja, így beszél: 'Uraim, ha egy tanú egyetlen egyszer is hazudott, annak az egész vallomását figyelmen kívül hagyhatják.' Nem tudom, önök melyik államból vannak, de New York államban így oktatja a bíró ki az esküdteket. Ha az a tanú egyetlen hazugságot is mondott, hagyják figyelmen kívül a vallomását. Mik a tények a zsidókról? (Azért hívom őket zsidóknak, mert ezen a néven ismertek. Magam nem hívom őket zsidóknak. Én úgynevezett zsidóknak nevezem őket, mert tudom, hogy kicsodák). A Keleteurópai zsidók, akik a világ zsidóinak 92 százalékát teszik ki, eredetileg kazárok voltak. Egy harcos törzs volt akik Ázsia szívében éltek. Annyira harcos természetük volt, hogy az ázsiaiak Kelet Európába nyomták őket. Egy nagy, 800 000 négyzetmérföldnyi kazár királyságot alapítottak. Akkor Oroszország még nem létezett és sok Keleteurópai ország sem.A kazár királyság volt Európa legnagyobb országa - olyan erős és nagy, hogy amikor más uralkodók háborúba akartak menni, a kazárok 40 000 katonát tudtak nekik kölcsönözni. Ennyire nagyok és erősek voltak. Peniszimádók voltak, amely aljas dolog, de ebbe nem akarok részletesen belemenni. De ez volt a vallásuk és ez volt akkor sok pogánynak és barbárnak a vallása. A kazár király megelégelte birodalmának degenerációját, hogy elhatározta, hogy egyistenhitre tér - vagy a kereszténységre, vagy az iszlámra vagy a júdaizmusra, amelyet valójában talmudizmus. Az 'ecc, pecc kimehetsz' játékhoz hasonló módon döntött a júdaizmus mellett. Az lett az államvallás. Embereket küldött a Pumbeditai és Surai talmudiskolákba és rabbik ezreit hozta föl, zsinagógákat és iskolákat nyitott, és népe azzá lett, amit ma zsidóságnak hívunk. Egyetlen egynek sem volt őse a Szentföldön valaha is. Sem az Ótestamentum története szerint, sem az idők kezdete előtt. Egyiküknek sem! Ennek ellenére a keresztényekhez jönnek, és arra kérnek bennünket, hogy támogassuk hadicselekményeiket Palesztínában, mondván: ' Ti segíteni akarjátok Isten kiválasztott népét az Ígéret Földjének tulajdonbavételében, őseik honáéban, ugye? Ez keresztényi kötelességetek. Egyik fiunkat nektek adtuk, mint uratokat és üdvözítőtőket. Most vasárnaponként a templomba mentek és letérdeltek és egy zsidót imádtok. Mi zsidók vagyunk.' De ezek pogány kazárok, akik éppúgy fölvették hitüket, mint az írek tették. Nevetséges őket a 'Szentföld népének' nevezni, éppannyira, mint az 54 millió kínai moszlémot arabnak neveni. Mohamed csak 620-ban halt meg Krisztus előtt, és azóta 54 millió kínai fogadta el a moszlem vallást hitként. Kína 2000 mérföldre van Arábiától, Mekkától és Mohamed születési helyétől. Képzeljük el, hogy az 54 millió kínai elkezdi magát 'arabnak' nevezni. Azt mondanánk, hogy holdkórósak. Mindeki, aki elhiszi, hogy az az 54 millió kínai arab, őrült. Ők egy vallást fogadtak el sajátjuknak, melynek eredete Mekkában, Arábiában van. Ugyanaz mint az írek. Amikor az írek keresztények lettek, senki sem dobta őket az óceánba és vitte a Szentföldre mint egy új népcsoportot. Nem lettek más nép. Ugyanaz a nép maradtak, de fölvették a keresztény hitet mint vallást. Ezek kazárok, pogányok, ázsiaiak, turko-finnek egy mongoloid faj volt, akiket Ázsiából kelet Európába kényszerítettek. Mivel királyuk fölvette a talmudi vallást, nem volt más választásuk az ügyben. Ugyanúgy mint Spanyolországban: Ha a király katolikus volt, mindenki katolikus volt. Ha nem, el kellett hagynia Spanyolországot. Így a kazárok lettek azok, akiket ma zsidóknak nevezünk. Most képzeljük el, milyen ostoba volt a világ nagy keresztény országainak azt mondani: 'Erőnket és befolyásunkat arra használjuk, hogy visszavezessük Isten kiválasztott népét ősi hazájába, az Ígéret Földjére'. Létezik ennél nagyobb hazugság? Mivel ők irányítják az újságokat, a hetilapokat, a rádiót, a TV-t, a könyvkiadást, és mivel minisztereik ott vannak a parlamentben és a politikusok ugyanezt mesélik el, nem túl meglepő, hogy önök elhiszik ezt a hazugságot. Elhinnék azt is, hogy a fekete fehér, ha elég gyakran hallanák. Nem neveznék a feketét feketének többé- elkezdenék a feketét fehérnek hívni. És senki sem tehetne önöknek szemrehányást. Ez a történelem egyik nagy hazugsága. Ez minden baj forrása, amely a világra szállt. Tudja-e, hogy mit csinálnak a zsidók a vezeklés napján, amelyről azt hiszi, hogy olyan szent nekik? Egy voltam közülük. Nem hallomásból tudom. Nem azért vagyok itt, hogy valakit fölhecceljek. Azért vagyok itt, hogy tényekről beszéljek. Amikor a vezeklés napján bemegy a zsinagógába, feláll és elmond egy imát. Ez az egyetlen ima, amely alatt áll. Háromszor megismétel egy rövid imát, az ún. Kol Nidrét. Abban az imában szerződésre lép a Mindenhatóval, hogy minden eskü, fogadalom vagy ígéret, amelyet a következő tizenkét hónap alatt tesz, érvénytelen. Az eskü ne legyen eskü. A fogadalom ne legyen fogadalom. Az ígéret ne legyen ígéret. Ne legyen semmiféle hatásuk. Továbbá a Talmud azt tanítja, hogy bármikor tesz egy esküt, fogadalmat vagy ígéretet, ha visszaemlékszik a Kol Nidre imádságra amelyet a vezeklés napján elimádkozott, és nem kell teljesíteni azokat. Mennyire számíthat lojalitásukra? Annyira, amennyire a németek számíthattak 1916-ban. Ugyanaz alatt a végzet alatt szenvedünk mint Németország szenvedett és ugyanabból az okból.