Nem szégyenkezem a budapesti akció miatt

„Miért pont ön jött? Feltette a kezét, amolyan önkéntesen?

Megbeszéltük, hogy engem küldenek, már csak azért is, mert ukrán vagyok. Világszerte sok helyen jelen vagyunk már, az efféle akciókról mindig nemzetközi Skype-konferenciákon döntünk. De mivel demokratikusan működünk, nincs megszabva az, hogy kinek mi a dolga.

(...)

A Femen fő célja, hogy a feminizmust népszerűsítse. Ennek a gondolatnak mi köze egy Orbán–Putyin-találkozóhoz? Úgy is kérdezhetném, mi szükség volt a tegnapi akcióra. Nem biztos, hogy az jutott róla eszünkbe, hogy a feminizmus menő dolog.

Miért, a diktatúra az?

De ennek mi köze a feminizmushoz?

Most a Femen ideológiájára kíváncsi, vagy a keddi akció mögöttire?

Leginkább a kettő kapcsolatára. Első ránézésre ugyanis ellentmondásos.

Szeretnénk megváltoztatani a világot, benne a nők szerepét és helyét, mert férfiak uralta társadalomban és kultúrában élünk. Egy ilyen patriarchális rendszerben a nők nem tudják, hogy milyen szabadnak lenni, és ennek a rituáléi (például: gyermekek a vezető karján) nélkül egy diktatúra sem tudna létezni. Ha ezeket a rituálékat le tudjuk bontani, akkor ez a diktatórikus rendszerekkel is sikerülhet. Budapesten is ezt akartuk megmutatni. A botrány nagyon fáj a patriarchális berendezkedéseknek, mert az egyszeri nő azt érezheti, hogy bár lehet, hogy nem támogat minket, az akcióinkkal viszont változásra késztethetjük. Mint amikor rádöbbentünk, hogy a Föld nem lapos.”