Közmunkás Szakszervezet: A nyomor az, ami jobban teljesít

1. Ez egy nyíltan szoci ihletésű "szakszervezet". 2. A demagógia is ennek megfelelően dekódolandó...

Még a baloldali lapok komment szekciója is rajtuk röhög.

A közmunka programot eredetileg az „Út a munkába program” keretein belül hozták létre azzal a céllal, hogy egy köztes állomás legyen a munkanélküliség és a valódi munkaerőpiacra való kikerülés között. Tényleg állomás lett csak az a baj, hogy végső állomás. Ugyanazok jönnek vissza következő évben közmunkázni, akik előtte is ott dolgoztak, vagy még többen. De nagyon kevés azoknak a száma, akik kitudnak törni belőle. Sokan úgy vannak vele, hogy jó lesz ez az 50 ezer forint, minek menjek máshova dolgozni 80 ezerért, ha ott majd meg kell szakadni és hát a buszköltségre vagy benzinre úgy is elmegy a különbözet, ha nem helyben van a munkahely. Tehát így sokan már nem is keresnek igazi melót, beragadnak, elkényelmesednek a közmunkába. A fiatalok is. Így a versenyszféra helyett az adófizetők pénzéből eltartott közmunkások táborát bővítik. A havi 51 ezer forintból indulótékéjük nincs arra, hogy messzebb vállaljanak munkát. Gondolok itt arra, hogy például angliai munkavállaláshoz alsó hangon is 250-300 ezer forintos indulótőke szükséges. Köztudott és sokat ismételt tény, hogy a közfoglalkoztatásban résztvevőknek az iskolai végzettsége nagyon alacsony, továbbá többségében sem szakmával sem más a munkavállalásnál előnyt jelentő tudással sem rendelkeznek. Ezt ismerve drámainak tekinthető a kutatás azon megállapítása, hogy a közmunkában ellátott munkakörök képzettségi igénye jóval alatta maradt a résztvevők képzettségének, így még a meglévő tudás is erodálódik. Ez az állapot nem igazán segíti a nyílt munkaerőpiacra történő visszatalálást. A közfoglalkoztatás reintegrációs funkcióját elenyészőnek tartják a benne résztvevők, esetenként kifejezetten romboló hatásúnak vélik azt. A rendszeresnek tűnő és elérhető közfoglalkoztatás erősen visszavetette az álláskeresési aktivitást. A közfoglalkoztatottak meglátása szerint ameddig az egyéni mentális és életkörülményi problémáik megoldásához nem kapnak segítséget, esélyük sincsen a felkínált képzés sikeres elvégzésére és a közfoglalkoztatásban, majd a nyílt munkaerőpiacon történő munkába állásra, illetve az ott történő megkapaszkodásra. A közfoglalkoztatást szervezők véleménye szerint a közfoglalkoztatás leginkább költségkímélő munkaerőt biztosít a főleg állami foglalkoztatóknak, és a munkateszt egy leegyszerűsített változata (azaz, kiszűri a segélyezettek közül a dolgozni akarókat). A közfoglalkoztatással megszerezhető szabad forrásokat a települési önkormányzatok a településen régóta halogatott feladataik elvégzésére igyekeznek kihasználni. Ilyen ellenérdekeltség mellett erősen közfoglalkoztató függő, hogy mennyire partnerek a közmunkások elsődleges munkaerőpiacra való visszatérítésében. Jellemzőbb a közmunkások „lefölözése”, és ezáltal a jól használható munkaerő (főleg szakmunkások) olyan segély-közmunka-segély spirálba kényszerítése, amelyből alig van kivezető út. A közfoglalkoztatás szegénységenyhítő hatásával kapcsolatosan alacsony a szervezők egyetértése. A közfoglalkoztatást szervező kulcspozíciót betöltő munkatársak több mint felének nincsen megfelelő képesítése a feladat ellátásához. Feltehetőleg ez is hozzájárul ahhoz, hogy nem igazán teljesül a közmunka értéktermelő jellegével kapcsolatos politikai elvárás. A közmunka értékelése sem megoldott, a megtermelt érték felhasználása nem szabályozott és nem átlátható. A startmunka mintaprogramok mezőgazdasági termelői tevékenysége az esetek nagy részében gazdasági mércével mérve nagyon rossz hatékonyságúak. A termékek nem piacképesek, viszont alkalmasak egy újraelosztás során helyi felhasználásra. Az egyéb, főleg közszolgáltatások elvégzését célzó közmunkánál még jobban hiányzik az “értékmérés” egy egyszerű mennyiségi szemléleten kívül. Nagyobb szakértelemmel, hosszabb távú programokkal, a közmunkások képzésével, megfelelő beruházásokkal hatékonyabb és fenntartható értékteremtő tevékenységeket lehetne kezdeményezni, de biztosan nem ilyen magas létszámmal. Ebben az esetben is figyelni kell azonban a közmunka helyi versenytorzító hatására, amely jelenleg kívül esik a döntéshozók és a helyi érdekeltek látókörén is. A rendelkezésre álló információk alapján a közmunkában résztvevők számának további bővítése nem tűnik ésszerűnek, viszont szükség lenne tevékenységük racionálisabb, mérhetőbb megszervezésére. Magyarország hagyományosan az EU tagállamok átlagánál kevesebbet (2011-ben alig több mint felét) fordítja szociális kiadásokra, s ezen belül is nagyon keveset költ a munkanélküliség kezelésére. A vélhetően növekvő ráfordítás az elmúlt néhány évben, azonban a ráfordítás módja egyelőre sok kívánni valót hagy maga után. A legfőbb gond, hogy