Munkásőrség volt, van, lesz! – ajándék hardcore Internacionáléval 1989-ből

1989 januárjában Nyíregyházán tartott ünnepi egységgyűlést a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Munkásőrség. Az egységgyűlés kezdetén Ballai István munkásőrezredes jelentett Borbély Sándornak, a Munkásőrség országos parancsnokának.

Ezután Borbély – néha indulatoktól sem mentes – beszéde következett:
„Ha a munkásőrök, ahol működnek, nem tudnak olyan légkört teremteni a politika mellett, akkor kár nekünk működni, kérem szépen, elvtársak! A szocializmust most ésszel köll megvédeni! Tetszenek érteni, ugye? S amikor bennünket támadnak... ha épp minket támad, gondoljon bele, kicsoda az illető?

Én meséltem itt a, beszélgettem a Gyuriskó elvtárssal, míg idejöttünk a gyűlésre, és mondta, hogy néhány ilyen szerencsétlen flótás miért ingerült föl. Mondja így a Munkásőrség, úgy a munkás... így a párt, úgy a párt... és elkezdünk vele vitatkozni! Na hát ha elfogadtak minket potenciális partnernek, már érünk valamit. S így másztak föl a lábunkon, kérem szépen!

Vagyis elvtársaim, idősebb elvtársaim! Gondoljunk vissza a '957-es hónapokra! '58-ra gondoljunk! Amikor nem a fegyverek döntötték el a hatalom sorsát, hanem mi. A meggyőződésünk. Az agitáció. Hogy nem féltek tőlünk az emberek! Mert nem akartunk senkin számvetést, számonkérést csinálni, hanem elnéztük, amit el lehet nézni, és a nyilvántartandót nyilván kellett tartani.

Politikai harcot folytatni ???gyelekkel nem lehet! Most hogy van ez a politikai harc? Valaki az Országgyűlés fórumáról üzen nekünk. Mi meg üzenünk innen neki. Kérem, aki politizál, és vitatkozni akar, az nem szidhat senkit, nem üzengethet, le kell ülni, és beszélgetni kell! (...) Föl van téve a kérdés, lesz-e Munkásőrség? Nekem arra a következő a válaszom: Munkásőrség volt, van, lesz! Bárki mást fog csinálni!”

A rendezvény a pattogósan, mély átéléssel elszavalt Internacionáléval zárult, amit nem a közismert szövegváltozattal, hanem sokkal keményebb kiadásban adott elő a munkásőr elvtárs:

„Föl, föl, ti rabjai a földnek,
Föl, föl, te éhes proletár!
A győzelem napjai jönnek,
Rabságodnak vége már.
A múltat végképp eltörölni,
Rabszolga-had, indulj velünk!
A Föld fog sarkából kidőlni,
Semmik vagyunk, s minden leszünk!

Ez a harc lesz a végső,
Csak összefogni hát,
És nemzetközivé lesz
Holnapra a világ.

Kihúzni járomból nyakunkat 
Nem jő Isten, sem király,
Csak mi válthatjuk meg magunkat,
Dolgozó, tovább ne várj!

Irtsd ki végre ezt a sok piócát,
Aki véredet szívja most!
Se szép szó nem használ, se jóság,
Muszáj, hogy őket széttaposd!

Ez a harc lesz a végső,
Csak összefogni hát,
És nemzetközivé lesz
Holnapra a világ.”