Korlátozni kezdik a menekültek támogatását Németországban
Háborog a német társadalom a kiadások láttán.
2013 nyarán menedékkérőket befogadó állomás nyílt Vámosszabadiban. A helyi önkormányzat és a falu lakói egy emberként tiltakoztak a döntés ellen, mára azonban egymás ellen fordultak – miközben a menekülteket befogadó állomás tovább működik. Utánajártunk, mi állhat a községet mélyen megosztó konfliktus mögött és hogy áll jelenleg a menekültügy helyzete Magyarországon. Riportunk.
Vámosszabadiban 2013-ban menedékkérőket befogadó állomást nyitott a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal. A falu először egy emberként állt ki a tábor ellen, aztán valami elromlott: az önkormányzat és a tábor ellen küzdő civil csoport belviszálya hónapok óta tart és már régen nem a menekülttáborról szól. Vihar egy pohár vízben, csepp a tengerben – mondhatnánk. Ritka azonban manapság az ehhez hasonló drámai politikai véleménynyilvánítás az enervált civil társadalom részéről.
Vajon tényleg mindenki elégedetlen az önkormányzat munkájával a nyugat-dunántúli faluban? Mi okozta valójában az indulatok elszabadulását Vámosszabadiban?
*
Község az ország szélén
Vámosszabadi másfél ezres település az ország szerencsésebbik végében. Győr-Moson-Sopron megyében egyre kevesebb a munkanélküli, a közeli Győrben pedig minden hónapra jut valami fejlesztés. Győr-Moson-Sopron láthatóan jól teljesít. A szlovák határ melletti Vámosszabadin például nemsokára egy pezsgőtabletta-gyár épül. A cég a menekülteket befogadó állomás miatt majdnem elállt a beruházástól, de most úgy tűnik, megépül a gyár, éppen a táborral átellenben.
A falu maga tipikusan agglomerációs település: a régi kockaházak mellett egyre több modern, szemrevaló családi ház sorakozik a kopott országút mellett. Ha nem állunk meg a polgármester hivatalánál, hanem tovább sétálva átkelünk a kis hídon, takarosan felújított régi parasztházakba botlunk. A házak egy jó részét abból a vagyonból építették a huszadik század elején, amelyet Amerikába kivándorolva gyűjtöttek össze a falubeliek. Ez egyébként ugyanaz a környék, ahol az a betöréssorozat történt, melynek semmi köze sem volt a táborhoz. Mint ahogy egyébként sokak szerint a falunak sincs sok köze hozzá.
2013 nyarán, amikor a falu közössége a sajtóból értesült a szomszédban létesítendő menekülttábor tervéről, még senki sem tudta, mi fog következni. A közösség épp túlesett a nagy árvíz rémületén, amely mindenki szerint közelebb hozta egymáshoz a falu lakóit. Miközben a polgárok a homokzsákokat pakolták, a Bevándorlási Hivatalt (BÁH) egy másik égető probléma foglalkoztatta: meredeken emelkedett a Magyarországon menedéket kérő külföldiek száma. A hivatalt 14 éve vezető Végh Zsuzsanna szerint nyár elején már egyértelmű volt, hogy szükség lesz egy újabb befogadóállomás nyitására.
Még akkor sem volt biztos, hogy Vámosszabadi lesz a helyszín, amikor a hír végigsöpört a helyi közvéleményen. Június 14-én, a megyei közgyűlésen ugyanis csak annyi hangzott el, hogy az egykori határállomás mellett álló szürke, kihasználatlan panelépület is szóba került mint az állomás helyszíne. A falu lakóit teljesen meglepte a hír: hatástanulmányokat követeltek a BÁH-tól. Nem értették, egyáltalán hogy merülhet fel a prosperáló falu neve.
