„Úgy ér majd véget, ahogy a piramisjátékok”

„Orbán Viktor azt a tanulságot szűrte le a számára sokkoló 2002-es választási vereségből, hogy rosszak azok a játékszabályok, amelyek között előfordulhat az a baleset, hogy ő elveszíti a kormányzás lehetőségét. Attól kezdve egyre-másra jöttek azok a lépései, amelyek világosan jelezték, hogy a parlamentáris demokrácia ellenségévé vált. Először kitagadta politikai ellenfeleit a nemzetből - "a haza nem lehet ellenzékben" -, illetve kétségbe vonta a parlamenti választás eredményét. A polgári körök életre hívásával olyan tömegmozgalmat szervezett a Fidesz mellé, ami a két világháború közötti jobboldali szélsőség politikáját idézte. Rendeztek faluparlamenteket, nemzeti konzultációkat, vagyis a politikáját olyan irányba vitte el, ami nyilvánvalóan túl van a parlamentáris demokrácián. 2002 után számomra mind világosabbá vált: ha Orbán még egyszer hatalomra jut - különösen, ha kétharmados parlamenti többsége lesz -, mindent elkövet majd a "rossz játékszabályok" megváltoztatásáért. 2008 tavasza, az ún. szociális népszavazás után pedig már biztosra lehetett venni, hogy kétharmados parlamenti többséget szerez az Országgyűlésben

MN: Ha a Fidesz ismét győz, ami egyáltalán nem kizárt, merre halad tovább Orbán rendszere? Kis János szerint (lásd: "Vissza fog hullani a fejére", Magyar Narancs, 2013. március 27.) a Nemzeti Együttműködés Rendszere vagy a jogállam teljes kiiktatásával, a teljes nemzeti bezárkózás árán konszolidálható, vagy sehogyan sem.