Doktorduett – így lett doktor Bárdos András és Máté Krisztina

Éppen három éve ébredt az ország először arra, hogy már nem Schmitt Pál az ország legfőbb közjogi méltósága. Emlékezetes: a 2010 és 2012 közötti köztársasági elnök a doktori dolgozatában a hvg.hu által kimutatott plágium miatt volt kénytelen megválni először a doktori címtől, majd a köztársaság élén elfoglalt pozíciójától is. Eleinte, 2012 januárjában Schmitt még azzal érvelt, hogy az eredeti szerzők nevét feltüntette a hvg.hu által megcincált dolgozat irodalomjegyzékében, ráadásul – mondta akkor – a korabeli szabályoknak és gyakorlatnak is megfelelt a dolgozata.

Schmitt Pálnak, úgy fest, igaza volt. Noha a doktorival nagyrészt nem rendelkező közvélemény a két kis betűnek – dr. – nagy jelentőséget tulajdonít, urambocsá` tudományos munkát feltételez egy-egy ilyen fokozat hátterében, a valóságban nem feltétlenül ez a helyzet. S nem csupán a kilencvenes évek elején (a Schmitt-dolgozat időszakában) volt divatban, hogy tudományos teljesítmény nélkül is doktori címet lehetett szerezni.

*

Bárdos-Máté doktorduó

Az ismert tévés műsorvezető páros, Bárdos András és Máté Krisztina doktorijának története tíz évvel későbbi: ők 2003-ban kaptak DLA-fokozatot a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájától. A nyilvánosság számára is elérhető dolgozatuk a Műsorvezetés a gyakorlatban címet viseli. Tudományosnak már ez sem láttatja magát, ahogy az alcím sem árul zsákbamacskát: Fejezetek egy kezdő rádiósoknak és televíziósoknak szóló kézikönyvből – factual-műsorok vezetéséhez. 

Egy tervezett, ám meg nem jelent újságíró-kézikönyv egyes fejezeteit olvashatjuk tehát mindösszesen – mellékletek nélkül – 93 oldalon. Ritkásan, nagy sorközzel, sok enterrel (szinte minden mondat új sorban kezdődik). Valóban kezdő újságíróknak, tévéseknek készült a mű: olyasmiket is megtudhatunk például a doktori dolgozatból, hogy sminkelni kell, amikor képernyőre megyünk. Mossunk hajat és még a körmünk is legyen ápolt ilyenkor - efféle ismeretekre is szert tehetett a tudós bíráló bizottság.

Még egy kis ízelítő a szerzőpáros által a doktoriban fontosnak szánt, kiemelt tudományos megállapításokból:

„Ami se nem érdekes, se nem fontos, nem hír.”
„Fontos! A hírt a véleménytől mindig el kell választani.”
„Fontos! A hírszerkesztés szakma, melynek szigorú szabályai vannak.”
„Fontos! A verseny - vagyis az érdekességre való törekvés - nem szabad, hogy elterelje figyelmünket a legfontosabb szabályról: Az igazat, a tiszta igazat és csakis az igazat!”
„A helyszíni tudósítás lényege a gyorsaság és a hitelesség, melyet a tudósító ottléte jelenít meg.”
„A legfontosabb: ne kerüljön adásba, vagy a felvételre semmi olyan, amit utólag megbánnánk!”
„Fontos: A hibát soha ne fogjuk másra!”

Az értekezés tézise sem volt túl bonyolult: az újságírás szakma és tanulható. Nagyjából ennyi.

Ezt igyekszik alátámasztani a dolgozat, amit ráadásul egyszerre ketten jegyeznek. Bárdos András és Máté Krisztina együtt írták, de a védés eredményeként nem d. Bárdos és r. Máté lettek: mindketten DLA-fokozatot kaptak végül, s dr. állhat a nevük előtt.

*

„Semmi gond a két szerző – egy dolgozat modellel”

Valóban lehetséges, hogy egy doktori dolgozatot ketten írnak? Netán hárman és négyen is lehet? Egy teljes doktorandusz-évfolyam is beadhat társszerzőként egyetlen dolgozatot?

Fura lenne, már csak azért is, mert a 2011-ben elfogadott nemzeti felsőoktatásról szóló törvény értelmező rendelkezései között azt olvassuk, hogy a doktori értekezés nem más, mint „a doktorjelölt által készített írásmű, alkotás vagy munka, amellyel a doktorjelölt – a doktori fokozatszerzési eljárás során – bizonyítja, hogy a fokozat követelményeihez mért tudományos feladat önálló megoldására képes”.