Végh Zsuzsanna szerint irreális lett volna elvárni, hogy hosszú hatástanulmányokat készítsen a hivatal, miközben egyik napról a másikra ezrével érkeztek a menedékkérők. „Volt egy probléma, amit meg kellett oldani. Magyarországnak ez nemzetközi kötelessége” – jelenti ki határozottan. Az igazgatónő szerint a Vámosszabadi közelében fekvő egykori Duna Szálló épülete mellett végül az szólt, hogy a leggyorsabban és a legolcsóbban volt átalakítható erre a célra, valamint nem volt bent egy nagyváros szívében. És ami a legfontosabb: állami tulajdonban volt.
A polgármester-buktató panelház
Úgy tűnik, hogy a szürke panelépület - szebbik nevén Duna Szálló - nagyobb befolyással van a falu életére, mint azt egy szürke panelépületről gondolnánk. A 2006 óta üresen álló épület felvásárlása és hasznosítása ugyanis régóta napirenden van a falu életében. A mindentől meglepően messze fekvő ház a nyolcvanas évek elején épült Vámosszabadi határában, a szlovák határ mellett. Eredetileg a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerhez kapcsolódó alvízcsatorna kotrására érkezett jugoszláv munkások szállásaként működött 1981 és 1990 között, majd 2002-ig üresen állt. Ekkor felújították az épületet, és a Győr-likócsi 12. Légvédelmi Rakétadandár tiszti szállásaként működött 2006-ig.
2012 februárjában a képviselő-testület ülésén Müller Sándor képviselő a szálló ügyét olyan projektként említette, melyben hoztak egy döntést, mégsem történt semmi. Réti Csaba polgármester ekkor úgy reagált, hogy a Duna Szálló ügye minden nap terítéken van. 2012 májusában a győri Széchenyi Egyetem diákjai az önkormányzat felkérésére tervet dolgoztak ki a hat éve üresen álló épület hasznosítására. Pár hónap múlva azonban kiderült, hogy Réti Csaba polgármester a képviselő-testület és a jegyző tudta nélkül lemondott a falu elővásárlási jogáról.
A meglehetősen drámai augusztus 15-i ülésen a képviselő-testület egy része gazdálkodási visszaélések miatt felszólította a polgármestert a lemondásra. Több esetben is úgy tűnt, hogy Réti a képviselő-testület megkerülésével, esetleg határozott tiltása ellenére tett lépéseket bizonyos ügyekben, így például a Duna Szálló ügyében is. Az ülés alatt a polgármester több ellentmondásba is keveredett, majd hosszas vita után úgy döntött, írásban válaszol a kérdésekre. A következő ülésen már nem jelent meg: levélben jelentette be, hogy lemond.
A polgármester szerint nem volt pénzük a vásárlásra, és ezt a véleményét ma is fenntartja. „Bíróság elé kellett volna állnom” – mondja egyik beszélgetésünk során, mert szerinte később kiderült, hogy egyetlen hibája sem volt „olyan, amely megrengette volna az önkormányzatot”. Réti Csaba bíróság elé nem állt, az időközi választáson azonban újra indult, és ugyan szűk többséggel, de újra megválasztották polgármesternek.
2012 őszén a Honvédelmi Minisztérium 71 millió forintért, árverésen próbált túladni az épületen, sikertelenül. 2013-ban aztán újra terítékre került a szálló ügye: mivel a falu az önkormányzati adósságkonszolidációból – adósság hiányában – kimaradt, kárpótlásként kérték a szálló épületét. Erre azonban már nem került sor.
Kommunikáció, az nem volt
„Bizonyos szélsőséges gondolatoktól vezérelt emberek felkorbácsolták az indulatokat. Én még ilyen megnyilvánulásokkal nemigen találkoztam” – emlékezett vissza Végh Zsuzsanna a Vámosszabadiban tartott lakossági fórumra, melyen ő is részt vett. A zöld egyenpólóba öltözött falusiak valóban ellenségesen fogadták a BÁH igazgatónőjét. Nem voltak elégedettek a hivatal kommunikációjával.
