Kertész Imre művét azonban e kitüntetéssel még nem kanonizálja a jobboldali kultúra, ahogy a Nobel-díj után sem kanonizálta, legfeljebb a központi irányelveket követve kevésbé gyalázzák majd.
„Kertész esszéiben, naplóiban szenvedélyes és éles bírálatot mondott társadalmi jelenségekről, személyekről egyaránt. Nagy íróhoz méltóan éles (néha provokatívan túlzó) megfigyeléseket tett. Kritikai megjegyzéseiből Schmidt mostani cikkében csak olyasmit idéz, ami a baloldal és a zsidók ellen szól, pedig ellenkező értelmű citátumokat éppúgy hozhatna. Schmidt ezáltal részben torzítja (finomabban fogalmazva: instrumentalizálja) Kertészt, ahogy torzképet vázolt a recepcióról, s ahogy a szoborral is részben hamis történelemképet vázolt az Orbán-kormány. E mostani kitüntetés is részben ezen a hamis üzeneten alapul, és hamis benyomást kelt. Azt a benyomást, mintha már megemésztették volna a vészkorszak és Kertész művének leckéjét. Pedig egyelőre inkább úgy tűnik, Magyarország kormányának rossz megítélésén hivatott javítani az elrontott holokauszt-emlékévben. Ahogy az Orbán vezette jobboldal a baloldal és a zsidók holokauszt-narratíváján igyekezett ütni az alkotmány preambulumával és a Szabadság téri szoborral, most Kertész kitüntetésével kompenzál, illetve szélsőjobbra üt.
Kertész élesen bírálta interjúiban az Orbán-féle nacionalista konzervativizmust, a horthyzmus folytatójaként láttatva azt. Kertész ugyanakkor radikális individualizmusa és hontalan zsidósága mellett kultúrkonzervatív-antikommunista, ez utóbbi egybevág Orbánék törekvéseivel. Évtizedes jobboldali Kertész-agyonhallgatás és -gyalázás után most lenyelik neki a bírálatot, mert kitüntetésének híre némileg visszabillenti a holokauszt-felelősséget relativizáló, diktatórikus törekvésű kormányról alkotott nemzetközi és hazai mérleget a közép felé.
A szélsőjobb hörög, a baloldal értetlenül áll vagy morog, a jobboldal learatja a politikai hasznot. Kertész pedig, talán mert régóta vágyott a hazai, jobboldali elismerésre, talán mert pedagógiailag hasznosnak tartja, talán mert már nincs ereje ellenállni, elfogadja a neki méltán járó díjat. Ezzel – vélheti, ha mérlegelt egyáltalán – esetleg bővül az Orbán-rendszer és a nemzet perspektívája is.”
Ki is ez a már megjelenésében is karakteres, titokzatos, az olvasót híresen hosszú mondataival megbabonázó szerző? Kísérletet teszünk a válaszadásra. Győrffy Ákos írása.
Felébredt a keresztény jobboldal az Egyesült Államokban: több tízezer Turning Point megalapításának szándékát jelentették be.
Köves Slomó szerint Bóka János személye reménykedésre ad okot.
Az amerikai elnök elárulta, posztumusz tünteti ki Charlie Kirköt.
Bognár György munkáját Ormai László-díjjal ismerték el.
Juhász Roland és Nikolics Nemanja nyomdokaiba lépett.
Menetel a Fradi.
Orbán Győzőné nyíltan és őszintén válaszolt a kérdésekre és azt sem titkolta, mit gondol a zebrákról.
