A szociáldemokrata politikus – aki az 1995-ös osztrák csatlakozáskor a bécsi kormány élén állt – úgy vélte, az Európai Unió folyamatos válságokkal küzd 2008 óta, s az állandó költségvetési kiigazítások csökkentették az unió polgárainak szociális biztonságát. Vranitzky az Európai Bizottság előző elnöke, José Manuel Barroso tízéves munkáját a pangás időszakának nevezte a kedd esti beszélgetésen. Egyúttal azonban kijelentette: nagy reményeket fűz a bizottság idén hivatalba lépett új elnökéhez, Jean-Claude Junckerhez. „Juncker és Martin Schulz (az Európai Parlament elnöke) olyan párost alkot, amely el tudja oszlatni az EU-val szembeni kételyeket” – kommentálta az osztrák gazdasági kamara felmérését, miszerint az osztrákok 67 százaléka az unióban képzeli el a jövőjét.
Az osztrák kancellári posztot 1986 és 1997 között betöltő Franz Vranitzky ugyanakkor nem tért ki a Juncker-bizottság elleni bizalmatlansági indítványra, amelyet a napokban nyújtottak be az Európai Parlamentben. Az eszmecserén részt vevő jelenlegi osztrák kancellár, a szintén szociáldemokrata Werner Faymann elismerte a kritikák jogosságát, de védelmébe vette az unió takarékossági intézkedéseit. Úgy nyilatkozott: az EU lépései megakadályozták, hogy a pénzügyi és gazdasági válság összeomláshoz vezessen, mint ahogy az az 1930-as években történt.
Reinhold Mitterlehner osztrák alkancellár pesszimistának értékelte Vranitzky szavait, és szintén megvédte a költségvetési intézkedéseket. Doris Bures, az osztrák törvényhozás képviselőházának elnöke kifejtette: a válság okozta munkanélküliség és a szociális igazságtalanság számos kétséget vetett fel, a nacionalista hangok újra megerősödtek. „Erre a válasz csak egy olyan erős Európa és egy erősebb parlament lehet, ahol nagyobb az átláthatóság és a beleszólás lehetősége” – fogalmazott. Ana Blatnik, az osztrák szövetségi tanács (a parlament felsőháza) elnöke elmondta: a közös Európa a szolidaritás és a béke kiváló eszméjét testesíti meg. Az ukrán konfliktusra utalva kifejtette: a béke csak akkor tartható fenn, ha fennáll a szociális igazságosság, amely a belső stabilitás és a szolidaritás alapja.