Létezik egy kormányrendelet is, amely a 387/2012-es számot viseli. Ez a doktori iskolákról, a doktori eljárások rendjéről és a habilitációról szól. A 14. § első bekezdésében ez áll:

„A doktori értekezés tézisfüzete az önálló tudományos munkásság, illetve az önálló művészeti alkotótevékenység eredményeit összefoglalóan mutatja be. Az eredményeket egységes, önmagában érthető rendszerben kell bemutatni, az új megállapításokat tételesen, a pályázó szakmai publikációira, illetve művészeti alkotásaira építve.”

Ma tehát nem lehetne egy dolgozattal két doktorandusznak is fokozatot szerezni - a mostani szabályozást persze nem kérhetjük számon egy 12 évvel ezelőtti dolgozaton. Csakhogy az akkor hatályos, 1993-as oktatási törvény is szabályozta valamelyest a doktori képzést és a fokozat megszerzését, mégpedig 23. fejezet 92. paragrafusában. 

E szerint a doktori fokozat megszerzésének feltétele „a fokozat követelményeihez mért tudományos feladat önálló megoldása; értekezés, alkotás bemutatása”, ám az is szerepel a törvényben, hogy a „doktori képzés és a fokozat odaítélésének részletes szabályait az egyetem doktori szabályzata állapítja meg”.

Minthogy a szaktárca, annak is a felsőoktatási államtitkársága nem illetékes az ügyben, ezért érdeklődésünkre ők is a Színház- és Filmművészeti Egyetemhez fordultak. Az egyetem válaszából az alábbiak derültek ki.

A két szerző-egy dolgozat összesen két apró mondatban említtetik a doktori védésről készült 2003. májusi jegyzőkönyvben. Vitray Tamás, a témavezető említi, hogy „pályamunkájuk közös, de megjelölik ezen belül, hogy az egyes fejezeteket ki készítette”, és „Értesüléseim szerint a bejelentést megvitatták és elfogadták az illetékesek”. Horvát János bírálatában pedig az a sor olvasható, hogy „Két személy írta a pályamunkát, és bár fejezeteik elválnak, mégis inkább közös munka érződik”. 

Kuti Edit, az SZFE tanulmányi osztályvezetője az egyetem tájékoztatása szerint úgy emlékszik, annak idején megkeresték a Magyar Akkreditációs Bizottságot, amelynek vezetője, a szervezetet főtitkárként egyébként mindmáig irányító Szántó Tibor állásfoglalást adott ki. Eszerint – így Kuti – semmi gond a két szerző-egy dolgozat modellel, ha mindvégig megállapítható, hogy melyik fejezetet ki írta.

Ez Bárdoséknál valóban megállapítható. A közös bevezető után 46 oldalt Bárdos jegyez, aztán 43 oldalt Máté Krisztina.

*

Bárdos András nem tud mit kezdeni a kérdéssel

A furcsa dolgozat ügyében megkerestük Bárdos Andrást is. A népszerű tévéstől és egyetemi tanártól azt kérdeztük, újraírná-e a doktoriját, ha kiderülne, hogy az, amit leadtak, a tudományossági feltételeknek nem tesz eleget. Bárdos nem tudott mit kezdeni a kérdéssel - amint mondta, már nem emlékszik, kinek az ötlete volt, hogy közös dolgozatot írjanak, de a bizottság elfogadta ezt a megoldást, meg is kapták a cum laude minősítést, a felvetés tehát értelmezhetetlen. 

Bárdosnak is igaza van. A doktori – főleg pedig a művészeti doktori, azaz DLA (Doctor of Liberal Arts) – fokozatszerzés annyira egyéni teljesítményre szabott, az azt vizsgáló eljárás, annak eredménye is annyira egyéni elbírálás kérdése, hogy az állam ma is csak azt mondja ki, hogy mit kell vizsgálni, a megfelelés/meg nem felelés kérdésében a döntést viszont a doktori iskola hozza. Ahogy a visszavonásról szólót is. A már idézett rendelet szerint:

„16. § ((10) A doktori fokozat a doktori tanács határozata alapján vonható vissza, amennyiben megállapításra kerül, hogy a doktori fokozat odaítélésének feltételei nem teljesültek.”

