MSZP: Áder ne írja alá a szociális temetésről szóló törvényt!

Feje tetejére állt világunk egyik megnyilvánulása ez a ki temettessen c. vita. Nyilván a közvetlen hozzátartozók kötelessége lenne. Akiknek vagy telik, vagy nem, vagy szándékukban áll, vagy nem, vagy vannak, vagy nem, vagy egyáltalában megtalálhatók, vagy nem, de törvényesen bizonyára nem kötelezhetők, hiszen a koporsós temetés nem várhat. Valószínűleg az államnak bele kéne abba nyugodni, h. az atomizálódott és pauperizálódott társadalomban a temetés az állam, az önkormányzat által megoldandó közegészségügyi problémává vált, annak rengeteg, vagy döntés esetén egyetlen elágazásával, amiben fő szerepet kap a hozzátartozó felszólításától eltelt idő, v. az a tény, h. nincs is ismert hozzátartozó. Az un. szociális temetés, mikor van család, rokon, aki bonyolíthat, tud és akar bonyolítani, egy másik eset és egy középút. Nyilván sokkal olcsóbb kihagyni a temetkezési vállalkozót. Itt sokan rémesnek találják, h. a halottjukat maguk készítik elő a végleges elválásra. Ez valaha nem volt ennyire taszító és mindenre lehetett segítséget találni, ha nem is ingyen, de sokkal kevesebbért. Rituáléja volt, nagyon szegény és nagyon gazdag családok részére is. Alapvetően más a vidék és a város helyzete ilyen szempontból is. Az, aki fölháborodik, vajon úgy gondolja-e, h. a szegényeknek, a családtalanoknak járjon egy nagyon egyszerű, de temetkezési vállalkozó által szervezett temetés, ingyen sírhellyel és koporsóval, és az állam valamiféle módon fizesse ki a temetkezési vállalkozót is? Melyiket? Mi döntse el, h. jár, v. nem jár, mi jár? Lehet-e szabott ára a temetésnek, mint a pesti taxinak? Rémes, de mindkettő szolgáltatás. Talán helyesebb lenne a temetkezési vállalkozások kényszerítése, áraik hatósági felügyelete, egységesítése?

A temetés soha nem volt ingyenes. A régi öregek, akik nagyon megtanulták, h. csak senkitől, soha, nem kérni, nem elfogadni, összegyűjtötték, s őrizték rá a pénzt. Falun csakis a család intézte a temetést. Pénzbe került ott is, de senki nem nyerészkedett rajta. A saját vallás papja a mindennapi élet része volt.A temetés pénzbe került, de nem keresett rajta senki. Ma temetkezési vállalkozó van és jól keres, az ő igényei szabják meg a valóban rémisztő költségek mértékét. Soha nem lesz dicsőség közköltségre szorulni, önhibán kívül sem. Nem tudom mi a követendő városon. Ott az önkormányzatnak nincsenek konkrét ismeretei a lakosok anyagi helyzetéről, falun inkább. Nehéz valamit kötelezővé tenni, de ez a szociális temetés olyan elkeserítő, nem tudom, hogyan lehetett ilyen kicsinyes a törvényalkotó. A temetés az itt maradt közvetlen hozzátartozó kötelessége lenne.

Mekkora egy alja csusztatas van itt! Arrol van szo, hogy eddig a szocialis temetes arat RATERHELTEK a csaladtagra. Hiaba ment volna oda, hogy ne basszatok mar ram szazezer forintot, nem tudom kifizetni, megasom en a sirt magam... Azt nem lehet. Annyi tortent, hogy most a legszegenyebbek megkaptak ezt a lehetoseget, hogy maguk tegyenek meg valamit amit eddig kotelezoen massal KELLETT csinaltatni es fizetni. Ez pedig udvozlendo. Itt nem arrol van szo, hogy ingyen temetnenek el barkit is es a gaz kormany ezt elvette, ILYEN EDDIG SEM VOLT, es nem is lesz, elvegre a siraso is ember, az se dolgozik ingyen.

Kinek semmije sincs az annyit is ér. Ez a NER! M.O.-n mindenki KÖTELES legyen saját kezüleg megásni az apja, anyja, gyereke sírját. Így elfogadom. Megnézem, amit pl. Ráhelka ásózik 190 cm. mélyen. Ha nem így lesz, akkor ez az újkori magyarország egyik legszégyenletesebb törvénye. Nem hiszem, hogy belerokkan az ország abba, a szegény sorsú állampolgárát szerényen, de tisztességesen eltemesse. Miközben a törvényhozó egyes városokban fűtött járdán a tél derekán a nyári bőrcipőjében sétál el az állami luxusautjától a luxus-önkormányzati "munka"helyéig. Szégyelje magát aki kitalálta és törvénybe iktatta az egészet. Aki meg tapsikol neki az egy erkölcsi rittyó.