„A Muppet-show zárófőcímét megidézve: kommunikáció, az nem volt. Egyetlen kérdésünkre sem tudtak – nemhogy megnyugtató, de semmiféle – választ adni” - mondja Buruzs István, a tábort ellenző civil csoport egyik hangadója. Pedig a videofelvétel alapján Végh Zsuzsanna tényleg igyekezett nyugodtan és részletesen válaszolni a kérdésekre. Nem segített a helyzetén, hogy a falu lakói csak a sajtóból értesültek a kormány terveiről, így becsapva érezték magukat. A hisztérikus hangulatban nem sok esély volt a higgadt párbeszédre.
A falu összefogással reagált: két félpályás útlezárással, majd élőláncos tüntetéssel és fáklyás felvonulással fejezték ki elégedetlenségüket Győrben. A formálódó civil csoport és az önkormányzat ekkor még teljes egyetértésben volt a menekülttábort illetően. Arra akarták felhívni a figyelmet, hogy a befogadóállomás Győr problémája is – ebben igazuk is lett. A tábor ellen három nap alatt kilencszáz aláírás gyűlt össze, a faluban működő vagy befektetni kívánó cégek sorra fejezték ki aggodalmukat a befogadó-állomás megnyitása miatt. A környező falvak polgármesterei levélben támogatták Vámosszabadi lakóit.
Hiába. A kormánydöntés értelmében 2013 augusztus ötödikén megnyílt az állomás. Hordós Tamás, a civil csoport egyik szóvivője szerint a belügyminiszter és a falu vegyes önkormányzati-civil küldöttségének találkozóján „egy kétoldalú deal köttetett, amit mindenki betartott”. A Belügyminisztérium négy állandóan járőröző rendőrautóval és egy kamerarendszer kiépítésének támogatásával igyekezett növelni a falusiak biztonságérzetét, míg a tiltakozók igyekeztek lecsillapítani a szélsőséges, xenofób, esetenként rasszista hangokat. A megállapodás szerint a befogadóállomás ideiglenesen nyílt meg: Pintér Sándor ígérete szerint a migrációs helyzet alakulásának függvényében 2014 márciusában felülvizsgálják az állomás szükségességét. A falu lélegzetét visszafojtva várta, mi fog történni.
Aztán nem történt semmi
„Megnyugodtak a kedélyek, mert nem történt semmi probléma a faluban” – mondta kérdésünkre Balogh Tibor, a falu plébánosa. Réti Csaba polgármester szerint a menedékkérők nem nagyon vehetőek észre a falu életében. Több telefonon megkeresett idősebb lakó a templomban találkozott a külföldiekkel, mivel négy-öt afrikai menedékkérő elkezdett misére járni. Hordós Tamás elismeri, hogy eddig nem volt probléma, de rögtön hozzá is teszi: „mi van, ha olyan emberek jönnek a táborba, akik nem ilyen nyugodtak? Ez nekem kockázat”.
Buruzs István nem ért egyet a plébánossal: „a prezentációban felsoroltuk, hogy az előre megjósolt konfliktusok mindegyikére sor került. Volt terménylopás, volt lökdösődés, volt majdnem-gázolás, volt folyamatos aggodalom”. A prezentáció tényleg rémisztő – ugyanakkor tényekkel alá nem támasztott – képet fest a menedékkérőkről: a kisebb lopások mellett Győrben történt késelésről, nemi erőszakról, valamint a Vámosszabadin megjelent kábítószer-használatról ejt szót szerzője. Kérdésünkre Buruzs István elmondja, hogy szerinte a rendőrség tudatosan titkolja el ezeket az eseteket, mivel nem akarnak „fegyvert” adni a kezükbe. A győri városi rendőrkapitányság szóvivője szerint nagy horderejű ügyekben fel sem merült a befogadóállomás lakóinak érintettsége, minden egyéb hír csak hangulatkeltés.
