Ulfkotte kiindulópontja egyébként szemlátomást az, hogy az újságírók hatalmas befolyással rendelkező valakik, akik félrevezetik a népet, és – itt jön logikai csavar – az újságírók dezinformáló tevékenysége miatt nem a nép akarata érvényesül. Azt sajnos nem fejtette ki, hogy ebben az esetben miért az újságírók hibájából vannak mondjuk az orosz szankciók, amikor erről Európa vezető politikusai döntöttek, nem a szerkesztőségek.
Magyarországgal kapcsolatban a kitiltási botrányról is kifejtette a véleményét: szerinte az azért pattanhatott ki, mert a médiában egyfolytában arról lehetett olvasni, hogy mennyire korruptak a magyar politikusok. Eközben viszont Ulfkotte szerint a jelenlegi és az ezt megelőző budapesti amerikai nagykövet is „korrupció” útján került a pozíciójába, úgy értve, hogy támogatták Obama elnöki kampányát. Ulfkotte a „magyarok szabadságszeretetét” is méltatta, ami szerinte rosszul jön most az Európai Egyesült Államok felé tendáló EU-ban. Példaként említette, hogy bizonyára nem lenne senkinek problémája a paksi bővítéssel, ha nem az oroszok csinálnák, hanem egy nyugati cég.