Fodor Gábor: Őrültség és rágalom, hogy a Liberálisokat a jobboldalról finanszíroznák

Néhány perccel ezelőtt (az interjú 2013. január 8-án délután készült – a szerk.) jelentette be Bajnai Gordon és Mesterházy Attila, hogy pártjaik közös listán indulnak, és a Demokratikus Koalícióval is megkezdik a tárgyalásokat. Ön minek drukkol, legyen még nagyobb összefogás vagy ne?

Kezdetektől fogva az volt a véleményem, hogy ebben a helyzetben az ellenzék csak közös fellépéssel lehet eredményes, ha a kormányváltást tűzzük ki célul. A Fidesz olyan helyzetet teremtett a választójogi törvény egyoldalú megváltoztatásával, hogy csak akkor nyerhet az ellenzék, ha van közös lista, miniszterelnök-jelölt, program és közös jelöltek. Ez a négy alapfeltétel. Az MSZP és az Együtt-PM nyári megállapodását is azért tartottam elhibázottnak, mert a különállásról szólt. Külön lista, aztán majd valamikor megegyezünk a választások után, hogy ki lesz a miniszterelnök-jelölt, az ember esze megáll! Ebből így semmi jó nem kerekedett ki. Az idő is ezt igazolta: a két párt támogatottsága nemhogy nőtt volna, hanem csökkent, különösen az Együtté. Zsákutcának bizonyult a megállapodás, így nem csodálkozom, hogy újranyitották ezt a kérdéskört.

Lát-e helyet ebben az újranyitott összefogásban a Liberálisok számára?

Hogy ebből mi fog megszületni, azt jelen pillanatban nem tudom megmondani. Előttünk két út áll, mióta az MSZP és az Együtt szeptemberben elzárkózott az együttműködéstől: vagy önállóan megyünk tovább vagy létrejön egy széleskörű együttműködés mindenkivel, tehát a DK-t és minket is beleértve.

És még kiket?

Pártot, amely indulni akar a választáson nem nagyon látok többet az ellenzéki oldalon. Személyeket fel lehet sorolni, mert vannak tekintélyes, ismert személyek, és azzal semmi probléma nincs, ha ők, mint az ellenzéki oldal fontos személyiségei megjelennek ebben. 

Tehát akkor szervezetként ebbe nem érti bele a Modern Magyarország Mozgalmat vagy a Szocdemeket?

A Modern Magyarország Mozgalom bejelentette, hogy nem kíván indulni a választásokon, ugyanezt a SZEMA is megtette. 

És a Szocdemek?

Ők hol indulni akarnak, hol nem, hol részt akarnak venni, hol nem. Épp ezért négy olyan résztvevőt látok, akikkel tartósan kalkulálni kell, és akik képesek is arra, hogy megfelelő számú jelöltet állítsanak és mérhető a támogatottságuk. Ezek azok, akiket az előbb felsoroltam.

És mi a másik út?

Hogy elindulunk külön – mi erre az utóbbira készültünk az elmúlt hónapokban. Világossá vált, hogy elutasították a kinyújtott kezünket, ezt tudomásul vettük. Ők kötöttek egy megállapodást, ami szerintünk nem jó, akkor mi járjuk a saját utunkat. Továbbra is ez áll előttünk, vagy létrejön egy normális megállapodás. 

Ha megnyitják az együttműködést a Liberálisok előtt is, akkor nem oda jutottunk négy év elteltével – elismerésre méltóan kacifántos úton –, hogy újra összeállt a jól ismert MSZP-SZDSZ csapat?

Nézze, ez akkor sem volt egy.

Nem, akkor még kettő volt. 