A polgármester szerint „erősödik az a vélemény a faluban, hogy még mindig jobb, ha így működik az épület, minthogy az enyészeté legyen”. Balogh Tibor plébános arról beszél: mára a falusiak többsége inkább elfogadja a tábort. Végh Zsuzsanna szerint „a faluban olyan a biztonsági helyzet, mint sehol máshol az országban”. Kérdezősködéseink során is leginkább semleges válaszokat kaptunk, így felmerült a kérdés, hogy egyáltalán hányan vannak azok, akik aktívan kitartanak a tábor mielőbbi bezárása mellett. „Teljes az egyetértés, hogy ez a tábor nem ide való. A tábor mellett szót emelők egyike sem vámosszabadi lakos, a kibicnek pedig – mint tudjuk – semmi sem drága” – állítja Buruzs István, az adatok azonban cáfolni látszanak a szavait.
„Nem fogunk létszámellenőrzést tartani”
Március 30-án Orbán Viktor választási nagygyűlést tartott a győri Széchényi téren. A befogadóállomás ellen küzdő csoport tagjai „ORBÁN VIKTOR valószínűleg BEJELENTI A MENEKÜLTTÁBOR BEZÁRÁSÁT?” címmel hirdettek demonstrációt a rendezvényre. A tüntetésen végül húsz, zöld pólót viselő tiltakozó jelent meg. Buruzs István a Facebook-csoportban így írt erről: „nem fogunk létszámellenőrzést tartani, pláne nem névsort olvasni. De számoljon el mindenki a saját lelkiismeretével. Ha csak mi, 15-20-an hangoskodunk, akkor hiába GONDOLJÁTOK ti is úgy, hogy igazunk van”.
A „Menekülttábor Vámosszabadin ? Köszönjük NEM kérjük !!!” Facebook-csoportnak 3649 tagja van. Ez lényegesen több, mint ahány lakója a falunak van, így akár rögtön gondolhatnánk, hogy minden vámosszabadi nagymama, nagypapa és kisgyerek is belépett a csoportba. A közösségi oldal gráfos keresőjének használatával azonban hamar kiderül, hogy a csoport tagjai között nincsenek nagy számban helyi lakosok. A 3649 tag között 204 olyat találunk, aki adatlapján vámosszabadi lakosnak vallotta magát. Ha figyelembe vesszük, hogy nem mindenki tölti ki pontosan ezt a sort és jóindulatúan megduplázzuk az adatot, akkor is alig több, mint a csoport tíz százaléka lenne helyi lakos. A közösségi oldal felhasználói között egyébként 360 vámosszabadi lakost találtunk.
Persze ez nem jelenti azt, hogy Vámosszabadi lakosai teljesen elégedettek lennének a fennálló helyzettel. A civil csoport olvadó támogatottságának hátterében inkább az önkormányzat és a csoport tavaly ősz óta durvuló konfliktusa állhat, mely a sosem látott egység után sosem látott megosztottságot hozott.
Repül a korsó sör
Tavaly nyáron Vámosszabadi tárgyalódelegációja az önkormányzat képviselőiből és a civil tiltakozás hangadóiból állt össze. A civilek az idő előrehaladtával viszont egyre inkább úgy érezték, hogy az önkormányzat, illetve annak egy része nem áll ki az eredeti célkitűzés mellett, mely szerint a tábort minél előbb be kell zárni.
2013 októberében aztán a hat fős képviselő-testület három tagja lemondott: fejlesztések elmaradása, a költségvetési fegyelem és a karizmatikus vezető hiánya mellett indokként említették, hogy 2012-ben Réti Csaba polgármester lemondott a később befogadóállomásként hasznosított épület elővásárlási jogáról, pedig erre nem lett volna hatásköre. A polgármester szerint az ellentétek 2-3 évre nyúlnak vissza. A testületben vele együtt négyen maradtak, így az továbbra is határozatképes.
Nagyjából ebben az időben indult el a Vámosszabadi Civil Kontroll Facebook-oldal. A befogadóállomást ellenző civil csoport néhány tagja úgy döntött, átnézik az elmúlt évek képviselő-testületi üléseinek jegyzőkönyveit, megvizsgálják a régóta húzódó befejezetlen ügyeket és a falu gazdálkodását. „Rádöbbentünk arra, hogy a mi választott képviselőink és a polgármester az utóbbi 3 évben valamit elcsesztek. Nem kicsit, nagyon!” – írták a Facebookon.
