Miből áll a skandináv modell?

Sokat hallunk a skandináv modellről: egyesek a civilizációs fejlődés csúcsának, a létező világok legjobbikának, mások a megvalósult szocializmus és a túlvezérelt progresszió agyonszabályozott rémálmának tartják az északi országok működési modelljét. Akárhogy is gondolkodunk Skandináviáról, érdemes Közép-Európa szegényebb feléből megismerni, hogyan működnek és milyen eredményeket értek el Észak-Európa országai az utóbbi években, évtizedekben.

 

A hazánkba akkreditált skandináv nagykövetek, Karin Olofsdotter (Svédország), Tove Skarstein (Norvégia), Tom Nörring (Dánia), Pasi Tuominen (Finnország), valamint a norvég Gyermek-, Egyenlőség- és Szociális Befogadás Minisztériumból érkező Arni Hole előadást tartottak Budapesten a nordikus országok együttműködéséről, az általuk elért eredményekről; a Gundel étteremben tartott eseményen Várkonyi László (Nemzetközi Demokratikus Átalakulásért Intézet) és Ertsey Katalin országgyűlési képviselő, a magyar-skandináv interparlamentáris csoport elnöke is felszólalt.

 

Bevezetőjében Tove Skarstein az északi országok történelmi hagyományokon alapuló, és az ötvenes évek óta az európai integráció egyik modelljéül is szolgáló gyakorlati együttműködésére hívta fel a figyelmet. „Az egységesülő Európa a nordikus koncepciót is követte, és a visegrádi négyek számára is tanulságosak lehetnek a skandináv megoldások, az északi kapcsolatok” – mondta a Norvég Királyság nagykövete.

 

Az Oslóból érkező Arni Hole, a norvég szociális minisztérium főigazgatója a Norvégiában szigorúan alkalmazott nemi kvótákról tartott előadást; mint elmondta: „a gender-egyenlőség a pártoktól függetlenül egy nagyon fontos intézmény”. Az egyenlőség nem csak a nemekre, hanem a nemzetiségekre, a szexuális kisebbségekre, a gyerekekre, az idősekre, a családokra és a fogyatékkal élőkre is kiterjed. „A nordikus országok hasonlóak, de különböznek is: Norvégia a többieknél nyitottabb volt a kvótákra, a pozitív diszkriminációra”– mondta Hole. Az északi országban egyenlőségtörvények vonatkoznak nem csak a közszférára, de a magánszektorra is. A fő szabály szerint minden állami vezető testületben minimum 40 százalékban kell az egyik nemnek képviseltetnie magát. A norvég modell a dolgozók, a munkaadók és az állam aktív együttműködésén alapszik: mindenki belead a közös alapokba, hogy ebből finanszírozzák a széles szociális, jóléti hálót. Külön példa Norvégiában az apák kötelező szabadsága a gyerekek születése után. Arni Hole ugyanakkor megjegyezte: vannak még javítandó területek, ilyen például a Norvégiában nem jelentéktelen problémának számító nők elleni, családon belüli erőszak. Mindent összevetve viszont el lehet mondani: a szigorú egyenlőségtörvények mellett Norvégiában (és a hasonlóan szabályozott Izlandon is) magasnak mondható a termékenységi ráta, tehát a nagyfokú egyenlőség mellett is több gyereket vállalnak a norvég nők, mint például Kelet-Európában vagy a tradicionális Japánban és Koreában. Az egyenlőség törvényi szabályozása mellett pedig alapvető fontosságú a társadalomban létező erős szociális bizalom és önbizalom.

 

„Nincs egy egységes nordikus modell, nem megoldás a copy-paste egyik országból a másikra, nem lehet jó egy cipő mindenkire” – kezdte mondandóját Tom Nörring, a Dán Királyság budapesti nagykövete. Nörring is kiemelte: a legfontosabb a bizalom. „Mi így működünk.” A dán nagykövet előadásában elsősorban az ország munkapolitikájáról, a munkaerőpiaci együttműködéséről beszélt, ami a szociális partnerek közötti, széles körű egyezményeken alapszik. A rugalmasság és a biztonság megfelelő keverékére, a flexicurity-re van szükség a munkaerőpiacon. Nörring szerint az erre épülő skandináv országok jobban át is tudták vészelni a 2008-ban lesújtó gazdasági válságot. „Dél-Európában az emberek féltek a munkahelyek elvesztésétől, el is vesztették őket, míg Dániában az emberek bíztak a rugalmas, de biztonságot adó rendszer működőképességében.” A hosszú távú munkanélküliség jelenleg csak 2 százalékos Dániában. A dán modell fontos eleme az is, hogy a döntések nem központilag, fent születnek, hanem háromoldalú egyeztetések alapján, decentralizáltan, a megfelelő szinteken történik a döntéshozatal. 

 

A világhírű és világverő finn oktatásról beszélt Pasi Tuominen, Helsinki budapesti nagykövete. Tuominen emlékeztetett arra: a skandináv országoknak közös a történelme, és a svéd kultúra máig nagy hatással van a finnekre. A skandináv országok egyes szakminiszterei rendszeresen tanácskoznak egymással, így van ez az oktatás terén is. Fontos szerepet kap az együttműködés az alap- és az egyetemi oktatásban is, például egyetemi kutatóprogramok terén. A skandináv diákok egymás nyelveit és kultúráját is tanulják, ami több későbbi munkalehetőséggel és kulturális tájékozottsággal jár. A nordikusok a felnőttoktatásban is együttműködnek, a Nord+ programmal az élethosszig való oktatást kiterjesztik a skandináv és a balti országokra.

 

„A dánok és a finnek isznak és verekednek, veszélyesek” – idézte fel nagy derültség közepette Karin Olofsdotter svéd nagykövet az 1900-ban született nagymamája véleményét a lesajnált szomszédokról. Eltelt jó száz év, a skandinávok egy része azóta egymás országaiban él. Svédország is keresi a válságból kivezető utat, elsősorban a technikai és nem technikai innovációk lehetőségeit keresve. A Nobel-díjak házigazdájaként így is jó híre van az országnak a tudományok, az innovációk terén. Olofsdotter hozzátette: Svédország eléggé lemaradt az OECD-országok között az oktatás minőségét tekintve, de ettől függetlenül a svédek kritikus gondolkodásra nevelik a diákokat az iskolában, ami segítheti a kreativitást a jövőben. A Svéd Királyság nagykövete végül elmondta: „A skandináv országok kicsik, nyitottak és exportvezéreltek – csakúgy, mint Magyarország és a kelet-európai országok”. Érdemes tehát megvizsgálni az északi államok tapasztalatait és legjobb gyakorlatait. 

 

Erre hívta fel zárszavában Ertsey Katalin országgyűlési képviselő is a figyelmet. „Nem a modell, az eredmény a fontos. A skandinávok pedig eredményesek az oktatás, a gazdaság, a pénzügyek, a rugalmasság és a jóléti intézmények terén.” Ertsey szerint a gender-egyenlőség a skandináv modell alapköve, és nem cseresznye a desszert tetején. Érdemes minden téren nagyobb hangsúlyt fektetni a visegrádi négyek és a nordikus országok együttműködésére.