Ez egy tényleges koalíció volt. Nem egy olyan pártszövetség, mint amilyen ma a Fidesz–KDNP, hanem két különböző párt, ahol helyenként késhegyig menő vitákat folytattunk, mert két, értékrendjében jelentősen különböző párt alkotott egy koalíciót. De ez nem szokatlan dolog, természetes velejárója a politikának. Egy liberális párt az én felfogásom szerint nem baloldali. Mindig is megkülönböztetem magunkat a baloldali ellenzéktől. Ennek a baloldali ellenzéknek része az MSZP, az Együtt, a DK és az LMP is. Az LMP-t egy öko- vagy anarchobaloldali pártnak tekintem, ami tőlünk még inkább balra helyezkedik el, mint az előbb felsoroltak. Aki nem baloldali az ellenzékből – és a szélsőjobboldali Jobbikot most hagyjuk ki ebből – azok mi vagyunk, liberálisok. Mi egészen másként gondolkodunk az államról és a piacról mint ahogy a baloldali ellenzék. Az ő egyeztetésük fontos dolog, de mi kellő távolságból figyeljük a dolgokat.

És mégis el tudják képzelni magukat egy közös listás, nagy baloldali összefogásban? Gondoljunk csak az egykulcsos adóra: önök támogatják, a reménybeli partnerek ígéreteinek egyik fő közös pillére azonban a progresszív személyi jövedelemadózás. 

Ez is egy fontos különbség: az ellenzékből egyedül mi vagyunk az egykulcsos adó mellett. Kompromisszumokkal lényegében mindenkivel el tudok képzelni együttműködést, leszámítva a szélsőséges pártokat. 

Mindenkivel? A Fidesszel is? 

Távolabbi perspektívából mindenkivel, egy modern jobboldali párttal is. Arra törekszem, hogy a Magyar Liberális Párt egy olyan párt legyen, ami a baloldal és a jobboldal irányába is nyitott. De ma a kormányváltást tartom a legfontosabb lépésnek, mert szerintem Orbán Viktor kormánya rossz irányba viszi az országot. Ugyanakkor nem tekintem ördögtől valónak vagy gonosztevők összejövetelének a kormányt, ahogy sokan a bal- vagy akár a liberális oldalon is megfogalmazzák. Az október 23-i beszédemben is azt mondtam, hogy óriási probléma, hogy jobb- és baloldal is alapvetően úgy gondolkodik a másik táborról, mintha az bűnözőkből állna, akit börtönbe kell csukni, ha hatalomra kerül. Ez szerintem abnormális helyzet. Ebből a lecsúszásból akkor tudunk kikerülni, ha a másikról is feltételezzük, hogy szintén a nemzet javát akarja – nem pedig rárontani, hogy csak egy példát mondjak –, legfeljebb rosszul csinálja. Tehát hosszabb távon minden, nem szélsőséges szereplővel tudnunk kell együttműködni program- és személyi alapon, aktuálisan azonban a kormányváltás a legfontosabb.

De azt mondta, hogy ehhez a másik három feltétel mellett közös program kell. Tudnak támogatni egy olyan programot, ami megszünteti az önök által is kívánatosnak tartott egykulcsos adót?

Nem. Nem, de el tudunk képzelni kompromisszumot. A Fideszhez hasonlóan támogatjuk az egykulcsos adót, de a lehető legrosszabbkor került bevezetésre Magyarországon. Azt el tudjuk fogadni, ha az egykulcsos adó megmarad, de átmenetileg, mondjuk kétéves intervallumra plusz jövedelemadó kerül kivetésre, azért, hogy ebben az átmeneti helyzetben a költségvetésnek bevételi forrása legyen. De azt, hogy ne legyen egykulcsos adó, azt nem tudjuk elfogadni. 

Az efféle, átmenetinek szánt megoldások sokszor maradandónak bizonyulhatnak, mint láthattuk. Ráadásul a baloldali pártok elképzelései nem csak egy felső kulcs bevezetéséről szólnak, hanem visszahoznák az adójóváírást is, ami a gyakorlatban már legalább három kulcsot jelent. Akár még ezt is el tudnák fogadni?

Nézze, igaza van, itt egyre inkább sorakoznak a problémák, de minden azon múlik, hogy a felek akarnak-e együttműködni. Ha akarnak, akkor kell kompromisszumokat kötni. Ehhez nekik is engedni kell.