A polgármester szerint a csoport az önkormányzatot ugyan jó szándékkal, de „sokszor esetleg nem megfelelő stílusban” kritizálja, ugyanakkor szerinte ha történtek is hibák, azok korrekciója folyamatos. Hordós Tamás, a Vámosszabadi Civil Kontroll fő üzemeltetője azt mondta: „már nem csak a menekülttábor a fókusz, hanem az, hogy a falu fejlődjön. Igyekszünk nem valami ellen tiltakozni, hanem igyekszünk valami pozitív jövőképet megfogalmazni. Igyekszünk a negatív energiákat pozitívvá konvertálni”.
A csoport és a csonka-önkormányzat közötti feszült helyzetben a végső törést végül az okozta, hogy Réti Csaba polgármester és Kukorelli Norbert alpolgármester adományokat vittek be a befogadóállomásra. A polgármester visszaemlékezései szerint néhány falusi kereste meg azzal, hogy karácsonyi ajándékot juttatnának a befogadóállomás lakóinak. Végül pénzt adtak, ehhez hozzáadtak valamennyit a képviselő-testület tagjai, az összegből pedig gyümölcsöt és édességet vittek az állomáson lakó 4-5 gyereknek.
Hordós Tamás emberként egyetértett az akcióval, azonban úgy gondolja, az önkormányzat gyengítette a falu pozícióit némi önreklám kedvéért. Szerinte egy ilyen akció után az önkormányzat nem tudja hitelesen képviselni, hogy a falu be akarja záratni az állomást. Réti Csaba szerint Belügyminisztérium döntését ez nem fogja befolyásolni. Kukorelli Norbert úgy fogalmazott, hogy ők csak porszemek a gépezetben és nem rajtuk múlik, mi történik a táborral.
Az eset után végleg elszabadultak az indulatok mindkét oldalon. Kukorelli szerint pótcselekvés, amit a civil csoport csinál, miközben a csoport és a Civil Kontroll Facebook-oldalán ellenséges hangvételű írások jelentek meg az alpolgármesterről. A konfliktus tetőzéseként a már említett Fidesz-nagygyűlésen egyelőre tisztázatlan körülmények között, Buruzs István és Kukorelli Norbert vitája közben egy korsó sör az alpolgármesterre ömlött. A Pintér Sándor által megígért tárgyalásra már csak az önkormányzat tagjai mentek el 2014 márciusában.
Táborzárás helyett útfelújítás
Réti Csaba polgármester még a márciusi tárgyalás előtt beszélt arról, hogy hogyan hasznosíthatná a falu az épületet. Az elképzelés szerint 2-300 millió forintos beruházással az alsó szintre irodák és raktárak; az első emeletre olcsó, takarékoskodást lehetővé tevő lakások; a másodikra jó minőségű garzonok kerülnének. A harmadik szintet turistaszállóvá alakítanák át. Réti akkor úgy látta, hogy nem jók az esélyeik a tábor bezárására, de megerősítette, hogy ezt fogják kérni a belügyminisztertől.
Hordós Tamás a tárgyalásokat firtató kérdésünkre azt mondta, hogy esetleges negatív kimenetel esetén nem tudnak garanciát vállalni a lappangó indulatok féken tartására. A Jobbik erősödéséről is beszélt, amely aztán a parlamenti választáson konkrétan mérhető is lett. A befogadóállomás ügyét a politikai térben szinte egyedül tematizáló Jobbik megduplázta támogatottságát a faluban 2010-hez képest – a választók negyede szavazott a szélsőjobboldali pártra. Buruzs István nem akart fenyegetőzni, de emlékeztetett: a zöld pólók még megvannak, a falusiak készek az utcára vonulni, ha nem zár be a tábor márciusban.