nincsen érdekeltség a közmunkából való kivezetésre a nyílt munkaerő irányába még az erre alkalmas személyek esetében sem. A nyílt munkaerőpiacra történő beilleszkedés egyéb eszközeinek szerepét – képzés, hosszabb támogatott munkakeresési időtartam – vissza kellene állítani. Szerintem a közmunkára szükség van, hiszen a közmunkások többsége is elfogadja, de értékteremtőbb melót kellene nekik találni. Gondolok itt arra, hogy például az önkormányzati földeken dolgozni, termelni stb. Néhány településeken van erre is példa. Gusztustalannak tartom azt, amikor diplomával rendelkező tanítónőt közmunkában foglalkoztatnak az iskolában. Ismerek ilyet nem egyet. Vagy azt is elítélem, amikor közalkalmazotti állást szüntettek meg és helyébe közmunkást vesznek fel, vagy a volt közalkalmazottat foglalkoztatják a továbbiakban közmunkában. Az állam így akar spórolni, hogy elveszi ezektől az emberektől azt a plusz 40-50 ezer forintot és kevesebb szabadság jár nekik. A kormány persze büszkén mutatja, a foglalkoztatási statisztikákat, hogy mennyien dolgoznak Magyarországon. Azzal már nem dicsekszik, hogy a közmunkásokra nem vonatkozik a munka törvénykönyve, és a bérük nem éri el a nettó minimálbért. De még a 67 ezer forintos nettó minimálbér is messze van a jelenlegi létminimumhoz, ami nettó 87 500 Ft. Ez az az összeg, ami Magyarországon minimum kellene ahhoz egy hónapban, hogy az ember viszonylag kitudja elégíteni az alapszükségleteit. Az se jó irány, hogy a településeken közmunkások készítik a járdákat valamint térkövezik a tereket. Ezeket vállalkozóknak kellene csinálni, akik legalább megadják a minimálbért a munkásaiknak. Tehát ezzel a vállalkozóktól és azok munkásaitól veszi el a munkát az állam, és ez országos szinten nem kedvez a gazdaságnak. Ezek a vállalkozók nem tudják felvenni a versenyt az állammal. A vállalkozó nem adhat 67 ezer forintnál kevesebbet munkásainak. Az állam viszont akkora bért ad a közmunkásoknak amennyit éppen törvénybe hoz. Jelenleg ez az összeg 51 és 52 ezer forint között van nettóban. De ezt nem lehet egész évre számolni, mert pár hónapra elküldik őket 22.800 Ft-os foglalkozás helyettesítő támogatásra. Így az átlaga egy évben havi 30 és 40 ezer forint között mozog. Szerintem a közmunkásoknak is megkellene kapniuk a nettó minimálbért és ugyanazok a szabályok vonatkozzanak rájuk mint minden más dolgozóra. Így talán a velük szembeni elvárás is magasabb lehetne. Orbán azt mondta tavaly, hogy ő a közmunkára a legbüszkébb az összes intézkedése közül, és hogy a közmunka az ma már presztízs. Hát én azt tanácsolom neki, hogy ezt vidéki lakossági fórumokon ne nagyon hangoztassa.  A másik baj, hogy a települések polgármesterei fokozatoan az élet halál urai lettek. Például zsarolhatják a közmunkásokat, hogy hova szavazzanak. Ha nem oda szavazol, ahova a polgármester mondja vagy nem szimpatizálsz vele, akkor veszélyben a foglalkoztatásod és így az egzisztenciád is. Több településen a titkos választójogot figyelmen kívül hagyva a szavazófülkén kívül, nyílvánosan szavaztattáka közmunkásokat, hogy a polgármesternek tetsző rublikába tegyék az X-et. Vannak azonban jó indulatú polgármesterek is , akik nem használják így ki ezt a helyzetet. A polgármester jóindulatától függ az is, hogy elengedi-e közmunkásait napszámba dolgozni vagy sem. Hiányoznak az alulról szerveződő valódi szakszervezetek, amelyek harcolnának a közmunkások érdekeiért, jogaiért. A közmunkások nem hoznak létre szakszervezetet, mert félnek megvédeni az érdekeiket, hiszen azzal az állásukat kockáztatnák, és így valódi érdekvédelem nélkül még jobban ki vannak szolgáltatva az államnak és a polgármestereknek. Ezért sajnos szakszervezetet csak felülről hoznak létre, nem pedig alulról. Végezetül még annyit, hogy nálunk soha nem fog összeomlani a jóléti állam, mert nálunk ilyen soha nem is volt és amíg Orbán Viktor a nemzetvezető, nem is lesz. Ő jólét helyett munkát ígér az embereknek. Igaz, azt sem tud adni. Mert a munka helyett bevezetett közmunka az állam szemszögéből csak egy kiadási tétel a költségvetésben, a társadalom számára meg olyan, mint a maszturbáció. Azzal, a különbséggel, hogy az adófizetők pénzéből fizetett önkielégítést valójában nem élvezi senki. A jelenlegi felállásban a szegénységben élők legfeljebb duzzoghatnak, azt úgyse hallja senki. Maximum majd akkor, ha a gyerekeiket eltartani képtelen közmunkások végső elkeseredésükben megélezik a kaszáikat, majd az éhezők tömegének kíséretében elindulnak a Parlament felé. Abban viszont már biztosan nem lesz köszönet. Ui.: A kormányzat taktikája nem ostoba, hanem gonosz. Ha nem lázadtok ellene, éhen fogtok dögölni.

Nagyon nem vagyok elégedett a kormányzással, de meghat,ahogy siratják a Féleszű-féle tejjel-mézzel Kánanánt, kolbászkerítést stb. P.s.: Simon Gábor küldött-e már szolidarizáló levelet a hős menetelőknek?