De az egykulcsos adó elleni harc annyira sarkalatos eleme a többiek politikájának – az Együtt-PM például pont ehhez gyűjtött támogató aláírásokat –, hogy aligha ér nekik annyit a Liberálisok csatlakozása, hogy ebben bármit is engedjenek.

Ez ki fog derülni. De másfajta megegyezés kell egy választási együttműködéshez, és megint más egy koalíciós vagy parlamenti együttműködéshez. Az egyik nem feltétlenül következik a másikból.

Ha az MSZP, az E14 és a DK közös listán indul, de másokra nem terjed ki az összefogás, az a korábbi felálláshoz képest javítja vagy rontja az Önök választási esélyeit?

Ebben nem tudok találgatni. Vannak elemzések, amik szerint javítaná, mások szerint rontaná. Nehéz ezt megítélni, csak megérzés alapon lehet. Ha nincs elfogadható ajánlat, akkor – függetlenül attól, hogy mit mondanak az elemzések – vállalni kell a kockázatot, és egyedül nekivágni. Bízom magunkban, mert azt látom, hogy mi megyünk előre. Folyamatosan jönnek az eredmények, szemben azzal, amit az Együtt-PM-nél látok, vagy azzal a stagnálással, ami az MSZP-t jellemzi. Október 23-ától, a fóti választáson át, a közvélemény-kutatásokig mi szépen, lépésről lépésre erősödünk.

Közvélemény-kutatási eredmények? 

Igen, hiszen a Nézőpont szerint én vagyok a legnépszerűbb politikus, a Századvég pedig két százalékra mért minket, míg az Együtt–PM-et és a DK-t négyre-négyre.

A többi intézetnél viszont a pártjuk meg sem jelenik a publikált eredményekben.

Ez szándék kérdése is. Nyilván, ha szerepelünk egy felmérésben, akkor tudunk valamilyen eredményt is produkálni.

Úgy érti, hogy nem is szerepelnek a választási lehetőségek között?

Nem tudom. Mivel a liberális párt nem parlamenti párt, a tapasztalatom az, hogy csak speciális esetben kérdeznek rá azokra, akik nem parlamenti pártok. De egyetlen közvélemény-kutatóról sem feltételezem, hogy szándékosan manipulálna, mert azt nem engedhetik meg maguknak.

Erről a – jó esetben – két százalékról el lehet jutni néhány hónap alatt a küszöböt jelentő öt százalékra?

Egy választási kampányban el, de nagyon nehezen.

És megvan már az a 106 jelölt, aki vállalja az említett kockázatot?

Annyi jelöltünk már van, hogy országos listát tudunk állítani, és napról napra szaporodnak. Mind a 106 jelöltünk még nincs meg, de nagy erővel dolgozunk rajta. 

Nincs késő a jelölt-keresgéléshez?

Nincs. Mi vagyunk a legfiatalabb párt, fél éve alakultunk meg. Mi rendelkezünk a legszerényebb eszközökkel, mégis gyors munkát kell végeznünk. A fóti választáson – ahol a baloldali pártoknak közös jelöltje volt – kapott 13 százalékból sem azt a következtetést vontuk le, hogy mindenhol 13 százalékon állunk országszerte, hanem azt, hogy van igény az önálló liberális politikára.

1994-ben, 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is a gyöngyösi egyéni választókerületben indult, most a VI-VII. Kerületben. Miért váltott?

Valóban, '90-ben Budapesten, majd az azt követő négy választáson mindig Gyöngyösön voltam egyéni jelölt. Most is szívesen indulnék ott, de nagyon megváltoztatták a kerületet. 

Nem akar konfrontálódni Vona Gáborral?

Nem erről van szó. Őszintén szólva ez egyáltalán nem érdekel, a szélsőjobboldallal semmilyen szinten nem kívánok foglalkozni.

Pedig érdekes párviadal lenne. A liberális szimpatizánsok megmutathatnák magukat a radikális jobboldaliakkal szemben.