A márciusi tárgyalásról kiadott önkormányzati tájékoztató szerint Vámosszabadi tárgyalódelegációja tényleg minden olyan érvet bevetett, aminek volt valami valós alapja a biztonságérzet csökkenésétől egészen addig, hogy a befogadóállomás körüli viták komoly megosztottságot okoztak a falu életében. Ezek alapján kérték a tábor bezárását. Pintér Sándor a migrációs helyzetre hivatkozva ezt a kérelmet elutasította, de ellentételezésként ígéretet tett az állami kezelésű Szabadi utca teljes felújítására. A tábor tehát a korábbi feltételek mellett üzemel tovább, a következő felülvizsgálatra októberben kerülhet sor.
A tárgyalás eredményének értékelése a korábbi narratíváknak megfelelően alakult mindkét oldalon: a polgármester és a civilek által főbűnösként kezelt alpolgármester szerint jó alkut kötöttek. A tábor bezárását szerintük jelen helyzetben nem tudták elérni, az útfelújítás pedig régóta időszerű lett volna. A civilek úgy gondolják, hogy az önkormányzat képviselői saját hibájukból gyenge pozícióból tárgyalva „eladták a falut” az útfelújításért cserébe.
Ami biztos, hogy a vámosszabadi lakosok egy része nem elégedett az önkormányzat munkájával, és hangadóik közül néhányan feltehetően indulni fognak az önkormányzati választáson. Az eddigi polgármester nem indul, így esetleg Kukorelli Norbert alpolgármester léphet fel „trónörökösként”. A Jobbik támogatottságának növekedése még akár egy, a szélsőjobboldali párthoz köthető polgármesterjelöltet is kitermelhet. A falusiak októberben majd eldöntik, ki nekik a szimpatikusabb. A megosztottságot hozó befogadóállomás addig biztosan marad.
***
Kik a menekültek pontosan?
A menekültügyről, migrációról szóló újságcikkek és a témában megszólaló politikusok gyakran keverik a témakörben használatos fogalmakat. Kezdésként rögtön érdemes lehatárolni, hogy Vámosszabadi kapcsán a menekültügyről beszélünk, így a hazánkba legálisan érkező harmadik országbéli (azaz EU-n kívüli) migránsok, vagy az EU-n belülről érkezők nem tartoznak ide. Így KSH adatai szerint hazánkban élő nagyjából 138 ezer külföldi állampolgárnak csak töredékrészét teszik ki a menekültek. Magyarország 1989-ben csatlakozott az ENSZ 1951-es menekültügyi egyezményéhez, így nemzetközi kötelessége a Magyarországra érkezett, hazájában üldözött külföldieket a megfelelő eljárás után befogadni.
Szintén gyakori a zavar a befogadóállomások lakóinak megnevezésében. Azt a hazánkba legálisan vagy illegálisan érkező külföldi állampolgárt, aki menedéket kér, menedékkérőnek nevezhetjük a menedékjogi eljárás végéig. A menedékkérelem pozitív elbírálása esetén három státuszt kaphat a kérelmező: az állam elismerheti menekültként, oltalmazottként, és befogadottként. Menedékes státuszt abban az esetben ad az állam, ha egyszerre nagyobb tömegben érkeznek menedékkérők. A különböző státuszok közötti különbséget részletesen tárgyalja a Magyar Helsinki Bizottság Menedék Magyarországon című kiadványa.
Hányan jönnek? És miért?
2013-ban 18.900 menedékkérő érkezett hazánkba, legtöbben Koszovóból, Pakisztánból és Afganisztánból. Az előző évek átlagához képest ez jelentős megugrás volt, 2012-ben 2157, 2011-ben 1693, 2010-ben 2104 menedékkérő érkezett. A hirtelen megugrás okai összetettek: egyrészről a különböző válságövezetek biztonsági helyzetének romlása (Afganisztán, Szíria), illetve egy jogszabályváltozás áll mögötte.
2012 őszén a strasbourgi emberi jogi bíróság két ízben is elmarasztalta Magyarországot: a bíróság szerint a magyar állam sértette három menedékkérő emberi jogait, mikor idegenrendészeti őrizetben tartották őket. Ezek az ítéletek egy régi problémára hívták fel a figyelmet: Magyarországon úgy kerültek menedékkérők tömegei hónapokra börtönszerű körülmények közé, hogy semmilyen bűncselekményt nem követtek el. Az Európai Bizottság is kritizálta ezt az eljárást és felvetette egy kötelezettségszegési eljárás indításának lehetőségét. A bírósági döntések folyományaként megváltozott a jogszabály 2013 január elsején, így a menedékkérők nem kerülhettek idegenrendészeti őrizetbe.
