Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Lázár János 2010-ben még arról beszélt, hogy az Oroszországhoz való viszony mindig értékválasztást jelentett, keletről pedig sosem jön szabadság.
Lázár János még 2010-ben, de már a kormányváltás után egy könyvbemutatón osztotta meg gondolatait Oroszországról, az erről készült videót a Kettős Mérce tette közzé: „Teljesen világos tehát hogy Oroszország és Magyarország sorsa bizonyos értelemben az elmúlt nyolc esztendőben összefonódott. Nekünk, a mai döntéshozóknak fontos felelősségünk, hogy ezt milyen irányba tereljük.
Vannak olyan tények, amelyekkel kénytelenek vagyunk szembenézni. Ez Magyarország elképesztő mértékű energiafüggősége és energiakiszolgáltatottsága. Ma az ország energiaszükségletének 80-90 százaléka egy irányból, keletről, Ororszországból érkezik, és ez kényszerpályára állírja a magyar gazdaságpolitikát, magyar energiapolitikát. Fontos célkitűzéseket fogalmaztunk meg a következő 20 évre vonatkozólag. Próbálunk függetlenedni. De ez nagyon nehézkes feladat.
Én azt gondolom, hogy Martonyi János szavaira (...) hogy kiegyensúlyozott és korrekt kapcsolatokra törekszünk (Oroszországgal - a szerk.), ezek komoly kérdéseket vetnek fel majd mindannyiunk számára. Hiszen az Oroszországhoz való viszony történelmi aspektusokban nézve mindig értékválasztást is jelentett. Értékválasztást jelentett 1849-ben, 1918-19-ben, 1945-ben, 1958-ban, és az elmúlt 20 év során is. Aki Oroszországhoz közeledik, lehet, hogy gazdasági értelemben ennek a közeledésnek, ennek a korrekt kapcsolatnak győztese, nyertese, de fölad valamit a demokrácia, a szabadság, a szabadságjogok gyakorlása tekintetében.
Világos, hogy Magyarország katonai erőt, katonai támogatást, gazdasági támogatást, stratégiai támogatást és szövetségest nyerhet Oroszországban és Oroszországból. Egy dolog soha nem jön keletről: a keleti szelek Európának ebbe a térségébe demokráciát, szabadságjogokat soha nem fújtak.”