Ulfkotte: Mindegy, mit csinál Magyarország, rossz a sajtója

 

A Hit Gyülekezete kiadója, a Patmos gondozásában jelent meg magyarul Udo Ulfkotte Megvásárolt újságírók című könyve. Ulfkotte rögtön az előszóban abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy az újságírók bizonyára drogokat fogyasztanak reggelente a szerkesztőségekben. Más magyarázata ugyanis nem lehet, hogy „teljesen elvesztették a kapcsolatukat a valósággal”. Vagyis dehogynem lehet, hiszen erről szól a könyv: arab olajsejkek, titkosszolgálatok, milliárdosok és amerikai lobbisták fizetnek rendszeresen luxusutakat az újságíróknak, hogy az érdekeiknek megfelelő cikkeket írjanak – állítja Ulfkotte, aki számos ismert kollégája mellett legelőször saját magát leplezi le.

 

Azt írja, hogy amíg 17 éven át a Frankfurter Allgemeine Zeitung külpolitikai újságírója volt, luxusutakat fizettek neki a Közel-Keleten, cserébe pedig jókat kellett az adott országról írnia. Sokat utazott német politikusokkal is külügyi utakon, ahol mindig a kezébe nyomtak egy mappát, amiben benne volt, hogy mit lehet írni. „Minél lustább és minél kevésbé kreatív valaki, annál jobb. Ha szolgaian a mappából dolgozik, akkor újra elhívják ilyen utakra, ha meg nem, akkor el lesz felejtve” – mondta. Ha viszont hajlandóságot mutat, akkor egyre jobb ajánlatok jönnek: egyre közelebb kerülhet a politikusokhoz és Amerika-barát nemzetközi szervezetekhez, mint a German Marshall Fund vagy az Aspen Institute. Ulfkotte Oklahoma államtól még díszpolgári címet is kapott, hogy rendszeresen jókat írjon Amerikáról.

 

Udo Ulfkotte leszögezte, hogy természetesen nem muszáj így cselekedni, és nincs konkrét cenzúra, de aki újabb meghívásokra számít, annak tanácsos így tennie. Arról is beszélt, hogy a német titkosszolgálatnak és külföldi titkosszolgálatoknak is dolgozott újságíróként: előfordult, hogy a titkosszolgálat helyette írt meg cikkeket, amik az ő neve alatt jelentek meg a FAZ-ban – ezzel az ember gyorsan zsarolhatóvá válik – tette hozzá.

 

 

Arra, hogy a dezinformálás érdekében megvásárolták az újságírókat, szerinte jó példát jelentenek a Magyarországról szóló nyugati médiajelentések. „Mindegy, hogy Magyarország mit csinál és mindegy, hogy jobb- vagy baloldali kormány van, mindig rossz a sajtója nyugaton” – mondta. Magyarországon például az emberek nem akarnak ukrajnai háborút és nem akarnak Oroszország ellen szankciókat. Mégis vannak szankciók, mert ez az amerikai szervezetek érdekében áll – fejtette ki.

 

Ulfkotte kiindulópontja egyébként szemlátomást az, hogy az újságírók hatalmas befolyással rendelkező valakik, akik félrevezetik a népet, és – itt jön logikai csavar – az újságírók dezinformáló tevékenysége miatt nem a nép akarata érvényesül. Azt sajnos nem fejtette ki, hogy ebben az esetben miért az újságírók hibájából vannak mondjuk az orosz szankciók, amikor erről Európa vezető politikusai döntöttek, nem a szerkesztőségek.

 

Magyarországgal kapcsolatban a kitiltási botrányról is kifejtette a véleményét: szerinte az azért pattanhatott ki, mert a médiában egyfolytában arról lehetett olvasni, hogy mennyire korruptak a magyar politikusok. Eközben viszont Ulfkotte szerint a jelenlegi és az ezt megelőző budapesti amerikai nagykövet is „korrupció” útján került a pozíciójába, úgy értve, hogy támogatták Obama elnöki kampányát. Ulfkotte a „magyarok szabadságszeretetét” is méltatta, ami szerinte rosszul jön most az Európai Egyesült Államok felé tendáló EU-ban. Példaként említette, hogy bizonyára nem lenne senkinek problémája a paksi bővítéssel, ha nem az oroszok csinálnák, hanem egy nyugati cég.

 

Ulfkotte azzal az instant bölcsességgel zárta a beszédét, hogy a pénz, a hatalom és a befolyás mozgatja a világot, és az újságírók is ennek rendelik alá magukat. Végül színpadiasan bocsánatot kért, amiért részt vett ebben a „disznóságban”.

 

 

Ulfkotte Soros Györgyöt is többször említi a könyvében, például azt írja róla, hogy az Open Society Foundation alapítványai különösen aktívak, ha arról van szó, hogy idegen kormányokat népfelkelések által kell megbuktatni. Nem csoda, hogy a magyar közönség rögtön Sorosról kérdezte Ulfkottét, aki kifejtette, hogy jól ismeri az ilyen milliárdosokat, neki is nem egyszer fizettek – bár Soros éppen nem. Abból, hogy Soros mibe fektet be, milyen szervezeteket támogat, Ulfkotte szerint egyértelmű, hogy Sorost csak a saját anyagi haszna érdekli.

 

A közönségből azt is megkérdezték, hogy mit gondol, lesz-e változás a német mainstream médiában. Ulfkotte szerint igen: az utóbbi három hónapban drasztikusan esik a legnagyobb print lapok olvasottsága, például a FAZ harminckilencezer olvasót veszített, és újságírókat kénytelenek elbocsátani a nagy lapok.

 

Mint mondta, az olvasók egyre kevésbé a neves lapokat keresik, helyettük egyre inkább azokat az újságírókat olvassák, akikről tudják, hogy megbízhatók és nem vették meg őket. Ezek az újságírók pedig meg tudnak élni az interneten, nincs szükségük a neves lapokra – fejtette ki. „Pár éven belül biztos nem lesz már akkora befolyásuk ezeknek a lapoknak, mint most – nem lesznek hajlandók fizetni értük az olvasók” – jósolta Ulfkotte.