A jogszabályi liberalizáció a gyakorlatban azt jelentette, hogy a magyar határ vonzó célpont lett azoknak, akik Németországba, vagy más európai államba akartak eljutni illegálisan, mivel ha el is fogták őket a határon, pár nap alatt továbbindulhattak úti céljuk felé. 2013 júniusában aztán megint módosult a jogszabály: a Magyarország minden más uniós állam előtt bevezette a menekültügyi őrizet intézményét, mely alapján újra lehetőség nyílt a menedékkérők fogva tartására – igaz, elméletben csak végső lehetőségként. A területtel foglalkozó civil csoportok szerint azonban a hatóságok nem ebben a szellemben használják a jogszabály adta lehetőséget.
Vámosszabadi statisztikái
A vámosszabadi civil csoport szerint a falu melletti befogadóállomás „kihasználatlan és nincs rá szükség”. Végh Zsuzsanna elmondása szerint Magyarország jelenleg maximum 2000 menedékkérőt tud civilizált körülmények között elhelyezni. Ez a helyzet még rosszabb volt a vámosszabadi állomás megnyitása előtt. A menedékkérelmek megugró száma miatt tavaly megnyitották az egyébként más funkciókat szolgáló balassagyarmati, nyírbátori és kiskunhalasi intézményeket, megduplázták Bicske és Debrecen befogadóképességét, Nagyfán pedig egy ideiglenes sátortábort nyitottak.
A statisztikákból látszik, hogy a vámosszabadi táborban nagyon rövid ideig maradnak a bent lakók. 2014 áprilisában 121, májusban 164, júniusban 118 menedékjogi eljárást szüntettek meg azért, mert a kérelmező időközben távozott a nyílt táborból. A BÁH vezetője szerint ezek az adatok nem kiugróak, országosan 74% százalékos a lemorzsolódás: ennyien távoznak az országból az eljárás befejezése előtt. Végh szerint „a migránsok jelentős hányada nem menekült, hanem gazdasági migráns, és megpróbálták ezt a kiskaput [a 2013. januári jogszabályváltozást – a szerk.] is kihasználni arra, hogy bejussanak az EU valamelyik államába”.
Példaként talán leginkább a Koszovóból érkezetteket lehet említeni, akik legtöbbször Németország felé tartanak. 2013 első felében, tehát a menekültügyi őrizet bevezetése előtt a legtöbben innen jöttek, az őrizet bevezetése után csökkent a számuk. Végh Zsuzsanna hangsúlyozta, hogy a látható tendenciák ellenére minden egyes menedékkérelmet egyenként vizsgálnak meg. „A bevándorlási hivatal a menekültekért dolgozik. Ha nem adunk nemzetközi védelmet, akkor is egy emberről van szó” – fűzi hozzá a BÁH igazgatója.
Gyulai Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság programvezetője ugyanakkor elmondta, hogy a menedékkérők jelentős része olyan háborús övezetekből érkezik mint Szíria, Szomália vagy Afganisztán, sokan közülük súlyos sérelmek – kínzás, család elvesztése, bántalmazás, hosszas nélkülözés – túlélői. „Sokan valójában azért állnak tovább, mert itt egyszerűen semmi esélyük a boldogulásra, például még elismert menekültként sem hozhatják Magyarországra a veszélyben hátramaradt családjukat” – mondta a menekültügyi szakember. Ezzel a témával korábban mi is foglalkoztunk.
Egyéb írásaink a témában:
Családjukért aggódnak a hazánkba érkezett menekültek
Magyarország? Az mi? Változóban a menekültek integrációja
*
Az írás a Mathias Corvinus Collegium és a Cook Communications együttműködésében létrejött Komáromy Gábor-ösztöndíj keretében készült.