„Sarokba szorított patkányok!” – így fakadt ki az ukrán újoncokra egy toborzó
Nem egyszerű a vágóhídra küldeni embereket – erről beszélt Artem, a toborzótiszt a The Telegraph című lapnak, aki pontosan tudja, mennyire gyűlölik az emberek.
Először szólt európai kérdésekről az EP-választás – mondta Jürgen Habermas a budapesti sajtóbeszélgetésén, amire a Goethe Intézetben került sor május 30-án, pénteken. A világhírű, 85 éves neomarxista filozófus újra a több Európa és kevesebb nemzetállam elképzelés mellett tette le a garast. A nemzetállamok vs EU örök vitájáról szólva Habermas kijelentette: az elmúlt évtizedekben olyan mértékű gazdasági és társadalmi integráció zajlott le, hogy a nemzetek Európája elképzelés már nem találkozik a valósággal.
„Tény, hogy jobboldali populisták jutottak be az EP-be, polarizálódott az intézmény. De így kerül az utcára és a médiába az európai kérdés, ezért jónak tartom a fejleményeket” – ezzel kezdte mondandóját Jürgen Habermas a budapesti Goethe Intézetben tartott sajtóbeszélgetésen. Habermas szerint Európa az elmúlt években egy vitatott krízispolitikát folytatott, és az EU még mindig egy alkotmányozási folyamat közepén van. Az uniós intézmények, az Európai Parlament és az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács közötti kötélhúzás (pl. Juncker bizottsági elnöki jelöltsége körüli vita) kapcsán a filozófus kifejtette: „Szomorú jel, hogy az Európai Tanács a hatalmi politizálás rutinját követi. A kormányfők nem értik, hogy az első igazi európai választás után a jövőbe nézhetnének. A jövőbe mutató perspektívára és annak gyakorlati megvalósítására van szükség”. Habermas szerint követni kell a lisszaboni szerződést, és botránynak nevezte, hogy az európai polgárok az EP-választás után, a kormányfők viselkedését látva megcsalatva érezhetik magukat.
Habermas a szupranacionális paternalizmustól való össz-európai félelem kapcsán megjegyezte: „Brüsszel mumus? Ez tévedés. A brüsszeli bürokrácia akkora, mint egy átlagos német nagyvárosé. Nem a Bizottság, hanem az európai kormányfők a legbefolyásosabbak – sajnos”. A filozófus szerint nem kell félni az Európai Egyesült Államoktól: a nemzetállamok legitimek, és létezhetnek addig, amíg a jogot, a szabadságot, az alapjogokat garantálják. Ehhez viszont implementálni kell bizonyos jogi standardokat, amiket őriznie kell Brüsszelnek. Habermas szerint egyre több olyan probléma van, amit már nem lehet megoldani nemzetállami szinteken. Az európai cselekvőképességet így európai szinten is meg kell teremteni – Habermas szerint szükség van például az európai szociális alapbiztosításra is.
Ami legjobban hiányzik, az Habermas szerint a valódi szolidaritás: az eurózóna nem követ szolidáris politikát, és kérdéses az egyes nemzetek egymással szembeni, kölcsönös bizalmának a mértéke. „Elementáris kölcsönös bizalomra van szükség” – mondta a filozófus. Az Európai Uniótól többet kell elvárni, mint eddig. Mostanáig hiányzott a politikai akarat az előrelépéshez. Erősíteni kell a párbeszédet a különböző országok Európával kapcsolatos belső vitái között. „Állampolgári és európai szolidaritásra van szükség a nacionalizmus helyett.” Habermas arról is beszélt: jó lenne, ha közös európai kultúránkra emlékeznénk, és részt is vennénk a kultúrában, a művelődésben a mindennapokban. Szükség van arra, hogy a szomszédainkat is megértsük. Jürgen Habermas szerint téves az az elképzelés, hogy még mindig a nemzeti történelem a megértés kulcsa: van egy közös európai történelmünk, kultúránk, abból kell meríteni.
A sajtó kérdéseire válaszolva Habermas kitért arra: igaz, hogy Kelet-Európában más a történelmi, politikai örökség, mint Nyugaton, de minden EU-tagállamban liberális alkotmányok vannak életben, ezek pedig valahol mégis a felvilágosodás, a francia forradalom örökségei. „Ezt valamilyen szinten mindenhol el kell fogadni, de ez Németországban is évtizedekig zajlott” – tette hozzá a filozófus, aki szerint egy alkotmány nem működik, ha csak papíron létezik, az állampolgároknak is át kell érezniük azt.
Habermas szerint nem baj, ha vannak EU-ellenes emberek: a probléma az EU-ellenes tagállami kormányokkal van. „Elkerülhetetlen a további integráció, legalább az eurózónában, a pénzügyi mellé pedig szociális uniót is létre kell hozni. Nem rakhatja egyik ország a terheit a másikra.” A jobboldali populizmusról a filozófus azt mondta: ezek az erők megszervezték magukat, ami a demokrácia szempontjából jó, de tény, hogy ezek a mozgalmak időközben megerősödtek.
A nemzetállamok vs EU örök vitájáról szólva Habermas kijelentette: az elmúlt évtizedekben olyan mértékű gazdasági és társadalmi integráció zajlott le, hogy a nemzetek Európája elképzelés már nem találkozik a valósággal. Az Európai Unió helyzete ugyanakkor nem stabil, nincs könnyű helyzetben az államközösség. „Lépni kell, előre vagy hátra. Szerintem előre kell, a további integráció felé. Évek óta mondom: az Európai Tanács egyeduralmát meg kell törnie az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak.”
Egy sajtókérdésre válaszolva Jürgen Habermas a végén kitért Magyarországra is, ami kapcsán hangsúlyozta: nem látja belülről az ország eseményeit, de ismeri a híreket. Az általa látott alkotmánypolitikai folyamatok kapcsán úgy fogalmazott: „Nem biztos, hogy Magyarországnak demokráciának kell maradnia. De ebben az esetben nem lesz helye az EU-ban”.