Abszolút szívesen indulnék Gyöngyösön, ha ugyanaz a választókerület lenne, ami volt húsz éven keresztül, ahol nyertem is választást. Listás képviselőként is tartottam a kapcsolatot az ottaniakkal, több ezer ember járt a fogadóóráimra. Azt a körzetet úgy ismerem, mint a tenyeremet. De hozzácsaptak egy olyan részt, ami megváltoztatta a jellegét, és számomra az egy ismeretlen terület. 

Kisebb munka megismerni egy budapesti választókerületet, mint a gyöngyösi kerület új részeit?

Más típusú munka. Hiszen jelen kell lennie a jelöltnek. Ha nem kéne az országos politikával foglalkoznom, akkor az új gyöngyösi körzet is könnyen megismerhető lenne. A VI. vagy a VII. kerület különböző helyeire elmenni és beszélni az emberekkel más típusú elfoglaltság, mint bejárni az aprófalvas körzetet, ez evidens.

A dolgok jelen állása szerint az MSZP és az Együtt-PM Kocsis-Cake Oliviót indítja itt. Ő nem tűnik különösebben veszélyes ellenfélnek, ezért választotta ezt a körzetet?

Nem, őszintén szólva a riválisok személye nem játszott szerepet a döntésemben.

A jelöltjeik toborzása során mennyire támaszkodnak a régi SZDSZ-es hálózatra?

A Liberálisokat úgy alapítottuk, hogy arra törekedtünk, hogy rajtam kívül csupa politikában új résztvevő legyen, mint Popper Gábor, Bősz Anett, Pócs Bálint vagy Vatai Szabolcs. Ezt olyan értelemben most is tartjuk, hogy a jelöltek között is vannak jó néhányan, akik újonnan érkeznek a politikába. De aki a régi SZDSZ-ből ezekben a nem könnyű időkben is kitartott a liberális eszmék mellett, azt is szeretettel várjuk.

Miből gondolja, ha meglévő szervezeti háttérrel, gazdasági hátországgal és szavazóbázissal nem volt képes a vezetése alatt sikeressé tenni egy liberális pártot, akkor a nulláról indulva képes lesz ugyanerre?

Azért gondolom, mert szerintem az SZDSZ is megmenthető lett volna, nem volt törvényszerű, hogy kiessen a parlamentből. Amikor elnök lettem, akkor az általam meghirdetett Párbeszéd Program kifejezetten sikeres volt, a megválasztásomkor mért 3-4 százalékról 7-8 százalékra ment fel az SZDSZ támogatottsága szinte azonnal. 

Nevezzük ezt afféle nem realizált sikernek! Szép az átmeneti népszerűség-növekedés, de a választási eredmények a mérvadóak.

A szerintem sikeresnek induló programom akkor fulladt kudarcba, amikor néhány hónap után világossá vált, hogy a Kóka János vezette frakció semmiben sem hajlandó kooperálni velem. Nyilvánvalóvá vált, hogy a frakció és a párt két különböző úton indul el, ami egy választás előtt megengedhetetlen. Amikor ez kiderült, az első gondolatom az volt, hogy felállok. Végül erről a barátaim lebeszéltek, ezért vállaltam, hogy ebben a lehetetlen helyzetben az EP-választásig még elvezetem a pártot, miközben a saját programomat nem tudom megvalósítani. Ez komoly hiba volt, amiből megtanultam, hogy nem szabad szolidaritásból végigvinni egy olyan programot, amiben az ember nem hisz. Az SZDSZ kudarca tehát nem valamiféle fátum, hanem politikai hibák sorozatának eredménye. Ezekben a hibákban nekem is megvolt a felelősségem.

Az SZDSZ már csak a rendezetlen tartozásaival tűnik fel a hírekben. Kóka János és az ön elnöksége alatt vásárolta a párt azokat az ingatlanokat, amikre MFB-hitelt vett fel, amit aztán nem törlesztett. Érez felelősséget, az egymilliárdot is meghaladó tartozás miatt?

