Dráma: csecsenekre lőttek a Putyin oldalán harcoló észak-koreai katonák, többen meghaltak
Az ukrán hírszerzés szerint az orosz–észak-koreai kombinált egységek egy nap alatt mintegy 200 katonát veszítettek.
Most viszonylag egységesnek tűnik ugyan a 28 tagország az orosz kérdést illetően, de ki tudja, mi lesz majd egy, öt vagy akár tíz múlva?
„A közös európai politika egyik rákfenéje az uniós külpolitika. Szinte reménytelen közös nevezőre hozni a 28 uniós tagország külpolitikai érdekeit még az orosz kérdésnél sokkal jelentéktelenebbnek tűnő témákban is. Időnként nehéz is követni az EU stratégiáját ebben a tekintetben. Miközben például Szerbia számára akár az uniós csatlakozás feltételeként is támaszthatják Koszovó elismerését, több uniós tagország, így Szlovákia, Románia, Spanyolország Görögország és Ciprus minden további nélkül megtehette, hogy mindmáig nem ismerte el a 2008-ban önállóvá vált köztársaság függetlenségét.
Most viszonylag egységesnek tűnik ugyan a 28 tagország az orosz kérdést illetően, de ki tudja, mi lesz majd egy, öt vagy akár tíz múlva? Oroszország erejét, befolyását nem szabad lebecsülni. Bár Moszkva rendkívüli módon megérzi a szankciók, illetve elsősorban az egyre alacsonyabb olajár gazdasági következményeit, Vlagyimir Putyin van annyira dölyfös személyiség, hogy támadásba lendül, ha úgy érzi, sarokba szorítják. Mihail Hodorkovszkij ellenzéki politikus, akit éveken ár börtönben tartottak fogva, figyelmeztetett a szankciókra épülő politika veszélyeire. Mint mondta, az orosz néplélek nem úgy működik, ahogy azt Brüsszel elképzeli. A romló életszínvonal miatt nem állnak át a Nyugat oldalára épp ellenkezőleg, még inkább támogatják Putyin expanziós politikáját.
De ez csak az egyik gond, az igazi veszély nem is feltétlenül Moszkvából, hanem az uniós tagországokból, illetve a csatlakozásra váró államokból érkezhet. Nemrégiben idéztük a moszkvai külpolitikai tanács dokumentumát, amelyben kifejezetten stratégiai célként határozták meg: azokkal az országokkal, amelyekhez Oroszországot hagyományosan jó kapcsolatok fűzik, nemcsak az árucsere forgalom növelésére kell törekedni, hanem drága infrastrukturális beruházásokat is kell kezdeményezni, »költeni kell az emberekre«, azokra, akik a Nyugattal szemben Oroszországra, mint »alternatív világhatalomra« tekintenek. Más szóval a Kreml stratégiája az orosz befolyás növelése Európában.”