Mint megtudtuk, 2005-ben szigorítottak az SZFE doktori szabályzatán, s ma már aligha mehetne át a Bárdosék által írt DLA-dolgozat; ám az akkor érvényes, 2001-es szabályzat szerint, úgy fest, valóban belefért a kettős szerzőség. A doktori fokozat visszavonásától tehát nem kell tartania Bárdosnak és Máténak. Pedig egy ilyen döntés lavinát indíthatna el: a 2005-ig tartó gyakorlat teljes felülvizsgálatát.

A tudást persze nem csak egyetemi emberként, kutatóként, de a gyakorlatban is meg lehet szerezni: aligha vonatja kétségbe bárki, hogy Bárdos András és Máté Krisztina az ország talán legtapasztaltabb televíziós párosa, s egyáltalán nem probléma, ha Bárdos oktatja a televíziózás csínját-bínját az erre szakosodott egyetemi intézetben. Sőt.

Amint egy, a művészeti felsőoktatásban már akkor vezető tisztséget betöltő forrásunk fogalmaz, az adott időszakban egy másik művészeti felsőoktatási intézményben gyakorlatilag bárkinek adtak doktorit: „Néha szinte fájt, amikor hallgattam a védéseket”. Állítása szerint a cél nem volt más, mint hogy az egyetemi státuszhoz szükséges tanári kar rendelkezésre álljon. Bárdos is docens lett 2008-ban, később pedig a rektorhelyettességig vitte, ahogy a mai megbízott rektorhelyettes, Hegedűs D. Géza is 2003-ban szerzett fokozatot – az ő önéletrajzi ihletésű, izgalmas, ám tudományosnak cseppet sem látszó doktori dolgozata is olvasható az egyetem honlapján.

*

A 170 doktori iskola országa

A sokat támadott tavalyi törvénymódosítás, amely szerint többek között a Magyar Művészeti Akadémia is adhat egyetemi tanári pozíciót olyanoknak, akiknek nincs doktori fokozatuk, ám gyakorlati tudásuk megkérdőjelezhetetlen, éppen arra igyekezett megoldást kínálni, hogy ne komolytalan doktorikkal kelljen egyetemi tanárokká és vezetőkké válniuk az arra egyébként érdemeseknek.

Az egyetlen gond: Schmitt Pál esetében ugyanezek az érvek nem működtek három éve. Az egyéni sport- és sportdiplomáciai teljesítmény ott is adott volt, a korabeli gyakorlatnak megfelelően kapott fokozatot, a doktori tanács ott is elfogadta a védést – mégis búcsút inthetett a címnek.

Igaz, míg Schmittnél nagyon nyers és durva plágiumra derült fény, Bárdoséknál ilyesmiről vélhetőleg nincs szó. A tudósítás definícióját és alműfajait mondjuk aligha Máté Krisztina találta fel, s hogy ezek honnan kerültek a dolgozatba, annak lábjegyzetes hivatkozása kimaradt az írásműből, valamint megállapíthatatlan az is, hogy a felhasznált irodalmat hol és mennyire használta a páros – a dolgozatban nem jelölik, mely részeket vették át az irodalomjegyzékben feltüntetett könyvekből. (Emlékezetes: Schmitt is felsorolta az irodalomjegyzékben a művet, amelyből jelöletlenül idézett.) A könyvben szereplő, alapszintű médiatudás jó részét persze saját kútfőből is papírra vethette a már addigra is tapasztalt páros.

A lényeg nem Bárdosék dolgozata, hanem az a nehezen átlátható rendszer, amelyben a doktori iskolák mindmáig működnek. Miközben az országban 29 felsőoktatási intézmény van, az efféle iskolák és képzések számát szinte semmi sem korlátozza. Az elmúlt tíz évben 11 ezer doktorral lett gazdagabb a nemzet, s ötször ennyien vettek részt doktori képzésben. A 2007 és 2013 közötti adatok legalábbis azt mutatják, hogy a doktoranduszok 22 százaléka szerzett csak fokozatot. Jelenleg – egy tavaly őszi összesítés szerint –7224 doktorandusz van az országban, közülük 3840-en részesülnek állami ösztöndíjban. A többiek fizetik a teljes költséget a több mint 170 doktori iskola 200-nál is több képzésének egyikén.

Az áttekinthetetlen rendszer mindenesetre egyszerűsödhet a jövőben: a felsőoktatási államtitkárságon értesüléseink szerint komolyan gondolkodnak azon, hogy intézményenként csak egy doktori iskola működhessen a jövőben. Ha fokozatelvétel és -fosztások nem is, némi áttekintés vélhetőleg ráférne a felsőoktatás elvileg legelitebbnek szánt intézményeire.