Az égadta világon semmit, ráadásul a tartozás is virtuális. Szerintem teljesen helyesen cselekedtünk, ebben Kóka Jánost sem kell, lehet hibáztatni. Az SZDSZ-en belül mindenki helyesen és törvényesen járt el. Mert miről szól ez az egész ingatlan-história? Született egy alkotmánybírósági döntés, miszerint a pártoknak is piaci bérleti díjat kell fizetni az általuk használt ingatlanok után. A pártok az egykori MSZMP-ingatlanokba költöztek be a rendszerváltás után. A költségvetési támogatás kevés volt, ebből nem futotta volna a bérleti díjakra. Ezért született az összes párt – a Fideszt és a KDNP-t is beleértve – részvételével egy olyan megállapodás, hogy az állam ad hitelt ezeknek a megvásárlására. A pénz még csak keresztül sem folyt a pártokon, egyből az állam egyik zsebéből a másikba került. Az ominózus hitelből tehát az SZDSZ soha egy fillért nem látott. Ugyanezt felvette mindenki más is, a szocialisták is, a Fidesz is.

És törlesztik is.

Törlesztik, az állami támogatásukból, mert bent maradtak a parlamentben. Az SZDSZ miből törlesztette volna, miután kiesett? Mivel annak idején erre is gondoltunk, ezért ez egy jelzáloghitel, ahol erre az esetre ott van az ingatlanfedezet. Az ingatlanok most az állam helyett az állam bankjára szállnak, a költségvetést nem éri kár.

Mennyiből működött a pártjuk 2013-ban?

Ezt meg nem tudom mondani, majd nyilván ki fogjuk számolni.

Azért csak van sejtése, legalább a nagyságrendről.

Egy átlag párt működéséhez képest nagyon-nagyon szerény, azt gondolom. Lényegében a tagok és a szimpatizánsok pénze van ebben az egészben. Többször kérdeztek például az őszi kampányunkról, amikor megjelent néhány óriásplakátunk. A budapesti és a vidéki plakátok közül is úgy tudott megjelenni jó néhány, hogy a helyiek összedobták rá a pénzt. 

Vannak olyan hangokat, hogy minden bizonnyal a jobboldalról finanszírozzák önöket, hogy ezzel is gyengítsék a többi baloldali szereplőt.

Ez teljes őrültség és nyilvánvaló rágalom. Mint ahogy az is rágalom volt, amikor az induláskor azt mondták, hogy az MSZP finanszíroz minket. Azért, hogy gyengítsük az Együttet és a DK-t – akkor így szóltak a rágalmak. És ez így is fog menni, erre fel kell készülni: amint valakinek az érdekeit sértjük, megjelennek ezek a hangok. Az ön által említett rágalom a fóti kampány következménye, ahol nem voltunk hajlandóak beállni a közös jelölt mögé, hanem önállóan indultunk. Ezután, az MSZP egyik helyi vezetője nyilatkozta azt, hogy minket jobbról finanszíroznak. Ez mindig így lesz, pedig senki nem áll mögöttünk, csak azok a liberális emberek, akik merik vállalni ezt az értékvilágot.

Mi az a minimális eredmény, amit mindenképpen el fognak érni, ha önállóan indulnak?

Nem mernék most tippelni. Ha – ahogy eddig készültünk – az önálló indulás mellett döntünk, akkor törekedni fogunk az 5% elérésére. Nem lehet arra játszani, hogy jó lesz a kicsi vereség is.

Akkor is van tovább, ha nem jutnak be?

Persze. Én a liberális párt megteremtését tekintem a feladatomnak. Az emberi jogokat, az etatizmus elleni küzdelmet, a piacgazdaságot, az egyéni felelősséget (azaz az embert) a középpontba állító liberális nézeteknek ma nincs képviselete a magyar politikában. Egyes elemei megjelennek itt-ott, de így összességében senki nem képviseli. Tudom, hogy az erre fogékony közönségnek csak egy töredékét tudjuk elérni 2014-ben, tehát ez egy hosszabb távú feladat.

Fotó: Réti Borbála