Bizonyította Orbán Viktor, milyen fából faragták – a többi Netanjahun múlik
Az izraeli miniszterelnök ellen csütörtökön adott ki elfogatóparancsot a Nemzetközi Törvényszék.
Nincs ma köztünk járó álruhás király, sőt inkább olyan király van, aki azoknak a fejét készül levágni, akik a bírók parancsát nem teljesítik. A szegényekre, a munka után vagy éppen munka nélkül csellengőkre rossz idők járnak.
„Az Orbán-rendszer célja világos: elvenni a munkavállalóktól a szabad álláskeresés lehetőségét, a biztonságot, hiszen az újabb állás megtalálásának idejére adott megélhetési biztonságot szolgálja az Európa és a fejlett, civilizált világ valamennyi országának munkapiacán működő intézmény: a munkanélküli segély. Ezt a korábbi munkajövedelem 60–70 százalékában megszabott álláskeresési támogatást – mint biztosítás keretében folyósított járadékot – nyújtják a civilizált országok államai a korábbi munkaviszonyától megvált vagy megválni kényszerülő dolgozó számára, hogy az újabb, megfelelő állást kereső dolgozónak és családjának a megélhetése ne attól függjön, hogy képes-e már másnap munkába állni, hogy ne kényszerüljön rá, hogy a képzettségének, a tapasztalatának, az anyagi igényeinek nem megfelelő állást fogadjon el. Az álláskeresési támogatás, illetve a jövedelempótló segély mellett ráadásul megszűnik az álláshelyek és állást keresők összehozásával, a munkáltatók és munkavállalók közvetítésével foglalkozó hivatal is, vagyis nem marad olyan hely, ahol regisztrálhatnák az álláskeresési szándékot vagy a munkavállaló iránti igényt. Ekkor megszűnik a munkavállalás és a munkahelyválasztás szabadsága. Valóban »Arbeit macht frei« – írhatja ki kapujára Orbán népállama, akarom mondani munkatársadalma. Ha ennek a közvetítői funkciónak a Belügyminisztérium lesz a letéteményese, akkor majd oda »vezénylik« a munkavállalót, ahol a vezénylő a foglalkoztatását a leghasznosabbnak véli. Ettől kezdve újra visszatérhet a közveszélyes munkakerülés, a KMK, amivel az elmúlt rendszer fenyegette és kényszerítette a munkavállalókat.
Most már csak annyi hibádzik, hogy a bírók valóban a falu vagy a város legnagyobb földesurai legyenek, akik a király által felkent strómanként kezelik a király vágóhídját, disznó- vagy éppen marhaistállóját. Ennek az új munkaközvetítői rendszernek köszönhetően legalább a’zemberek állatsorba emelkedhetnek: lehet nekik a cselédsoron olyan öltözőjük, mint a birkáknak az országnak bármelyik Csútjában.”